A Hungary Helps program öt meghatározó pillanata 2018-ból
Mint olyan sokan, én is összegeztem az elmúlt évet. Szeretném megosztani az olvasókkal ennek a visszatekintésnek az eredményét: azt az öt meghatározó élményt, amelyek a magyar kormány üldözött keresztényeket támogató programjának vezetőjeként értek 2018-ban. Olyan tapasztalatokról van ugyanis szó, amelyekről minden magyar embernek érdemes tudnia.
Találkozások üldözött keresztényekkel
Értük dolgozunk. A szülőföldjükön népirtásnak voltak vagy vannak kitéve, kegyetlen és igazságtalan vallási törvények sújtják őket, vagy a gyakori terrortámadások fenyegetése közepette kell élniük… csupán azért, mert Jézus Krisztust vallják üdvözítőjüknek.
Amikor találkozom velük, mindig átértékelem a missziónkat. Már régen nem arról van szó, hogy csak mi támogatjuk az üldözött keresztényeket; valójában ők erősítik meg tanúságtételükkel a hitüket, identitásukat, hagyományaikat elhagyó nyugati embereket.
Ez a riport a programunk keretében Magyarországon tanuló fiatal keresztény ösztöndíjasainkkal készült. Érdemes meghallgatni, hogy hogyan látják a helyzetüket és, hogy mit jelent számukra a magyar emberek szolidaritása:
A Hungary Helps program magyar nemzeti küldetéssé válása
A Gondviselés és az az emberi felismerés, hogy helyes és fontos dolog az üldözötteket szülőföldjükön megsegíteni, egyre magasabbra emelte a missziónkat.
2018-ban:
– a kormánypártok elsöprő választási győzelme megerősített minket is hivatásunkban,
– a programunkat előbb a Miniszterelnökségre helyezték,
– majd államtitkársági rangot kapott,
– együttműködési megállapodást kötöttünk az USA nemzetközi fejlesztési ügynökségével,
– az Országgyűlés elfogadta a Hungary Helps programról szóló törvényt.
Találkozás a “kairói Teréz anyával”
Egy fontos jelenetet leszámítva, nemrég már beszámoltam arról a látogatásról, amelyet Maggie Gobran kopt szerzetesnővérnél, “a kairói Teréz anyánál” tettem. Ő az, aki korábbi nagyvilági életét feladva, szeméttelepeken élő, kallódó kisgyerekek százait karolta fel, a tanításukon túl adott nekik hajlékot, hitet, család helyett családot.
Amiről még nem esett szó, az ennek a látogatásnak egy személyes, mégis sokakra tartozó pillanata volt. Érkezésünkkor a befogadott gyerekek által csak “Maggie mamának” hívott szerzetes elvégezte rajtam a lábmosás evangéliumi szertartását, utána pedig azt kérte, beszéljek a küldetésünkről.
Türelmesen végighallgatott, majd ezt mondta nekem, és egyben üzente mindenkinek, aki támogatja a munkánkat:
“Amit ti, magyarok tesztek, Isten áldását közvetíti az elesettekre. Tegyétek erős, élő hittel, és az áldás kiterjed nemcsak az egész nemzedékünkre, hanem az azt követő nemzedékekre is.”
A magyar támogatással újjáépült iraki település feltámadása
Márciusban látogattam el Balog Zoltán miniszter úr delegációjában arra a magyar adományból felújított iraki keresztény településre, amelyet az Iszlám Állam 2014-ben tarolt le. A szélsőséges iszlamisták a harcokban 1300 hívő családot űztek el otthonaikból. De a barbár módon szétvert közösség napjainkban ismét élhető: ezer család már vissza is költözhetett a renovált házakba. A helybeliek pedig köszönetük jeléül átkeresztelték városukat, megtoldva eredeti nevét: úgy nevezik, hogy Tell-Aszkuf, Magyarország leánya.
A fénykép, a település – Hungary Helps program keretében újjáépített – templomában 4 év után először megünnepelt elsőáldozási misén készült.
Találkozás a Szentatyával
2018 legfelemelőbb élménye nem lehet más, mint az a pápai kihallgatás, amelyen személyesen mutathattam be a Szentatyának az üldözött keresztényeket segítő programunkat és az annak keretében Magyarországon tanuló közel-keleti és afrikai fiatalokat.
Nagyon fontos találkozás volt ez az ösztöndíjasainknak, hiszen volt közöttük olyan, aki egy hónappal korábban még háborús országban tartózkodott, robbantások fenyegetésében… de fontos volt nekem is, hogy személyesen számolhassak be a Szentatyának a humanitárius munkánkról, hiszen annyi torz híradás készül Magyarországról, feketíti be a magyar kormányt és vele együtt a minket támogató magyar embereket.
Ferenc pápa válasza tőle megszokott emberi megnyilvánulás volt: megáldott mindannyiunkat, elismerését fejezte ki az ösztöndíjasainknak, amiért elkötelezettek, hogy tanulmányaik után visszatérjenek szülőföldjeikre. A Hungary Helps programról pedig “csak” ennyit mondott: megérint a magyarok szolidaritása.
Majd a csoportképhez készülődés közben elkérte, és magához vonta a piros-fehér-zöld zászlót:
