Ungváry Zsolt: Mbappé támadása a jobb szélre
Olimpia idején a görögöknél szünetelt a hadakozás. Az Olümpiában eredetileg Zeusz tiszteletére rendezett versenyek inkább számítottak vallási eseménynek, mint a mai fogalmak szerinti sportnak.
Ugyan szokták a stadionokat is némi zsurnalizmussal „szentély”-nek („a labdarúgás szentélye”) nevezni, azért a transzcendenshez nem sok közük van. Bár keresztvetéssel vagy muszlim imákkal azért szoktak élni a focisták – a brazil világsztár, Kaká nem rejtette véka alá hitét, és meze alatt egy-egy gólörömkör megvillantott „Jézushoz tartozom” feliratú pólót viselt –, de a nemzetközi szövetségek igyekeznek száműzni a vallást és a politikát a pályákról. Igaz, elég szelektíven, mert például az ukránok melletti kiállás vagy a szivárványszínű karszalagok és zászlók formájában a szexuális devianciák bemutatása és ünneplése nem csak megengedett, de elvárt dolog. Petry Zsoltnak németországi állásába került, amikor a „család az család” kampány idején – amibe kapusunk, Gulácsi is jobban beleállt, mint a svájci lövésekbe – azt merte nyilatkozni, hogy ő inkább a hagyományos felállású famíliát részesíti előnyben.
Hogy a mostani Eb se szólhasson pusztán a rúgott gólokról, arról ezúttal a francia válogatott játékosa, a kameruni és algériai származású, de már a párizsi agglomerációban született Kylian Mbappé gondoskodott. A Nemzeti Tömörülés EP-sikere és az emiatt kiírt előrehozott választásokon várható újabb győzelme verte ki a biztosítékot a játékosnál. Közölte, nem akar olyan országot képviselni, amely nem felel meg az értékeinek.
Hasonlóan vélekedett korábban Dembélé és Marcus Thuram is, két másik színesbőrű válogatott, akik ugyancsak arra használták fel az Eb miatt rájuk vetülő reflektorfényt, hogy Le Pen pártja ellen mozgósítsanak.
Most hagyjuk is a kettős mérce unalomig (no persze ez elsősorban azokat untatja, akik haszonélvezői a helyzetnek) ismételgetett toposzait, hiszen bizonyos elvek, irányzatok és nézetek mellett lehet kampányolni, más témák viszont tiltottak. Inkább az a fura, amiképpen ezek a focisták a parlamentáris demokráciát értelmezik. Egy 32%-os támogatottságú pártot helyeznek nagyvonalúan kívül a nemzeten. Mbappénak a francia múltban, kultúrában való gyökereit nincs jogom kétségbe vonni, mert a franciák ehhez a kérdéshez másképp állnak, mint mi. Az állampolgárság a meghatározó, és eszerint a csatár pont olyan francia, mint Alain Delon vagy de Gaulle tábornok, illetve az olasz származású Platini, a félig magyar Sarkozy, az arab Zidane, az örmény Aznavour, a zsidó Dreyfus, esetleg a korzikai olasz Napóleon.
A probléma inkább az, vajon a valószínűsíthetően komoly filozófiai, történeti, ideológiai, államelméleti ismeretekkel rendelkező labdarúgó miért rekeszti ki a polgárok egyharmadát egy laza mozdulattal? Figyelmen kívül hagyva azt a matematikai tényt, hogy a csapat szurkolóinak, de pusztán statisztikailag nézve csapattársainak egyharmada is Le Pen szavazó. Bár vélhetően ők ilyenkor lapítanak, s ha közülük hívnak valakit a sajtótájékoztatóra, biztosan nem buzdította volna honfitársait, hogy a Nemzeti Tömörülésre húzzák be az ikszet. Pedig egy demokráciában ez éppen annyira érvényes véleménynek számítana.
Kétszáz francia sportoló egyébként még egy kiáltványt is aláírt, ugyancsak Le Penék ellen, amiben ilyen mondatok szerepelnek:
„Milyen jövőt akarunk magunknak és gyerekeinknek? Nem tudjuk elképzelni, hogy gyerekeink olyan társadalomban éljenek, ahol a másoktól való félelem, a gyanakvás és az erőszak jellemezze az államot, ahogyan az a szélsőjobb által irányított autoriter rezsimekben történt”.
Ha azonban megkérdezzük a „szélsőjobb” sokmilliónyi szavazóját, ők talán olyan államban képzelik el nehezebben a gyerekeik jövőjét, ahol templomokban hívőket (Nizza), vagy utcán tanárokat (Samuel Paty, Párizs) fejeznek le, ünneplő tömegbe hajtanak kamionnal, külvárosi utcákat borítanak lángba vagy akár történelemből, jogból és francia kultúrából magasan kvalifikált afrikai bevándorlók magyarázzák el a népnek, kire szabad szavazni és kire nem.
A „szélsőjobb”-ot nem lehet idézőjel nélkül használni, hiszen a szélső mint politikai jelző mindig viszonylagos, valamihez képest értelmezhető, és elsősorban a szemlélő látószögétől függ; Észak-Koreában egy többpárti liberális parlamentarizmus híve számít szélsőségesnek, Szingapúrban egy kábítószer-csempész, Hollandiában az, aki korlátozná a kábítószer-hozzáférést. A Horthy-korszakban egy kommunista, a Rákosi-érában egy antikommunista volt a szélsőséges. Az én szememben egy abortusz mellett kampányoló magzatgyilkos a szélsőséges, míg Cseh Katalin szerint az, aki ellenzi a művi vetélést.
Vagyis egy demokrata szemszögéből nézve egy parlamenti párt és szavazóinak megbélyegzése mindenképpen szélsőséges cselekedetnek számít.
Mbappé is megmaradhatna a széleket illetően a futballpályán.
Címlapkép: A francia Kylian Mbappé a németországi labdarúgó Európa-bajnokság D csoportjának első fordulójában játszott Ausztria-Franciaország mérkőzésen a düsseldorfi Merkur Spiel Arénában 2024. június 17-én. Fotó: MTI/EPA/Christopher Neundorf
