Ungváry Zsolt: Ha a nép mást akar választani, mint akit erre már kijelöltek…

A politikát mindig is a személyiségek, a nagy államférfiak csinálták. Hiába találták ki a parlamentáris demokráciát sok-sok párttal, azért továbbra is azon múlnak a dolgok, vannak-e olyan emberek, akik irányítóivá válhatnak a folyamatoknak.

Ezek a személyek sokszor egymaguk képesek más irányba fordítani a világ folyását, ezért a háttérben meghúzódó érdekcsoportok igyekeznek őket valahogy kiiktatni.

Donald Trump ilyen karakteres, a történelmet alakító politikus.

Tervei, programja, megszólalásai alapján nyilvánvaló, hogy betartana azoknak a köröknek, amelyek nem a társadalmi felhatalmazásra hajtanak (nem is indulnak soha semmilyen választáson), hanem trükkök százaival próbálják a világot a saját érdekeik és elképzeléseik szerint irányítani. Nekik érdekük a migráció erőltetése, a (viszonylag) homogén nemzetállamok és a stabil emberi közösségek (ld. még egyházak) szétzúzása, a társadalom atomizálása; érdekük a háborúk, konfliktusok szítása, a zavarosban halászás, a fegyvereladás, az újjáépítési biznisz, a bizonytalanság és pszichózis fenntartása.

A mélyállam működtetőinek sikerült Biden személyében egy annyira tökéletesen irányítható, akarattalan díszletet találniuk, hogy az már visszaütött.

Sok alkalmatlan politikusról tudta/tudja a média és a közéletet befolyásoló influenszerek hada fenntartani a látszatot, hogy valójában urai a tetteiknek, a mostani amerikai elnökről azonban ezt már nem lehet.

Így egyre biztosabbnak látszik, hogy novemberben Trump visszatérhet a Fehér Házba.

Ezt azonban a háttérhatalom nem tűrheti, bármilyen módon meg kell akadályozni. Ehhez már kevés Taylor Swift vagy Robert De Niro egy félmondata, talán a halottak levélszavazatai is. Drasztikusabb, egyértelműbb megoldás kell, a hagyományos manipulációs technikáknál többre van szükség. A Robert Fico elleni merénylet óta tudható, hogy nem haboznak szintet lépni.

Amerikában ennek egyébként is megvannak a hagyományai. (Na jó, másutt is előfordul az ilyesmi, az oroszok például évszázadok óta más módszerekkel, de szintén gyakorolják az ellenfelek likvidálásának különféle válfajait.) A demokrácia ugyan szép, nemes találmány, de olykor alternatív módokon is lehet gondoskodni arról, hogy ne az üljön az elnöki székbe, akit bizonyos erők nem szeretnének.

Aztán persze elkészülnek a magyarázatok a magányos, őrült elkövetőről, akit lehetőleg még azelőtt kiiktatnak, hogy beszélni tudna.

A Kennedy-gyilkosságra a mai napig nem sikerült megnyugtató választ találni. Oswaldot is lelőtték, az őt megölő Jack Ruby rövidesen meghalt a börtönben. A szálakat gondosan elvarrják.

Ha az erősek (és gátlástalanok, hogy ne mondjam istentelenek) akarata nem érvényesül, dühösek lesznek, és egyre durvább eszközökhöz nyúlnak. Nekik az sem jelent gondot, hogy háborúkat robbantsanak ki, vagy akár titkosszolgálati módszerekkel gyanús tömegkatasztrófákat idézzenek elő.

Sorsfordító időket élünk, és azok, akik úgy képzelték, a demokrácia megfelelő fedősztori lesz az uralmuk fenntartásához (mert a nép alapvetően megvezethető, és elegendő a kultúrát, a médiát, a közbeszédet kézben tartani), újabban kénytelenek szembesülni vele, hogy a nép nem a megfelelő jelöltre szavaz. Ilyenkor jön az EP-karantén, a teljes összefogás szélsőbaltól jobbközépig, mint a győztes Le Pen ellen, vagy egyszerűen csak a büntetések, kirekesztések, megalázások, mint a mi miniszterelnökünkkel szemben, aki nem tud olyan nagyszabású és világtörténelmi lépést tenni, hogy ne gyűlöljék még ezekért is. (Mint például az illegális migráció fékezése, vagy a mostani békemisszió. Ha Orbán árvagyerekeket hívna uzsonnára, abból is rosszul jönne ki.)

Porszem került a gépezetbe, mert nem lehet mindenkit megvenni. Orbán ellen szívesen élnek azzal a váddal, hogy „Putyin bérence”, talpnyaló lakáj, különben is csak a pénz érdekli. Holott éppen fordítva: ha megalkuvó, szolgalélek volna, miért nem törleszkedik az EU-hoz? Oda könnyebb, kifizetődőbb, egyszerűbb. Miért törleszkedne azokhoz, akiket ő küldött haza annak idején?

Ugyanígy logikátlan az „Orbánt csak a pénz érdekli” típusú vád. Éppen, hogy nem. Hiszen, ha engedne az EU-nak bevándorlás, gender vagy háború kérdésében, dőlne a lé, mint a lengyelekhez. Ő azonban nem enged, ezért nem is kap pénzt. Inkább tűnik úgy, hogy a pénznél jobban érdeklik az elvek.

Címlapkép: Donald Trump volt amerikai elnök, a Republikánus Párt elnökjelöltjét (b2) körbe veszik a védelmét ellátó titkosszolgálat ügynökei a Pennsylvania állambeli Butlerben rendezett kampánygyűlésen 2024. július 13-án. A rendezvényen Trump beszéde közben lövések dördültek, a politikus a jobb fülén megsérült. A támadásban egy néző azonnal meghalt, miután fejbe lőtték, ketten pedig életveszélyesen megsebesültek. A támadóval a helyszínen végeztek a hatóságok. Fotó: MTI/AP/Gene J. Puskar