Lupus atya: Isten nekünk adta a legnagyobb ajándékot
– A karácsonyt megelőző adventi időszak a várakozás és a készülődés ideje. Hogyan nyissuk meg szívünket, hogy képesek legyünk befogadni és átélni mindazt, amit karácsony ünnepe hordoz?
– A mai ember egyik problémája, hogy nem tud várni. S ez valahol szomorú. Pedig akkor lesz igazán ünnep számunkra a karácsony, ha tudunk várni. Idézzük fel a boldog gyermekkori karácsonyainkat, amikor azt vártuk, hogy hány nap múlva jön a „Jézuska”? A szívünk megnyitása a várakozással történt: hogy Őt várom. Tehát az első nagyon fontos dolog az lenne, hogy tanuljunk meg újra várakozni, és akkor az egész életünk más lesz. Hiszen minden dolog annyit ér, amennyire komolyan vesszük. Így a karácsony is annyit ér, amennyire komolyan vesszük az adventet.
– Ma sokszor nem lelki értelemben vesszük a készülődést: rohanás, bevásárlás, takarítás, eltúlzott sütés-főzés. Testileg és lelkileg fáradunk el, mire karácsonyhoz érünk, és elmarad az igazi ünnep. Hogyan lehet ezen változtatni?
– Sokaktól hallhatjuk karácsonnyal kapcsolatban azt a mondatot: bárcsak túl lennék rajta. Ma valahogy háromszoros feladat a készülődés, pedig ünnepelni csak kipihenten lehet. Ráadásul a karácsonynak, mint születési ünnepnek van egy intimitása is. A „bárcsak túl lennék rajta” mondatban ugyanis sokszor az is benne van, hogy ilyenkor meg kell látogatni a rokonságot és elmarad az igazi ünnep. Én arra kérek mindenkit, aki ezt a kis elmélkedést olvassa, hogy a karácsony az a legszűkebb családi körben teljen el. Természetesen az egyedül élő nagyszülőnek helye van ebben a körben. A látogatást pedig karácsony és újév között is be lehet osztani. Ez nem kirekesztős játék. Egyszerűen csak fel kell állítani egy normális korlátot, hogy az ünnep a családé legyen.
– A gondolatmenetet folytatva azt is elmondhatjuk, hogy a ma embere mindig az újat, a nagyobbat, a jobbat keresi, és ezzel együtt a sikert hajszolja. Ez még az olyan cselekedetekben is megjelenik, mint az ajándékozás: a legtöbb ember úgy érzi, hogy a nagyobb, esetleg a drágább ajándéka az, ami sikeressé teszi az ünnepet. Pedig a betlehemi istállóban megszületett megváltó személye azt is jelenthetné, hogy az egyszerű dolgok is lehetnek nagyszerűek. Mennyivel adna többet, ha így tekintenénk karácsonyra?
– Én a szavai után még egyet lépek. Csak az egyszerű dolgok a nagyszerűek. Isten abszolút egyszerű. Örökléttel rendelkezik, az idővel nem változik.Tehát minél egyszerűbb valami, annál értékesebb. Valójában újra meg kellene tanulnunk az ajándékozás művészetét. Az ember könnyen szörnyeteggé válik, hogyha a minőség helyett a mennyiséget hajszolja. Tehát nagyon fontos a minőség. Az ünnep kapcsán pedig első helyen a minőségi időt említeném. Már advent során és karácsonykor is fontos lenne, ha ezt adnánk elsősorban egymásnak. Az ajándékozás azonban egy másik aspektusból is kiemelt része az ünnepnek. Isten nekünk adta a legnagyobb ajándékot: elküldte hozzánk egyszülött Fiát. A betlehemi istálló szegényességében pedig újra vegyük észre a minőséget. Hiszen a gyermek Jézusnak mindene megvolt: az a személyes szeretet is, amely ma az ajándékban hiányzik, ha „teljesítményben” gondolkodunk. A személyesség azt jelenti, hogy ismerlek, hogy tudom, minek örülsz.
Az ajándék pedig jel, hogy magamat adom neked, ahogy ezt Jézus is megtette akár az Eucharisztiában. Jelzés, hogy szeretlek és számíthatsz rám. S ha ezek hiányoznak, akkor minden csak átverés.
– Válaszában már említette is karácsony legnagyobb üzenetét: Isten emberré lett és közöttünk lakott. Hogyan fordulhat ehhez az üzenethez a ma embere?
– Először is le kell dönteni a bálványokat. Akkor tudunk az Isten-ember felé fordulni, hogyha nem a mammont szolgáljuk. Az „ünnep” valójában két szóból ered: üdvösség napja. Ebből lett később az „üdv nap”-ja, majd összevonással az „ünnep” szavunk. Tehát az ünnepet valójában Isten készíti nekünk. S azzal, hogy eljött közénk, elhozta és megmutatta milyen lesz a mennyország: amikor már örökre vele leszünk, amikor már nincs halál, nincs szenvedés, nincs igazságtalanság. Ez pedig abból áll, hogy ott van a Gyermek a betlehemi istállóban és azt jelzi: velünk az Isten. Ő az egyetlen üdvözítőnk, az egyetlen fix pont az életünkben.
Karácsonynak ez az üzenete pedig akkor lesz az igazi, hogy ha a hétköznapokban is megjelenik, és sokáig élünk belőle. Nem csak advent és karácsony alatt.
Amikor szervesen átjárja a hétköznapjainkat is az a gondolat, hogy itt találkozott a föld és az ég. Amikor rádöbbenek, hogy nemcsak a földnek vagyok gyermeke, hanem az égnek is.
– Az ünnep üzenetéből fakadóan érdemes arról is beszélni, hogy az elmúlt pár évben, elsősorban a nyugati politika részéről, azt láthatjuk, hogy kezd eltávolodni a keresztény értékrendtől. Mitől foszthatja meg magát az ember, ha elfordul a krisztusi tanításoktól?
– Az ateizmusban nem létezhet értékes emberkép. A szabadság pedig nem azonos a szabadossággal. Van az életemnél egy nagyobb érték, és ez nem a hedonizmus, nem az önakarat. Az elmúlt pár száz év egyház ellenes gyakorlata istentagadást, a templomok bezárását és még sok veszteséget okozott. Végül pedig elértük, hogy az embernek ma már nincs értéke. Pedig Isten a saját képére és öröklétre teremtett minket. S aki a pillanatnak él, az szó szerint szörnyeteg. A mostani liberalizmus csak az egyént ünnepli. Az egyénnek van abszolút elsőbbsége és nem törődik a közösséggel. Pedig az egyén a közösségben fejlődik igazán. Kikből áll a jó közösség? Szabad, el nem tiport emberekből. Egyszerre kell becsülni az egyént és a közösséget. Bármelyiket tiprom, minden felborul. Visszakanyarodva karácsony üzenetéhez, a következő gondolat jutott még eszembe. Amikor valaki gyermek, akkor felnőtt akar lenni, hogy erős és okos legyen. Aztán amikor eljut az idős korhoz visszasírja a gyermekkort, hogy újra boldog legyen. Amikor azt mondom „boldog”, akkor a jászolban fekvő Kisjézusra gondolok:
milyen jó volna, ha úgy tudnánk ráhagyatkozni Istenre, ahogy egy gyermek hagyatkozik a szüleire. Mert ez a boldogság titka.
Áldott karácsonyt kívánok mindenkinek!
Kiemelt képünkön: Farkas István, piarista szerzetes látható. (Fotó: Cséfalvai Viola Laura)
