„Le a cipővel!” – a tábor akkor is fejleszt, ha nem ez a fő célja

Közeleg a nyári szünet és ezzel összefüggésben a családokban megkezdődik a fejtörés a gyerekek nyári programjainak, felügyeletének megszervezéséről. Ma már rengeteg lehetőség közül választhatnak a szülők, mondhatjuk, a bőség zavarával küzdenek, ha táborozásról van szó. De milyen szempontok szerint válasszunk tábort és hány éves kortól? Egyáltalán, milyen közeg lehet a legmegfelelőbb gyermekünk számára? Vigyen a gyerek magával telefont? A főbb kérdéseket és szempontokat  Galla Krisztina családtréner, családi életre nevelés tanácsadó segítségével jártuk körül.

Miért jó, mit fejleszt a tábor?

Jó lenne, ha a táborokról elsősorban a szünidő pihentető eltöltése és nem a fejlesztés jutna eszünkbe. A magam részéről a gyerekek „fejlesztéséről” egyébként is azt gondolom, hogy sokszor a legjobb szándékkal ugyan, de átesünk a ló túlsó oldalára, és egyfajta projektként művelik ezt a családok.

A gyerekek hála Istennek, maguktól is fejlődnek, a szülőknek ehhez kell a lehető legjobb kereteket, körülményeket biztosítani, arra figyelve, hogy a gyermekük éppen hol tart az életkori sajátosságok tekintetében. Egészséges gyermekek esetén nem kell „fejlesztésekkel” elé menni azoknak a dolgoknak, amelyek kivárással, odafigyeléssel egyébként is beérnek…

Visszatérve az eredeti kérdésre: a táborok kiválasztásakor gondoljunk arra, hogy a szabadságunkat mi sem egy továbbképzésen való részvétellel képzeljük el, még akkor sem, ha számunkra kedves emberekkel, idilli környezetben tennénk is. De azért természetesen vannak olyan kompetenciák, amelyeket fejleszthetnek a táborban átélt élmények.

Minden olyan társaság és közeg, ami újdonság a gyermeknek, fejleszti az alkalmazkodási képességét: kipróbálhatja, hogyan tud kapcsolatot teremteni, kommunikálni számára nem megszokott környezetben, újonnan megismert gyerekekkel; megtapasztalhatja, hogyan érvényesítse saját elképzeléseit, hogyan kezelje esetleges konfliktusait; tágul a látóköre.

Ez egyébként még akkor is igaz, ha pl. egy iskolai táborról van szó, ahol akár osztálytársak vannak együtt, hiszen egészen más egy iskolai együttlét, mint egy kötetlenebb, más interakciókra épülő nyaralás.

Amikor a hozzám fordulók a tanácsomat kérik a nyári programokat illetően, akkor – a gyermek életkorától függetlenül – arra biztatom őket, hogy minél több szabadtéri programot szervezzenek, keressék azokat a lehetőségeket, ahol a gyerekek szabadon mozoghatnak, kicsit „le a cipővel” alapon. Keressenek olyan tevékenységeket, amelyeket egyébként nincs mód megtapasztalni, próbáljanak ki olyan lehetőségeket, amelyek a komfortzónájukon kívül esnek. Ezekből lesznek a felejthetetlen élmények, azok az emlékek, amelyeket később a nehéz pillanatokban felidézve új lendületet kaphatunk. És ez igaz a táborokra is!

Hiszen a tanév gyakorlatilag arról szól, hogy zárt térben, viszonylag szigorú keretek között, elvárások gyűrűjében, teljesítménykényszer alatt telnek a hétköznapok, a nyári szünet ennek a kipihenését, és a következő tanévre való erőgyűjtést szolgálná.

Mennyi időre érdemes gyermekünket táborba küldeni?

Ezt nem lehet centire meghatározni. Ez egyrészt természetesen függ a gyermektől, attól, hogy ottalvós, vagy napközbeni táborról van-e szó, és nem utolsósorban függ a család anyagi lehetőségeitől is. Arra mindenképpen figyelni kell azonban, hogy

legyen mód arra, hogy a család együtt is töltsön mérhető időt és itt nem csak a kisebb gyerekekkel, hanem a kamaszainkkal együtt töltött időre is gondolok.

Milyen korosztálynak javasolt elsősorban?

Ma már az óvodás korúaknak is számtalan táborozási lehetőséget kínálnak. Itt ismét csak a figyelmet szeretném felhívni arra, hogy

ne a fejlesztést (iskola előkészítő, nyelvi, informatikai!) keressük ezekben a lehetőségekben, hanem a gyerekek életkorának megfelelő, sok játékkal, szabadban való mozgással kecsegtető ajánlat közül válogassunk.

A tematikus táborok esetében gondoljuk végig, hogy kisgyermekünket egy héten át valóban érdekelni fogja-e a varázslós-dínós-hercegnős-stb. téma, vagy a harmadik nap már nyögve-nyelve megy az indulás. Az ovisok esetében azonban előszeretettel ajánlom a szülők figyelmébe, hogy a nyár ideális alkalom arra, hogy egy-egy máshol (nagyszülőknél, unokatesóknál, közeli barátoknál) alvós estét is be lehessen iktatni mindenki örömére…

A reggel megyünk – délután jövünk típusú táborok tulajdonképpen bármelyik korosztálynak javasolhatók. Nyilván itt is figyelembe kell venni, hogy zárkózottabb, visszahúzódóbb, félénkebb kisgyerek esetében mindenképpen olyan lehetőséget keressünk, ahol a saját korosztálya körében lehet, illetve, ha megoldható, együtt lehessen ismerős gyerekekkel.

Ilyenkor sokan választják, hogy együtt küldik a testvéreket, azonban azt jól végig kell gondolni, hogy ez valóban jól működő megoldás lesz-e. Gondolok itt arra, hogy a nagyobb/bátrabb testvérre nem lehet rálőcsölni a kisebb, félénkebb egész napos pesztrálását. Érdemes azt is végiggondolni, hogy kisebb, félénkebb gyermekünk hogyan élné meg, ha a testvére – érthető módon – időnként magára hagyja a saját társasága miatt. Természetesen azért ez is kiváló lehetőség, ha a nagyobb, bátrabb testvér által biztosított „háttér ország” a fenti feltételek (ezt a táborozás előtt érdemes közösen végigbeszélni) figyelembevételével jól tud működni.

A kiskamaszok esetében mindenképpen érdemes olyan tábort keresnünk, ahol a gyerek kipróbálhatja magát valamilyen új helyzetben, új környezetben. Számukra is fontos, hogy a tábor programja adjon elegendő lehetőséget a szabad levegőn való mozgásra, sőt szabadon eltölthető idő is legyen a napban. A különféle tematikus és élménytáborok erre jó lehetőséget biztosítanak.

Hogyan tartsuk a kapcsolatot a gyerekekkel, ha többnapos táborba megy?

Saját tapasztalatból mondom, hogy ez a kérdés az esetek 99 százalékban csak a szülőknek fontos. A tábort megelőző szülői értekezleteken mindig nagy a vita, hogy a gyerekeknél legyen-e mobiltelefon, vagy sem. Sok praktikus ellenérv (nem mindig van térerő; vigyázni kell a készülékre; tölteni kell; stb.) mellett szerintem a két legnyomósabb érv, hogy

a táboroztató szakemberek mindig megadják elérhetőségüket, illetve ha valamilyen probléma merülne fel, úgyis azonnal keresik a szülőt. Ha a szülő ebben nem bízik meg, akkor ne is engedje el a gyermeket. A másik, hogy a gyerekek egy részét – különösen a kisebbeket – kizökkenti, sőt felzaklathatja a szülői háztól való távollét újból és újból való realizálása.

Ez csak felesleges konfliktusforrás lesz. A harmadik, de nem lebecsülendő ellenérv, hogy a telefonálgatással elvesszük a táborról való beszámoló élményét, hiszen ha folyamatában elmesélik a napok történéseit, akkor a viszontlátáskor az élménybeszámoló izgalma már szertefoszlik. A szülőknek azt szoktam javasolni, hogy ők

a táborozás ideje alatt használják ki maximálisan a „gyerektelenség” adta lehetőségeket, örömöket, hozzák vissza a kapcsolataikba mindazt, amire a dolgos-szorgos, gyereknevelős hétköznapokban egyébként nincs mód…

A címlapkép forrása: MTI/Balázs Attila