Sok pénzem van. Így már nem is üdvözülhetek?
„Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Meggyőződésem, hogy a világ nagyobbik – szegényebb – része nem gazdasági problémák, vagy a termelés nehézsége miatt küzd a létminimum megteremtésével, hanem elosztási problémákból kifolyólag.
Nem étel, vagy pénz van kevés a Földön, csupán rosszul csoportosítjuk őket. És tudatosan írom azt, hogy mi, ugyanis erre való tekintettel mindnyájunk mindennapi életében is megvan a saját felelősségünk, hogy mikor, mire, mennyit áldozunk pénzünkből, de nyugodtan gondolhatunk itt akár a jelenlétünkkel való közösségvállalásra, akár az időnk bizonyos dolgokra való ráfordítására.
Nem csak a választások alkalmával döntünk a hétköznapi életünk folyamának medréről, de minden olyan alkalommal is, mikor fogyasztóként, vásárlóként, résztvevőként, nézőként a pénzünkkel határokon is túlmutatóan kifejezzük az igényünket bizonyos dolgok iránt. Nagyon apró részben ugyan, de akár egy zacskó chips vásárlásával is hozzájárulunk a pálmaolaj-kitermeléshez, amely az esőerdőirtás egyik élenjáró okozója. A trópusi éghajlaton élő olajpálma olaja gyorsan és könnyen kitermelhető, a folyamatos ipari növekedés és piaci igény kielégítése érdekében folyamatosan újabb ültetvényekre van szükség. Ez átlagosan napi öt Margit-szigetnyi esőerdő felgyújtásával könnyedén elérhető, feltéve, ha nem számolunk a gázok és égéstermékek légkörbe jutásával. Ez csupán egy – a szó legteljesebb értelmében – hétköznapi példa, ugyanis rengeteg mindennap vásárolt termékben megtalálható ez az olaj, amely sokszor olcsóbbá, nagyipari termelésben fenntarthatóvá tesz cikkeket és szegről-végről az életünk is kényelmesebbé válik így általa.
De szükséges-e a folyamatos fejlődés ilyesfajta fenntartása, és miért főbenjáró vétek, ha egy vállalat nem mutat fel extra profitot, csupán stagnál?
Milyen fajta félelem tölti el az embereket, ha egy negyedévben képtelen volt a gazdasági növekedésre? Mi történne, ha a világ vezető cégei nem csak az ingyen internet sugárzásába fektetnének Afrikában, hanem villanyhálózat, víztisztító berendezések, vagy úthálózat kiépítésében is segédkeznének? Ha az évi 6-7%-os növekedését egy mamutvállalat a szegények és gazdagok közt nyíló olló összezárására fordítaná?
Ha megnézzük a búzaszálon a szemeket, amelyekből egyesével is mennyi újabb szál kinőhetne, nem jut eszünkbe, hogy az Isten egészen más dimenziókban gondolkodik/gondoskodik a profitról? Minden lényeges területén az életünknek ott van Isten, és többet ad, mint azt legmerészebb álmainkban is remélnénk.
Rengeteg bekezdés figyelmezteti a vagyonos embereket az evangéliumokban. A szegényebb testvéreink mind a döntéseikre, gondjaikra vannak bízva. Te lemondanál az üdvösségedről a pénzért, vagy olyan emberekért, akik sosem láttak téged, csupán a számokat a teljesítményed mögött?
„Manapság a haladás azt jelenti, hogy sodródunk a sokasággal egy zsákutca irányába. Ez egy előre való menekülés, akkor is, ha esetleg mások holttestén taposunk.” /Agnieszka Sierhej/
Varga Gergő Zoltán
Kép forrása: Thought Co.
