Ha a Miatyánk imádságot mondod, a Szentháromságot dicsőíted
Az evangélium számol be a Miatyánk imádság keletkezésének körülményeiről. Jézus együtt töltötte az idejét az apostolaival: közösen hirdették Isten Országának örömhírét. Városról-városra jártak, betegeket gyógyítottak. Ennek megfelelően bizony el is fáradhattak.
Egy ilyen fárasztó nap után lehetett, hogy észreveszik a tanítványok, hogy Jézus imádkozik. Mint hívő izraeliták ők is bizonyosan imádkoztak. Sőt a mindennapjaikat átszőtte ez az isteni jelenlét – elegendő csak a zsoltárok örökségére gondolnunk. Valami azonban felettébb különleges lehetett számukra a Mester imádkozásában. Meg is kérik őt, hogy tanítsa meg őket imádkozni.
Jézus ekkor mondja el a következő mondatokat azzal a felszólítással, hogy amikor imádkoztok, ezt mondjátok. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! És ne vígy’ minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Elemezve Jézus szavait hamar észrevehetjük, hogy az általa tanított imának jól szétválasztható két egysége van.
Az első három kérés a tízparancsolat első kőtáblájához hasonlóan, közvetlenül Isten nagyságáról beszél, abba nem keveredik földi dimenzió.
Csak ezt követően tér rá az emberi szükségletekre. Isten dicsőítésének a mintája ez: amint tisztáztam az életemben, ki és milyen az Isten, én magam is a helyemre kerülök.
Ahogyan a zsoltároknál, ahol a dávidi dicsőítés isteni szavait maga Isten Szentlelke ajándékozta az embernek, a Miatyánk imádság esetében is Isten adja a megfelelő szavakat az ember ajkára.
Krisztus kimondja az örök igazság szavait, a Szentlélek közvetíti azokat, hogy az isteni szó, a földre szállt Ige testté lehessen bennünk, miközben az Atyához imádkozunk.
Ha figyelmesek vagyunk, észrevehetjük: Jézus annyira közel akar vonni bennünket önmagához, hogy mindent át akar nekünk adni, ami az övé. A Fiú teljesen a Szentháromság Egyisten közösségébe invitál az általa tanított ima révén. Az ő Atyja, a mi atyánk is lesz, önmaga pedig testvérünkké. Isten gyermekeiként, Krisztus társörököseiként már ténylegesen Isten Országában élhetünk.
A szentmise dicsőítő himnusza a Szentháromság dinamizmusával dobogtatja meg a szívünket
Mindeközben pedig tanulunk Jézustól. Azt szeretnénk, hogy ez a nekünk ajándékozott istengyermekség minél inkább tökéletesedjen. A tökéletesedés irányadója pedig éppen az a Jézus, aki az imádkozásra tanít bennünket.
Ezek fényében világos, hogy ugyanaz a szeretet, ugyanaz az érzület, ami Jézusban volt, nem csak egy egyperces imára kell, hogy bennünk éljen. Jézus imája át kell hogy hassa a napunk minden pillanatát. Isten jelenlétében, az ő valóságában kell látnunk, éreznünk, cselekednünk.
Ez a jelenlét pedig az Atya, a Fiú és a Szentlélek tökéletes szeretet-közössége. Ebbe az emberi ésszel felfoghatatlan isteni dimenzióba kaptunk meghívást Jézus által. Amikor a Miatyánk szavait imádkozzuk egyedül, a magány mindig közöségivé tágul, egyesülve az az istengyermekek egyházával, amely Isten Országának ígéretét hordozza.
Gável András
A szentmise dicsőítő himnusza a Szentháromság dinamizmusával dobogtatja meg a szívünket
A szentmise dicsőítő himnusza a Szentháromság dinamizmusával dobogtatja meg a szívünket
