Eltűnt épületek nyomában (67.) – Kilényi Hugó egykori háza
Vannak olyan, mára már nem látható épületek Budapesten, amelyek főhomlokzatáról hosszú kutatás után sem találtam fényképet. Az egyik ilyen épület Kilényi Hugó egykori háza, amely a budavári alagút, Alagút utcai kijárata mellett állt. Az épület nemcsak a fényképek hiánya miatt rejtélyes, hanem világháborús sérülésének időpontja és mértéke sem tisztázott. De ne szaladjunk ennyire előre.
A rendkívül sokoldalú Kilényi (Klein) Hugó – jogi tanulmányait követően – a Földművelésügyi, majd a Kereskedelmi Minisztériumban dolgozott, ahonnan miniszteri tanácsosként vonult nyugdíjba. Elnöke volt a MÁV Gépgyárnak, a Diósgyőri Vas- és Acélgyárnak, illetve a Keleti Tengerhajózási Társaságnak. 1891-ben nemesi és címeres levelet kapott Ferenc József királytól.
Kilényi Hugót az utókor mégis a hobbijáról, a műgyűjtésről ismerheti, a magyar műértők és műgyűjtők legkiválóbbjai közé tartozott.
Kilényi Hugó édesapja Klein Hermann alapító főszerkesztője volt a Der Ungar szépirodalmi újságnak, amely az 1848-as szabadságharc alatt végig a magyar érdekeket képviselte. Klein Hermann kiállását az utókor nem felejtette el, így az öregúr nagy tiszteletnek örvendett. Később a zsidó vallásról áttért az evangélikus vallásra, nevét pedig Kilényi Jánosra változtatta. Kilényi János 1889-ben hunyt el egy szörnyű közlekedési balesetben – a Lánchídon egy lovaskocsi fékezés nélkül átszáguldott Kilényin, aki a kórházba szállítás után hunyt el. A Ferenc József-téri (ma Széchenyi tér) szerencsétlenségről szinte az egész magyar és osztrák sajtó részletesen beszámolt.
Kilényi Hugó a Zoltán utca 10-es számú bérházban lakott, ám apja halálát követően úgy döntött, hogy elköltözik Budára.
1898-ban megvásárolta az I. kerületi Váralja utca és az Alagút utca sarkán található igen lankás telket, ahol 1899 és 1901 között építette fel Schickedanz Albert és Herzog Fülöp tervei szerint a háromemeletes villáját.
Az eklektikus stílusú villa építéséhez rengeteg földet kellett mozgatni és erős támfalak épültek, hogy a ház ne mozogjon a hegyoldalban.
A szinteltolásos ház bejárata egy lépcsőtoronyból nyílt, amely tetején helyezkedett el a messziről felismerhető, két emelet magas nyeregtető, egyik oldalán kovácsoltvas csúcsdísszel. A ház különlegessége a háromszögre hasonlító alaprajza volt, amelynek Alagút utcai csúcsán helyezkedett el a főbejárat. A bejáraton belépve lépcső vezetett lefelé a szuterén szintre, ahol a kiszolgálóhelyiségek voltak. A földszinten a reprezentatív terek, az első emeleten a háló- és vendégszobák, a második szinten pedig a kiszolgáló személyzet szobái voltak, amelyeket a cselédlépcsőn lehetett megközelíteni.
Kilényi Hugó villája tele volt értékes műalkotásokkal. A több mint 150 darabos festménykollekciójában többek között Rubens, Tiziano, Geffels, Clevé, Bloot és Quast, valamint számos XIX. századi miniatűr volt.
A nagyszerű gyűjteményt Kilényi 1917-ben eladta a bécsi Kunsthistorisches Museumnak és a budapesti Nemzeti Múzeumnak, ám a kollekció értékesebb darabjait a Gestapo 1944-ben ellopta. Ezeket a műalkotásokat Németország (és a további tulajdonosok szerte a világban) a mai napig nem szolgáltatta vissza Magyarországnak.
A villa tulajdonosa – Kilényi Hugó 1924-es halálát követően – az a nagylaki Rátz Jenő honvédelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes lett, akit 1946-ban háborús bűntett miatt letartóztattak, majd a Sztójay Döme nevével fémjelzett perben golyó általi halálra ítéltek. Az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. A börtönben súlyosan legyengült, majd 1949-ben meghalt.
Egyes vélemények szerint a Kilényi villa Budapest 1944-1945-ös ostromában olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett bontani.
Azonban a közelmúltban rátaláltam egy olyan archív fényképre, amely minden kétséget kizáróan az ostrom után készült és látszik a villaépület jellegzetes magasteteje, amely teljesen ép. Ám az egyetlen felvétel, amely a villa Alagút utcai, Váralja utcai főhomlokzatáról fellelhető, azon az a bizonyos magastető már nincs rajta. Sőt, az épület olyan romos állapotban van, hogy csak a falak állnak. Mi történhetett a két fénykép elkészülte között az épülettel?
Véleményem szerint az épület viszonylag jó állapotban vészelte át az ostromot. Az elhagyatott épület, mivel semmilyen állagmegóvó munkálatokat nem végeztek rajta, két év alatt olyan rossz állapotba került, hogy menthetetlenné vált. A mindenki által ismert romos kép valószínűleg 1948-ban készülhetett, miután a bontási munkálatokat megkezdték. Tehát a romos állapotot nem a háború idézte elő, hanem az hogy a fénykép készítésének pillanatában már elkezdték bontani az épületet.
A választ még kutatom, de egy biztos, Kilényi Hugó egykori házát Dávid Károly vezetése mellett a Magyar Vasbeton Építő Vállalat lebontotta 1948-ban.
A bontás során csak a pincefalakat hagyták meg, amelyet törmelékkel feltöltöttek. Napjainkban az elvadult növényzet között fellelhető még az egykori épület támfala, illetve egy hatalmas mélyedés, amely valószínű, hogy a beszakadt pincék miatt alakult ki.
(A sorozat folytatódik.)
Fecske Gábor László
A címlapfotó forrása: Fortepan