Tajvan megtámadásával ipari társadalmunk összeomlana
– Kína hadgyakorlatot tart Tajvan körül. Mennyire fenyeget a helyzet egy újabb testvérháború kirobbanásával?
– Nehéz a pekingi vezetők fejébe látni, annyi azonban biztos, hogy a helyzet nagyon feszült. A kínaiak szerencsére arra nagyon vigyáztak, hogy addig még ne kezdjék el a gyakorlatot, amíg Nancy Pelosi amerikai házelnök Tajvanon tartózkodik. Bejelentették azt is előre, hogy négynapos lesz a hadgyakorlat, tehát időben limitálták.
Úgy tűnik, hogy mindezzel jelezni kívánják Amerika felé, hogy átléptek egy vörös vonalat, de ezzel egy időben igyekeznek nem eszkalálni a helyzetet.
Fontos szólni arról, hogy a hadgyakorlat mellett Kína kereskedelmi szankciókat jelentett be Tajvannal szemben. Ez még nem fogja megrendíteni a világgazdaságot, de egy erős jelzés. Úgy tűnik, hogy Kína a helyzetből a maximumot kívánja elérni úgy, hogy azért ne is mélyüljön tovább a válság. 
– Milyen következménye lehetne egy esetleges háborúnak?
– Beláthatatlan, még abban a valószínűtlen esetben is, ha az USA és szövetségesei – például az Európai Unió – semmilyen szankciót nem vezetnének be Kínával szemben. Tajvan önmagában is jelentős gazdasági és technológiai hatalom, a termelési láncok kulcsfontosságú szereplője. A tajvani chipgyártás kiesése a modern ipari társadalmakat már-már összeomlással fenyegetné. Tajvani alkatrészek nélkül megrogyna az egész világgazdaság.
Mivel Tajvanon a legmodernebb chipeket és eszközöket gyártják, nélkülük az új telefonok, laptopok, sőt a katonai eszközök gyártása jórészt évekre ellehetetlenülne.
– Kína milyen problémát lát Tajvan és az Egyesült Államok közeledésében?
– A kínaiak álláspontja 1949 óta teljesen egyértelmű: Tajvan a Kínai Népköztársaság része, amelynek különállását 73 éve nem ismerik el. 1979 óta az Amerikai Egyesült Államok sem ismeri el Tajvant független államként, ennek ellenére az amerikaiak számos gesztust tesznek a szigetország felé, és fontos partnerként kezelik. 
– Ukrajna megtámadásában – az orosz narratíva szerint – fontos szerepet játszott az amerikai fegyverek megjelenése a térségben. Tajvan esetében mi a helyzet?
– Ha a helyzetet Ukrajnával hasonlítjuk össze, akkor ott a tajvani állapotokhoz képest csak „játékfegyverek” voltak idén február előtt. A magát Kínai Köztársaságnak nevező államalakulat már az 1946–49-es polgárháború alatt is beszerzett korszerű fegyvereket.
1949-től folyamatosak az amerikai fegyverszállítások. A sziget állig fel van fegyverezve a legkorszerűbb rendszerekkel.
Korábban mindenféle biztonsági garanciákat is vállalt az USA, 1979 óta azonban nem lehet tudni, hogy egy fegyveres beavatkozás esetén az Egyesült Államok milyen messzire menne el Tajvan védelmében. Ezt a kérdést lebegtetik, a fegyverszállítások azonban biztosak.
– Miért olyan fontos az Amerikai Egyesült Államok számára ez a 160 kilométer hosszú sziget?
– Stratégiailag előnyt jelent az amerikaiaknak, ha egy potenciális ellenfelük közelében adott esetben bázist tudnak kialakítani. Douglas MacArthur tábornok egyenesen egy elsüllyeszthetetlen anyahajónak nevezte Tajvant. Fekvése miatt tehát az USA számára fontos területről van szó. Emellett Tajvan gazdasági jelentősége is felbecsülhetetlen, kiváltképpen a csúcstechnológia és a chipgyártás kapcsán.
Kütyüink nagy részében tajvani chipek vannak, ha nem is tudunk róluk.
Tajvan ideológiai szempontból is megkerülhetetlen. Joe Biden elnök beszédeiben hangsúlyozza, hogy a világ két részből áll: vannak a demokratikus és vannak az autoriter országok. Ez a két világrend küzd egymással. Ebből a szempontból Tajvan a demokratikus oldalon áll, míg a Kínai Népköztársaság másikon. Összefoglalva: Tajvant katonai, gazdasági, illetve ideológiai érdekek teszik fontossá.
– Egy fegyveres konfliktus esetében Kína és Tajvan háborúja mennyire lenne Dávid és Góliát harca?
– Egy ilyen háború kimenetelét illetően a katonai szakértők véleménye megoszlik. Az biztos, hogy ez egy aszimmetrikus harc lenne, de ez nem jelenti azt, hogy Kína győzne. Ne feledjük, a Kínai Népköztársaság atomhatalom: nem vesztene háborút Tajvan ellen. Egy háború azonban nagyon költséges lenne. Tajvan éppen ebbe az irányban indulna el egy fegyveres konfliktus esetén: elhúzódó harcokkal olyan anyagi veszteségeket igyekezne okozni a kínaiaknak, hogy nekik ne érje meg a támadást megindítani.
Tajvan esetében egy több százezres hadsereget kéne egy százhúsz kilométer széles tengerszoroson átvinni, majd partra szállítani, ami sohasem egy egyszerű feladat.
A tajvaniak hét évtizede arra készülnek, hogy egyszer ez a katonai összecsapás megtörténhet. A csapataik mindenféle helyzetre ki vannak képezve, a repülőikkel képesek autóutakon fel- és leszállni. Számos föld alatti bunkerrel, erődrendszerrel találnák szembe magukat a partra szállók egy olyan szigeten, aminek nagy részét hegyek és őserdők takarják. Továbbá kérdéses, hogy ha el is foglalják a szigetet, mit csinálna Kína az ott lakó 24 milliós ellenséges populációval? Mindez abba az irányba terelgeti a kínaiakat, hogy ne a fegyveres inváziót tartsák szem előtt, hanem valamilyen békésebb megoldást keressenek. Az idő nem sürgeti őket, a status quót több mint hetven éve elfogadják, és most se kényszeríti semmi őket arra, hogy ezen változtassanak. Persze váratlan bel- vagy külpolitikai fejlemények mindezt felülírhatják.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
