A keresztényeknek és a muzulmánoknak békében együtt kell élniük a Közel-Keleten
Január végén a Magyar Baptista Szeretetszolgálathoz érkezett látogatóba Budapestre, és találkozott Azbej Trisztánnal, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral. Rövid szabadidejében a libanoni iskolák működéséről, az ország jelenlegi helyzetéről, valamint arról beszélgettünk, hogyan tud a magyar kormány segíteni a jelenleg több okból is nehézséggel küzdő közel-keleti ország helyzetén.
– Két oktatással foglalkozó intézménynél is fontos szerepkört tölt be. Mi a pontos feladatuk ezeknek az intézményeknek az oktatásban?
– Az Libanoni Oktatási és Szociális Fejlesztési Társaság (továbbiakban LSESD) egy baptista intézmény, amely hat kisebb intézményt foglal magában. Minden intézmény másért felelős. Egyik ilyen a SKILD (angol betűszó, okos gyerekek egyéni tanulási nehézségekkel), ahol tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek nyújtanak segítséget. Libanonban a gyerekek 10 százaléka küzd valamilyen tanulási nehézséggel, mégis sokan nem jutnak számukra megfelelő oktatáshoz. Igyekszünk felhívni a figyelmet az esetleges nehézségekre, illetve a tanuláshoz megfelelő körülményeket teremteni nekik.
– Az LSESD része a Libanoni Evangélikus Iskolák Szövetsége is?
– Nem, az nem tartozik hozzá, de szoros együttműködésben vannak egymással. Ennek az együttműködésnek köszönhetően például idén is egy nagyszerű programot tudunk megvalósítani. A bejrúti baptista iskolában jelenleg ezernégyszáz diákunk van. Mellettük további százan online vesznek részt az oktatásban. A tanulók között mindenféle vallású és nemzetiségű fiatalok vannak, ami külön öröm számunkra. A hallgatóinknak mindössze tíz százaléka keresztény, a többiek más vallásúak. 
– 90 százalékuk nem keresztény? Ez hogyan lehetséges egy keresztény intézményben?
– Ez úgy lehetséges, hogy Libanonban két campusunk van. Mindkettőt keresztény többségű területen alapítottuk, azonban a háború után úgy alakult, hogy az egyik intézményünk muzulmán többség lakta területre került. Ez a bejrúti baptista iskola. De ezt egyáltalán nem bánjuk. Ugyanúgy örülünk a nem keresztény diákoknak is, akik békében és szeretetben tanulnak együtt keresztény társaikkal.
– Nem okoz tehát nehézséget egy keresztény kisebbségű településen élni?
– Egyáltalán nem. Libanonban nincs ellentét a különböző vallások tagjai között. A feszültségeket és a konfliktust inkább felsőbb körökből generálják. A hétköznapi embereknek nincsenek konfliktusai egymással.
– Annak ellenére sem, hogy jelenleg súlyos gazdasági és egészségügyi válság sújtja az országot?
– Libanon jelenleg több nehézséggel is küzd. A 2019-es októberi forradalom óta gazdasági krízis uralkodik az országban. Az emberek jövedelme a tizedére csökkent. Tehát ha valaki korábban havi 3000 dollárnyit keresett, az most 300 dollárnak megfelelő összeget vihet haza egy hónapban. Ráadásul a bankok elvették a megtakarításainkat, tehát félretett pénzünk sincs. Emellett komoly problémát jelent a koronavírus-vészhelyzet is, amellyel szemben a legyengült ország nem tud megfelelően védekezni. Ennek ellenére Libanonban nem jelent problémát a vallások együttélése, nincsenek ilyen jellegű konfliktusok.
– Nyolc évvel ezelőtt azt nyilatkozta, a szír keresztényeket nem mentik meg azzal a nyugati országok, ha vízumot osztanak nekik. Most, hogy Libanon is komoly nehézségekkel küzd, mi a véleménye erről?
– Még mindig azt tartom a legjobb megoldásnak, ha a problémát ott oldjuk meg, ahol keletkezett. A libanoniaknak az országukban kell maradniuk, és ott talpra állni. A Közel-Kelet varázsa annak vallás, és etnikai sokszínűségében rejlik. A társadalom attól erősödik ezekben az országokban, hogy Szíriában, Libanonban, Egyiptomban vagy épp Jordániában élnek keresztények is.
Ezt kell megérteniük a nyugati népeknek, hogy a keresztényeknek és a muzulmánoknak meg kell tanulniuk békében együtt élni a Közel-Keleten. Nem kell őket egymás ellen uszítani, vagy egymással szemben támogatni.
Segíteni kell a kisebbségeket, hogy fent tudjanak maradni. A Közel-Keleten a keresztények jelenleg kisebbségben vannak. Ennek ellenére mégis tudunk hatni a kultúránkka. Erre van tehát szükség a Közel-Keleten: hogy mindenki részesüljön megfelelő ellátásban és oktatásban. 
– A Közel-Keleten az egyik legnagyobb veszély a szélsőséges iszlám. Ez ellen hogyan lehet megoldás az oktatás minőségének a javítása?
– Az iszlám szélsőségesek mindössze 5 százalékát teszik ki a muzulmánoknak. Egy kisebbség, amely az egész közösség megítélését elrontja. Ennek a terjedése ellen is úgy tudunk harcolni a Közel-Keleten, ha a nyugatiak támogatnak bennünket. De nem fegyverekkel, sokkal inkább humanitárius segítségnyújtással. Ha támogatják az iskoláinkat vagy kórházainkat, ahogy a magyar kormány vagy a Magyar Baptista Szeretetszolgálat is teszi. Segítenek átvészelni a nehéz időszakokat, és segítenek megmaradni szülőföldünkön, hogy terjeszthessük a békét. Ha a szélsőségesek látják, hogy támogatnak minket, hogy erősek vagyunk, hogy nincs hatalmuk velünk szemben, akkor tudunk megszabadulni tőlük. Ezért kérjük a nyugati országokat, hogy támogassák az iskoláinkat, és segítsenek fenntartani őket.
– Szóba hozta a magyar kormánytól érkező támogatást. Ezért van most Magyarországon?
– Igen, azért vagyok itt, hogy felhívjam a figyelmet az ott élők helyzetére. Körülbelül háromévente jövök Magyarországra a Magyar Baptista Szeretetszolgálathoz, amely évek óta támogat bennünket. Idén az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral, Azbej Tristannal is találkozom. Látjuk, hogy a magyaroknak fontos Libanon, érdekli őket, mi van velünk, támogatnak bennünket és az iskoláinkat. Magyarország elöl jár a jó példával a többi nyugati ország előtt, és remélhetőleg hamarosan más országok is így fognak fordulni hozzánk.
– Említette, hogy rendszeresen jár Magyarországra. Ilyenkor más Európai országokba is ellátogat?
– Igen, általában el szoktam menni Németországba, illetve az Egyesült Királyságba is különféle tárgyalásokra. Idén viszont csak Magyarországra jöttem. A világjárvány miatt nem könnyű utazni, de Magyarországra mindenképp el szerettem volna jönni. Nagyon szeretem ezt az országot, és nagyon szeretek itt lenni.
A címlapképen: Nabil Costa. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
