Gulyás Gergely Tusványoson: fontos, hogy készüljenek filmek a magyar történelmi múltról

Feltétlenül fontos és szükséges, hogy készüljenek filmek a magyar történelmi múltról – hangsúlyozta Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter csütörtökön Tusnádfürdőn a Blokád című filmmel kapcsolatban.

A Blokád – és ami mögötte van címmel a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban (Tusványos) rendezett programon Gulyás Gergely arról beszélt, hogy ha fontosnak tartjuk a múltunkat, akkor a film az egyik legfontosabb eszköz a bemutatására. Az más kérdés – folytatta -, hogy az időben meddig lehet visszamenni.

Ha nincs aktuálpolitikai szaga, a hatalom általi megfertőzöttséget sikerül elkerülni

– ami jelen esetben sikerült -, akkor lehet a rendszerváltozás időszakáról is filmet alkotni – mutatott rá. Gulyás Gergely értékelése szerint a rendszerváltoztatás mostanra talán olyan távlatokba került, hogy nem közvetlen aktuálpolitikai a megítélése, és az akkori történésekre objektíven lehet tekinteni. Kitért arra is, hogy abban egyetértés van, hogy maga a rendszerváltoztatás, a demokráciára való átmenet sikeres volt és kiemelt jelentőségű az ország történetében. Annak idején a napi politika szintjén nagyon nehéz volt hitelesen tájékozódni arról, ki mit tett azért, hogy Magyarországon rendszerváltozás legyen, a kommunisták elmenjenek végre, és azokra bízzák az országot, akiket a nép megtisztel a bizalmával – idézte fel. Ha pedig megnézik, 1990-ben kik vezették és ma kik vezetik a nyugati országokat, elmondható, az egy más világ volt – jegyezte meg.

Göncz Árpád akkori államfőről szólva azt mondta, a köztársasági elnök az alkotmányt sem tartotta tiszteletben, ha az őt jelölő párt érdekei ezt kívánták. Ennél súlyosabb állítás egy köztársasági elnök esetében nem fogalmazható meg – jegyezte meg a miniszter, aki úgy összegzett: Göncz Árpádot életútja méltóvá tette az államfői posztra, de elnöki tevékenységével méltatlanná vált arra. Kónya Imre ügyvéd, korábbi belügyminiszter arról beszélt: legfőbb ideje volt elkészíteni a filmet. Most, amikor olyan lesújtó az emberek véleménye a politikusokról, jó tudni, hogy éltek olyan emberek, akik egész életüket a nemzet szolgálatának szentelték – fogalmazott. Antall József életében nem volt egyetlen olyan momentum sem, amely miatt egy kicsit is szégyenkezni kellene, fontos, hogy egy ilyen emberről film készült. Az alkotás méltó emléket állít Göncz Árpádnak is – jegyezte meg.

Ahogy megjelent a politikában, a nyugati politikustársai örömmel üdvözölték, hogy nem egy kiszámíthatatlan forradalmár jön, aki ajtóstól ront a házba, hanem aki úgy viselkedik, mint ők. Olyan volt, mint egy nyugati politikus, és igen jó kapcsolatokat épített ki rövid idő alatt – idézte fel Antall József alakját. Nagyon szigorú elvei voltak, az irányt sosem tévesztette el, de eközben gyakorlatias volt – méltatta a volt kormányfőt.

Köbli Norbert, az MCC Storylab vezetője, a film forgatókönyvírója hozzátette: nagyon közelinek érződik, ha kimondja az MDF, az SZDSZ, Antall József vagy Göncz Árpád nevét. Részükről egy merész vállalás volt, hogy a rendszerváltásról filmet készítenek

– közölte. Ugyanakkor azt érezte, van már egy történelmi távlat, lezárt életutak vannak, és már a két párt sem létezik. Ezért is merte megírni ezt a történetet, mert bizonyos szempontból van egy vége – mondta. A taxisblokád médiatörténeti pillanat volt, amelyet közvetített a tévé, és a média formálója is az eseményeknek – mutatott rá. Antall József a forgatókönyvíró értékelése szerint anakronisztikus figura, a gondolat, a szó, a tett egységet képzett nála. Óriási válság van az országban, a kormányfőt rákkal műtik, és úgy kellene kezelnie a válságot, hogy a rendőrség és a hadsereg kihátrál mögüle, de felnőtt a feladathoz és megoldotta a helyzetet.

Számára az derült ki, hinni lehet abban az eszményben, hogy van olyan, hogy jó ember – összegzett a film forgatókönyvírója, aki azt mondta: megpróbálták a nézővel elhitetni a valóságot. Göncz Árpád esetében is keresték a karakter igazságát, a róla szóló egyetlen könyvet is elolvasta – tette hozzá, megjegyezve: beszédesebbek a hiányok, mint a tartalmak. Rejtőzködő figuraként jellemezte, aki egy titok, egy talány volt.