Eltűnt épületek nyomában (63.) – A Fadrusz villa
A huszadik század nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel. A világháborúk, a gazdasági válságok, a forradalmak, a politikai ideológiák vagy az emberi hanyagság következtében számos értékes és városképet befolyásoló épület veszett el a fővárosban. Cikksorozatomban ezeket a rég elfeledett épületeket kutatom fel archív fényképek segítségével.
Ki ne ismerné az erdélyi kincses város, Kolozsvár főterén magasodó monumentális Mátyás király lovasszobrot vagy éppen a Budavári Palota négy kőoroszlánját, melyek után a Palota belső udvarát Oroszlános udvarnak hívjuk. A mesterművek alkotója nem más, mint egy szegény körülmények közé születő pozsonyi lakatosinasból lett szobrászművész, Fadrusz János. 
Az erős testalkatú, ám szerény szellemi képességű fiút apja lakatosnak adta, ahol hamar kitűnt kreativitásával és szorgalmával. Szülei nem rendelkeztek megfelelő anyagi forrással ahhoz, hogy magas színvonalon taníttassák, ezért Fadrusz gipszszobrok készítésével próbálta finanszírozni a képzését, sikertelenül. 1883-ban egyik munkáját bemutatták egy Pozsonyban rendezett kiállításon, ahol műve feltűnt Tilgner Viktornak, a bécsi akadémia szobrásztanárának, aki rögtön felismerte a fiú tehetségét. Tilgner elismerő szavainak hamar híre ment és ennek nyomán a pozsonyi Takarékpénztár ösztöndíjjal támogatta Fadrusz bécsi taníttatását. 
Az országos ismertséget vizsgamunkája, a Krisztus a keresztfán című alkotása hozta meg számára, amellyel a Bécsi Akadémia első díját is kiérdemelte. Első nagyobb köztéri megbízását szülővárosától kapta, ahol a korábbi koronázódomb helyén Mária Terézia lovasszobrát alkotta meg. 1894 folyamán megnyerte élete legkiemelkedőbb művét, a Kolozsvár főterére szánt Mátyás király emlékművére kiírt pályázatot. Ekkor lép először kapcsolatba Fadrusz János Kolozsvár főépítészével, Pákey Lajossal, aki a Mátyás szobor talapzatának tervezését vállalta el. Közös munkájukból barátság született.
A rendkívüli szobor elkészítéséhez Fadrusz rendkívüli környezetet álmodott meg. A Takarékpénztár hiteléből telket vásárolt a Naphegyen és felkérte barátját Pákey-t, hogy tervezzen számára egy műteremmel egybeépített villát. A Lisznyai és a Fenyő utca sarkán található lenyűgöző panorámás saroktelken 1896 januárjára készül el Fadrusz János késői historizáló stílusú villája – amelynek legnagyobb kupolája a Firenzei Dóm félgömb alakú kupoláját mintázta – már messziről tekintélyt parancsoló látványt nyújtott. A hatalmas műtermes villa építését Schung Rezső építőmesterre bízták. 
Az épületegyüttest a szimmetria és az aszimmetria közötti egyensúlyra való törekvés határozza meg. A Fadrusz villa három fő részre tagolódott: a téglalap alaprajzú emeletes lakrészre, a hozzá csatlakozó nyolcszög alaprajzú félgömb kupolával fedett kétszintes főlépcsőtoronyra, valamint az aszimmetrikusan elhelyezkedő négyzet alaprajzú műterem tömbre. A műterem tömb földszintjéhez két darab, kupolával lezárt fülke is csatlakozott a modell, illetve a kellékek és szerszámok számára, míg a kis műteremhez egy darab. Fadrusz hatalmas, 16 méter belmagasságú, méretes félkör alakú ablakokkal megvilágított nagy műterme akkora volt, hogy még egy kohó és üllő is helyet kapott benne. A kapcsolódó kis műteremben Fadrusz felesége, a szintén szobrászművész, Deréky Anna dolgozott. 
Az északnyugati irányból nyíló főbejárat mögött egy díszes vesztibül (előcsarnok) helyezkedett el. Innen neoreneszánsz stílusú ajtó nyílt a kétoldalon található vendégszobákba. Az előcsarnokba kettős, reprezentatív lépcső torkollt, amelyet a kupola nyílásain keresztül szűrődő sejtelmes fény világított meg. A kettős lépcsőfeljáró közötti térre Pákey egy klasszikus mintájú szobrot tervezett. Az emeleten egy három irányba ágazó tér kapott helyet, amelyből három hálószoba, valamint a fürdőszoba nyílt, de ide érkezett a nagy műterem földszintjéről induló csigalépcső is. 
Fadrusz a kolozsvári Mátyás szoborra hosszú időn keresztül készült, hogy minél hitelesebben tudja megragadni az uralkodó karakterét. Még a Mezőhegyesi Ménesbirtokra is leutazott, hogy a megfelelő felépítésű ló modelljét kiválassza. A gondosan előkészített munka meghozta gyümölcsét: a készülő szobor gipszmodellje az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. A szoborra felfigyelt Hauszmann Alajos, a Királyi Palota építésze is, aki a lovasszobor kisebb méretű változatát a Palota leendő Hunyadi-terme számára megvásárolta. A kolozsvári szobor avatására végül 1902. október 12-én, díszes ünnepség keretében került sor. 
Budapesten 1903. május 13-án rendezték meg a Duna-ünnepet, amely egy jótékonysági rendezvény volt Ferenc József király fővédnökségével. A Duna-ünnep a világvárossá fejlődött Budapest első nagyszabású rendezvénye volt a 20. században, amelyre külföldről és belföldről is tömegek érkeztek. Az ünnepség este 8 órakor ágyúlövésekkel kezdődött, majd kétórás tűzijáték vette kezdetét a Citadelláról. Mindeközben a Dunán fényárban úszó hajók köröztek a díszkivilágításban pompázó újonnan elkészült Királyi Palota és az Országház között. A rendezvény a Margitszigeten folytatódott, ahol különböző helyszíneken katona- és cigányzenekarok húzták hajnalig a nótát. A gondosan megtervezett és hatalmas összegbe kerülő Duna-ünnep napján azonban szokatlanul rossz idő volt: a hideg mellett az eső is többször eleredt. Fadrusz János is megtekintette a tűzijátékot és vélhetően részt vett az azt követő mulatságon is. 
Nem sokkal később belázasodott és tüdőbajt állapítottak meg nála. Fadrusz Jánost – akit barátai erős testalkata miatt csak „jóképű bölénybikának” becéztek – pár hónap alatt olyan mértékben legyengítette a betegség, hogy szervezete feladta a küzdelmet és 1903. október 26-án, 45 évesen meghalt. A nagy műteremben ravatalozták fel, koporsója felett az általa készített Krisztus a keresztfán című alkotása állt. A koporsót azokra az állványokra helyezték, amelyeken a mester a kolozsvári Mátyás szobrot készítette. A villából a belvároson keresztül a Fiumei úti sírkertbe vezetett a népszerű szobrászművész utolsó útja, ahol nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra. 
Halálát követően feleségének el kellett adnia az értékes műterem-villát, hogy a pozsonyi Takarékpénztár hitelét törleszteni tudja. A naphegyi villát Margitay Tihamér festő, majd Fekete Fülöp kassai mérnök és építési vállalkozó vásárolta meg. Tereit felosztották és lakásokká alakították, de ennek ellenére a Fadrusz villa megőrizte eredeti hangulatát. 
Az épület a budai Vár második világháborús ostromakor – elhelyezkedéséből adódóan – kiváló stratégiai pontnak bizonyult, így birtoklásáért ádáz küzdelem folyt. A villát számos nehéztüzérségi találat érte, így jellegzetes kupolái elpusztultak, födémszerkezetei beomlottak. Mátyás király lovasszobrának szülőhelye, a nagy műterem is teljesen elpusztult. A háborút követően az épület maradványait elbontották, a hatalmas saroktelket felosztották, rajta társasházak épültek a korszakra jellemző jellegtelen stílusban. A Naphegy egyik legkülönlegesebb épületéből mára csak egy golyó szaggatta támfal maradt emlékeztetőül.
(A sorozat folytatódik)
Fecske Gábor László
