Francesca Rivafinoli: Je suis józanság
Az Augsburgi Városi Színházban törölték Sosztakovics „Moszkva, Cserjomuski” című (egyébként a lakhatási válság és a korrupció témáját feldolgozó, tehát Oroszországot messze nem dicsőítő) operettjének ma esti előadását, ami még hagyján, de ugyanezzel a lendülettel teljes egészében le is vették a repertoárról a néhány hete bemutatott darabot. A zeneszerző egyébként Sztálin alatt már életében is kegyvesztetté vált, kétszer is; nyilvános bűnbánatra is kényszerítették, van tehát rutinja az ilyesmiben.
Kicsivel arrébb, Dublinban a Moszkvai Királyi Balett nem adhatja elő A hattyúk tavát.
Az orosz táncosokon kívül többek között ukránok(!), írek, lengyelek és japánok alkotta társulat évek óta együtt járja a világot a legnagyobb békében és barátságban, és semmiféle kapcsolatban nem állnak az orosz kormánnyal, még csak pénzt sem kapnak onnan; ennek ellenére a dublini egyetemi színház „szolidaritásból” törölte előadásukat. Ennek fényében szinte magától értetődő, hogy az Egyesült Királyságban is lemondták az épp ott turnézó orosz állami társulat előadásait – Northamptonban a Szibériából érkezett táncosok pénteken még felléphettek, szombaton viszont szóltak nekik és a nézőknek, hogy menjenek haza, a Diótörő politikai okokból elmarad.
Szegény darabra erősen rájár a rúd, hiszen Berlinben karácsonykor rasszista sztereotípiák gyanúja miatt került le a műsorról az egyébként állítólag a saját neméhez vonzódó Csajkovszkij műve.
A Szovjetuniót mint olyat és a szovjet vezetést ki nem álló, személyi és vagyoni tekintetben is a ruszkik közvetlen áldozatának minősülő konzervatív (azaz állítólag homofób) családunkban teljesen természetes volt a kommunizmus éveiben is, hogy amint iskolaéretté váltunk, mentünk is Diótörőt nézni, táncoljon bár benne Lenin-díjas moszkvai vendégművész – de a szovjet érdekszférán kívüli jólétben szocializálódott,
a „minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntését” kilátásba helyező Marxnak elaléltan szobrot állító nyugati értelmiség most jól megmutatja nekünk, hogyan kell helyesen és ámblokk utálni az oroszt.
Ezért a világ egyik leghíresebb operaénekese, Anna Nyetrebko sem lép egy ideig színpadra: bár nyilvánosan elítélte a háborút, külön utalva ukrán barátainak szenvedésére, a Bajor Állami Opera belga intendánsa szerint „nem eléggé” határolódott el az agressziótól, ezért minden jövőbeni együttműködést megszakítanak a művésszel, akit már a New York-i Metropolitan is nemkívánatosnak minősített, úgyhogy inkább visszavonul.
De a legeslegutolsó pillanatban az orosz állampolgárságú vak síelőknek is coki lett: még minden nemzeti színtől mentes semleges indulóként sem vehetnek részt a ma kezdődő paralimpián.
Amint ugyanis azt az egyik német sportvezető határozottan kijelentette, most nem jogi megfontolásokra van szükség, hanem „morális és politikai döntésekre”.
Az nem ismert, hogy számítások szerint hány nappal korábban lesz béke és mennyivel lesz jobb Ukrajna népének attól, hogy Nagy-Britanniában nem csendülnek fel a nagy orosz klasszikusok balettzenéi, hogy az eddig ünnepelt operadíva többé az életben nem nyithatja ki száját a müncheni operaházban, vagy hogy egyetlen lábamputált tatárföldi parasífutó sem mutathatja meg magát Pekingben. Az viszont bizonyos, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke értelmében az állampolgárság, sőt a politikai vagy más vélemény miatti megkülönböztetés pontosan ugyanannyira tilos, mint a szexuális irányultság alapján történő diszkrimináció.
Akármennyire is elítéljük tehát a szégyenletes orosz inváziót, a koncerttermekben Bécstől Milánón át Rotterdamig dúló etnikai és ideológiai tisztogatás sajnos pont ellenkezik az európai értékekkel,
így félő, épp a „hetes cikkely” tárgyát képező és pénzügyi büntiben lévő Magyarország bizonyul jogállamibbnak a kérdésben.
Már csak azért is, mert a nyugati narratíva szerint Putyin megőrült – amiből egyenesen következne, hogy nem kényszerítünk oroszokat nyílt színi Putyin-szidalmazásra, nehogy aztán odahaza véletlenül bajuk essék. Egy bekattant pszichopatától legalábbis védelmezni szokás még a családtagjait is, nem pedig megvetőleg elfordulni tőlük, amiért rossz helyre születtek vagy ügyetlenül házasodtak.
Mindenesetre amíg a kifinomult, glaszékesztyűs nyugati elit tagjai a békés koncerttermekben azt találják a „morálisan” és „politikailag” egyedül elfogadható megoldásnak, ha a kollektív bűnösség jegyében örökre eltörölnek egyes embereket és páriának minősítenek egy egész népet,
imádkozzunk erősen, hogy begőzölt keleti vezetők egy háború kellős közepén képesek legyenek a józan, európai és jogállami gondolkodásra.
A címlapképen Anna Netrebko orosz szoprán látható Plácido Domingo spanyol tenorral, karmesterrel az 50. születésnapján a moszkvai Kreml Palotában adott ünnepi hangversenyen 2021. szeptember 18-án. MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
