„Washington vagy Kijev keze nincs ott a Prigozsin-ügyben”
Az ukrán hírszerzés sokat állít magáról, lehetőségei azonban ennél jóval korlátozottabbak, Még akkor is, ha maguk mögött tudhatják az angolszászok – mindenek előtt a brit szolgálatok – hathatós támogatását. Ráadásul a rendszerrel szemben kritikus Prigozsin élve talán több hasznot hathatott volna az ukránoknak, mint hősi halottként. Egyszóval, ezt a verziót sem zárom ki, ám a valószínűségét kicsinek látom – fogalmazott Stier Gábor, a moszkvater.com főszerkesztője a Gondolának.
– Főszerkesztő úr, a gép zuhanásáról közzétett amatőr videófelvételen jól látszik, hogy kicsivel a zuhanó gép mögött fehér felhő fodrozódik, azaz valamilyen robbanás történt. Az a profizmus, amely a gép szárnyára erősített egy robbanószerkezetet, a mai háborús viszonyok között hogyan férkőzhetett észrevétlenül a gép közelébe a jól őrzött repülőtéren?
– A moszkvai repülőterek tényleg jól őrzöttek, így a diverzáns akció esélye kicsi. Hozzáférhettek ugyanakkor a géphez Prigozsin orosz ellenségei. Gyanús például, hogy a gép utaskísérője a nap folyamán arról beszélt a rokonainak, hogy az indulás valamilyen műszaki ok miatt késik. S mivel inkább úgy tűnik, robbanás és nem légvédelmi rakéta találata miatt zuhant le az Embraer Legacy 600 típusú magánrepülő, a robbanóanyagot akár ekkor is elhelyezhették. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Prigozsin kiiktatása leginkább az orosz hatalmi köröknek, ezen belül is a hadsereg vezetésének, esetleg a nemcsak geopolitikai érdekeket szolgáló, hanem óriási üzletet is jelentő afrikai projekteket megkaparintó akaró Kreml körüli csoportnak állt a leginkább érdekében, akkor még inkább valószínűsíthető az orosz szál. Ezek a hatalmi csoportok pedig viszonylag könnyen megoldhatták robbanószer elhelyezését a gépen. Maradjunk annyiban, hogy számukra ez nem jelentett megoldhatatlan feladatot.
Itt jegyezném meg, nem tartom magától értetődőnek azt a leegyszerűsítő magyarázatot, hogy Putyin parancsára iktatták ki a Wagner vezérét. Igen, a bizánci típusú politikai berendezkedésbe és politikába sok minden belefér, így a bosszú, az erődemonstráció, de azért Oroszországban sem ilyen egyszerűen működnek a dolgok. A Kreml szemszögéből nézve Prigozsin már inkább potenciális, semmint közvetlen veszélyt jelentett. Fokozatosan szorították ki a zendülés után az orosz belpolitikából, így a végső kiiktatása nem volt ilyen sürgős. Sőt, a Wagner kemény magjának lehetséges reakciója miatt még kockázatosnak is mondható. Sürgethette viszont az idő az említett érdekcsoportokat, ráadásul biztosak lehettek benne, hogy a média a Kremlt, és egyenesen Vlagyimir Putyint láttatja majd a merénylet mögött.
– A háborús fronton orosz szempontból jól alakulnak a harci eredmények, a káosz előidézése atlanti érdek is lehetett. Ám a CIA vezetője és az orosz külföldi hírszerzés vezetője korrekt szakmai kapcsolatban van egymással. Elképzelhető-e mégis, hogy az akció a tengerentúlról indult, miért?
– Igen, mint már említettem, az időzítés a Kreml szempontjából finoman szólva is furcsa. Nem lehet kizárni a külföldi szálat a történtekben, hiszen a káosz előidézése valóban lehet nyugati érdek. Azonban a Wagner ehhez már gyenge, és a zendülés után a társadalom is összezárt a hatalom mögött. No, nem azért, mert úgy gondolja, hogy minden rendben van, ám nem akar káoszt. A stabilitás garanciája pedig még mindig Putyin. Komoly eredményre tehát a tengeren túlról sem számolhattak. Főleg a sikertelen lázadás után. Ezen kívül egy külföldi diverzáns akció esetében nemcsak Prigozsin biztonsági szolgálatát, hanem az orosz állam biztonságért felelős szerveit is ki kellett volna játszani. Nem gondolom tehát, hogy Amerika állna a történtek mögött.
– Az ukrán hírszerzés korábban úgy hirdette magát, hogy a földkerekség bármelyik pontján képesek akciót végrehajtani. A korábbi – közös – KGB-iskola finomságai mennyire kitapinthatók ebben az ügyben?
– Az ukrán hírszerzés sokat állít magáról, lehetőségei azonban ennél jóval korlátozottabbak, Még akkor is, ha maguk mögött tudhatják az angolszászok – mindenek előtt a brit szolgálatok – hathatós támogatását. Ráadásul a rendszerrel szemben kritikus Prigozsin élve talán több hasznot hathatott volna az ukránoknak, mint hősi halottként. Egyszóval, ezt a verziót sem zárom ki, ám a valószínűségét kicsinek látom. A történteken az orosz történelem ismeretében nem lehet igazán meglepődni. Ami Prigozsinnal történt, felemelkedésétől a megnövekedett ambícióin át a zendülés lefolyásáig és kezeléséig beleillik a bizánci típusú berendezkedés mindennapjaiba, politikai stílusába. A hazaárulókra és a hatalom ellen törőkre nagyon sokszor nem a törvény keze sújtott le. Prigozsint utolérte a sorsa, azt azonban egyelőre legfeljebb valószínűsíthetjük, ám nem tudjuk, hogy ki irányította a sors kezét. Amennyiben a Kreml áll a történtek mögött, az hatalomtechnikai szempontból értelmezhető szükségszerű és elkerülhetetlen erődemonstrációként. Ugyanakkor amennyiben a második vonal, valamelyik erőcsoport számolt le Prigozsinnal, a rendszer ingatagságát bizonyítaná. Azt, hogy a „Kreml bástyái” között/felett már nem olyan egyszerű egyensúlyozni, mivel a háború és az elkerülhetetlen hatalmi átmenet közeledése miatt megindult a helyezkedés. Ugyanígy nem a rendszer szilárdságát demonstrálná, ha a sors kezét adott esetben Amerika vagy az ukrán titkosszolgálat fogta volna.
A címlapképen Jevgenyij Prigozsin orosz üzletember, a Wagner katonai magánvállalat alapítója, amint felszólítja Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy vonja ki az ukrán erőket a kelet-ukrajnai Bahmut térségébõl egy meg nem nevezett helyszínen. MTI/AP/Prigozsin Sajtószolgálat