Ismeretlen Leonardo-képre bukkanhattak Budapesten
– Mit tudhatunk arról a reneszánsz festményről, amelyről felmerült, hogy maga Leonardo da Vinci festhette? Hogyan kerülhetett a kép a Szépművészeti Múzeumba?
– A Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal című képet gróf Pálffy János vásárolta meg a 19. század második felében Londonban. Ő minden bizonnyal Leonardo da Vinci alkotásának vélte és ebben a tudatban vásárolta meg. Így került pozsonyi palotájába, melyet ötven évig díszített.
1912-ben, tehát még életében a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta ezt az alkotást, a kiemelkedően jelentős festménygyűjteményével együtt.
– Hogyhogy nem kapott nagyobb figyelmet a kép a múzeumban?
– A két világháború közt kétszer is megfordult a Szépművészeti Múzeum a Bernard Berenson, aki a múlt század első felének talán egyik legjelentősebb reneszánsz kutatója volt. Ő arra a megállapításra jutott, hogy Leonardo egyik tanítványa, talán Salai készíthette a képet. Pigler Andor is a Régi Képtár katalógusában ezt felvetést hagyományozta tovább. 
– Itt pedig voltaképpen véget is ért a festmény kutatása?
– Mondhatni igen. Ez lehet az oka annak, hogy a festményt közel száz évre raktárba „száműzték”. További vizsgálatokat nem végeztek az alkotáson, sőt még egy fényképet sem közöltek róla.
Így történhetett meg az, hogy a Leonardo életművét összefoglaló albumokban – ahol Leonardo műhelyét is tanítványait is bemutatták – a festmény sohasem szerepelhetett, így a kép teljesen ismeretlen maradt.
A mű akkor került a nemzetközi érdeklődés figyelmébe, amikor 2006-ban az állandó kiállítás része lett, amely Tátrai Vilmos és Szentkirályi Miklós közös érdeme.
– Ön is ekkor figyelt fel a festményre?
– Negyven évvel ezelőtt, amikor a Szépművészeti Múzeumba dolgoztam, akkor a raktárban láttam először ezt a csodálatos festményt. Sok évtizedig hordoztam magamban azt a gondolatot – vagy inkább megsejtést –, hogy ez a mű Leonardótól származik, és nem csupán egyik tanítványának az alkotása.
Elkezdtem a képet jobban megvizsgálni, alapos és nagyon aprólékos képelemzéssel igyekeztem bizonyítékot találni arra, hogy Leonardo saját kezű alkotásáról lehet szó.
Kutatásomban a Leonardo szakirodalom ismert tételeit indirekt bizonyítások sorával is nyomatékosítottam. Feltártam a hiteles Leonardo művek „génkészletét”, legfontosabb sajátosságait, megkerestem a budapesti festménnyel összeköthető szálakat. Minden egyes rátalálásnál a leonardói korpusz, mint egy hálószerkezet, beremegett, mint amikor a pók hálájába egy rovar repül. Meglátásom szerint a 2006-os restaurálás eredményei is megerősítik ezt a felvetésemet. 
– Ezek szerint restaurálták a képet?
– Igen, az Adam Clark Alapítvány támogatásával. Az alapítvány egy olyan műnek a restaurálását szerette volna támogatni amelyiknek van valamilyen angliai vonatkozása. Ekkor ajánlotta fel a Szépművészeti Múzeum ezt a festményt, mivel az egykor Londonban került megvásárlásra. A restaurálást a tavaly elhunyt Munkácsy-díjas Szentkirályi Miklós festőrestaurátor vezette. A kép megtisztítása során egyértelművé vált, hogy Mária arca és a haja sokkal rosszabb állapotban van, mint a festmény többi része.
Ez nagy kár, de egyben lehetővé tette azt, hogy az arcnál és a hajnál láthatóvá váljanak azok a barna aláfestések, amelyek Leonardo Szent Jeromost ábrázoló, vagy éppen a Háromkirályok imádása című képnél is láthatók.
Ez a két alkotás ugyanis félbemaradt, Leonardo egyiket sem fejezte be. Ezeken pontosan látható, hogy hogyan is alkotott a reneszánsz talán legnagyobb festője. 
– Van elképzelése arról, hogy – ha valóban ő az alkotó – Leonardo kinek és mikor készíthette a festményt?
– Leonardo 1478 elején kapott egy megbízást, hogy készítse el a Palazzo Vecchio priorok kápolnájának Szent Bernáttal kapcsolatos oltárképét, a munkához előleget is felvett a városháza pénztárában. A megbízáshoz 1478-ben egy segédet – Paolo de Firenzét – is alkalmazott, ugyanakkor ez a kép a későbbi években eltűnt, semmit sem tud róla a szakirodalom.
Feltételezhető, hogy a képet Firenzéből magával vitte Leonardo Milánóba.
– Lenne erre bizonyíték?
– Leonardo egy jegyzékéből tudjuk, hogy amikor elhagyta Firenzét, akkor két Madonna-képet vitt magával, egy teljesen készet és egy majdnem készet, az utóbbi Máriát oldalnézetből ábrázolta. Akárcsak a budapesti festmény. Kenneth Clark úgy vélte, hogy referenciamunkaként vitte magával Milánóba ezeket a műveket, hogy megmutassa, milyen „jártas a festészetben”, ahogy Lodovico Sforzához írt levelének utolsó bekezdésében is fogalmazott. 
– Talált bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy Leonardo készíthette a festményt?
– Mint utaltam rá, rengeteg olyan vonás, megoldás található a festményen, ami a hitelesen elfogadott Leonardo festményeken is visszaköszön. A festmény egy olyan tökéletes kompozíció, ami az itáliai reneszánsz művészetben is ritka.
Egy hihetetlenül átgondolt és alapos műről van szó, nagyon mély jelképes és szimbolikus tartalmakkal.
A festmény előtanulmánya egy kompozíciós vázlatrajz, ami a New York-i Metropolitan Múzeumban található. A rajz is közel abban az időben került a New Yorki múzeum tulajdonába, mint a festmény a budapestibe. Úgy is mondhatjuk, sorstársak. A vázlatrajz jobb alsó sarkában egy geometrikus szerkesztést látunk, ami valójában a kompozíció csupasz, racionális váza. Ezt érdemes összevetni a budapesti festménnyel. A geometrikus ábrán egy függőleges tengely két részre osztja a síkot, a tengelyen három pont van kiemelve, két jobbra tartó átló és a függőleges tengely metszéspontja, és az alapsík, vagy alapvonal és a tengely találkozási pontja. 
A budapesti festmény tengelyén helyezkedik el a Mária mögötti sziklatömb és Mária arca. A sziklatömb az egyházat jelképezi, Mária pedig az anyaszentegyház jelképe. A függőleges tengely és az alapsík találkozási pontján látjuk a Szépművészeti Múzeum festményén a két piros virágot az egyik Keresztelő Szent János vértanúságára a másik Jézus Krisztus kereszthalálára utal. A budapesti képen a két jobbra tartó átló iránya közül a felső Mária kéztartásának, az alsó a gyermek Jézus kéztartásának az iránya, és ahol e két pont a jobb felső sarokban találkozik, a mi festményünkön a Mária mögött jobbra elhelyezkedő fa törzse metszi a kép félköríves záródását.
Ezen kívül még nagyon sokat nyom a latba a bizonyítások közt az tény, hogy a budapesti festményen láthatjuk Leonardo figurális „szignójának” – a meghatározás Daniel Arasstól származik –, a derékkendőnek azt az egyedüli változatát, amit a Trattatóban említ a vízáramlások megfigyelése kapcsán, ahol „kelmeszerű” áramlásról ír.
Leonardo összes hiteles Madonna-festménye közül egyedül a budapesti festményen láthatjuk a derékkendőnek ezt a vízáramlás-szerűségét. 
– Nemzetközileg elismerik a véleményét?
– Az Isten és a világ című kötetben, amelyben először jelent meg a tanulmányom. A Szülőföld Könyvkiadóval gondolkodtunk azon, hogy azt olaszra és angolra is lefordíttatjuk, fel is vettük a kapcsolatot a fordítókkal, de a könyv költségvetése végül nem engedte meg, hogy ebbe belevágjunk. Ha ez akkor megtörtént volna, akkor talán már beszélhetnénk nemzetközi visszhangról. Az ELTE Kiválósági Programja keretéből újra meg fog jelenni a tanulmány. Ezúttal még több kisebb Leonardo tanulmányom is olvasható lesz ebben a kötetben, mind közt a legizgalmasabb, amiben az említett festményt vetem össze a Leonardo által hátrahagyott Trattato della pittura téziseivel. A benne foglalt festészeti tapasztalatok és tanácsok legtöbb párhuzamát és megfelelését épp a budapesti festménynél találjuk meg, ami alátámasztja a mű leonardói eredetét. Mindennek a nemzetközi szintérre emelése azonban már túlnő az én kompetenciámon.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása Leonardo da Vinci műhelye, Marco d’Oggiono (?) alkotása. 15-16. század fordulója. Szépművészeti Múzeum, Budapest
