Az építésről és a rombolásról
Déjà vu érzése van az embernek. Amikor a „haladás” lánglelkű lovagjai kerülnek a hatalom közelébe, valahogy mindig a leállítás, a megszüntetés, a megvonás bűvkörében tevékenykednek és ennek mindig a hanyatlás, az egy helyben topogás és a leépülés lesz a következménye. Gondoljunk csak a 90-es évek elejére, amikor a Horn-kormány első intézkedése volt a már célegyenesbe jutott világkiállítás leállítása. De felsejlik előttünk a Momentum és a teljes ellenzék csenevész akciója, amelynek következményeként a sporttal hadilábon álló városi aranyifjak sikerrel fúrták meg a budapesti olimpiát. És most itt a Liget Projekt!
Ne legyen kétségünk! Az antiszemita szélsőjobbtól a marxista szélsőbalig terjedő, elvtársi egységbe tömörült ellenzék csak egyet tud, de azt nagyon. Tönkretenni azt, amit más felépített, utána pedig romokat hagyni maga után. Ha ők kerülnének hatalomra akár a fővárosban, akár a kormányrúdnál, úgy ismét ez a sötét realitás várna ránk.
Nagy rajongója vagyok a csapatsportoknak, így a kézilabdának is. Az egyik legkiválóbb magyar klub a Veszprém. Amikor a csapatot biztatják a szurkolók, akkor az „építők, építők” rigmus visszhangzik a csarnokban. És ez nem csupán az egyesület alapítására utal, hanem a szellemiségére is.
Véleményem szerint nem csupán a sportban, hanem az élet egyéb területén is a jóérzésű, józan eszű ember csak azoknak drukkolhat, akik építenek, nem pedig azoknak, akik rombolnak.
Tarnai Richárd