Eltűnt épületek nyomában (19.)
A Rákóczi út és a József körút találkozásánál található teret Blaha Lujzáról, a híres népszínművész-énekesnőről, a „nemzet csalogányáról” nevezték el 1920-ban. A tér környezetét a 17. században még az úgynevezett Rókus-szántók és egy tó borította (pontosan a Rókus Kórház területét), majd azt is lecsapolták és bevetették. A 18. században egyre több földszintes ház épült a Kerepesi út (ma Rákóczi út) mentén, amelyek fogadókánt, csárdaként és egyéb szolgáltatás céljából épültek. A 19. század végén aztán beindult a nagyvárosi Budapest kiépítése: a Kerepesi utat keresztező Nagykörút találkozásánál sorra húzták fel a szebbnél szebb eklektikus bérházakat és palotákat, majd megépült a tér gyöngyszeme, a Népszínház (Nemzeti Színház) épülete. 
Közvetlenül a Népszínház mellett a Nagykörút, a Blaha Lujza tér és a Somogyi Béla által határolt saroktelken négy kisebb ház állt egykor, amelyeket a Nagykörút építésével egy időben lebontottak. Az értékes saroktelket Schwarz Károly lisztkereskedő és felesége vásárolta meg és 1893-ra felépíttették elegáns bérházukat. A háromszintes, két saroktoronyban, középen magastetőben végződő épületet a híres építész, Cziegler Győző tervezete eklektikus stílusban. Czigler épületei jellegzetes stílusjegyei alapján könnyedén felismerhetők. Nevéhez fűződik a Gozsdu-udvar, a Központi Statisztikai Hivatal székháza, a Hunyadi téri és a Hold utcai vásárcsarnok, A Műegyetem „CH” épülete, a Széchenyi fürdő és a Blaha Lujza tér sarkán álló hatalmas kupolás bérház, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár épületei is.
A térre néző, második emeleti nagypolgári lakásban élt leányával Verőczei Balázs Mór, aki Kohn Mózesként látta meg a napvilágot. Nevéhez fűződik Budapest kötöttpályás közlekedésének megteremtése és az első villamosvonal (Egyetem tér–Orczy tér) létesítése, ugyanakkor elévülhetetlen érdemei voltak a kontinens első villanymeghajtású kéregvasútja, a Millenniumi Földalatti Vasút megépítésében is. A Schwartz-bérház földszintjén 1896-ban nyitotta meg kapuit a Hazám kávéház, amely a Népszínházban működő Nemzeti Színház társulatának egyik kedvenc helye volt (a szemközti EMKE, Nemzeti és Orient kávézó mellett). A két világháború között Nemzeti Színház étterem, majd Tinódi söröző lett a neve. 
A Schwarz-bérház mellett álló, a József körút 5. és a Somogyi Béla utca 4. által határolt két utcafrontos épületben működött Rákosi Jenő író, újságíró és színházigazgató Budapesti Hírlap című napilapjának, majd hírlapvállalatának székháza, az úgynevezett „sajtóház”. Az épület különlegessége volt az üvegtetővel fedett udvar, amely pinceszintén működött a kiadó ikerrotációs nyomdagépe. Később Rákosi Jenő sajtóbirodalmához tartozó más lapok szerkesztőségei is ide költöztek, például a Függetlenség, a Stádium, a Divat Újság, a Magyarság és a Pesti Futár is. 1938-ban a Fórum sajtóvállalat felvásárolta Rákosi cégbirodalmát és a szomszédos Schwarz-bérház egyes helyiségeit is kibérelte a szerkesztőségek számára.
Budapest világháborús ostromában a Cziegler Győző által tervezett eklektikus palota nem szenvedett sokat: díszes tetőzete és tornyai kisebb sérülésekkel vészelték át a háborút. Ez annak volt köszönhető, hogy a Vörös Hadsereg fő támadási útvonala a Rákóczi út volt, így a belövések inkább a tér másik oldalát érték (például az egykori Orient Szállodát), de a lövedékeket a tér közepén álló Nemzeti Színház (Népszínház) is felfogta, így csak a József körúti oldal sérült meg csekély mértékben. 
A kommunista hatalom 1949-ben államosította a korábban Rákosi Jenő és a Fórum birtokában lévő „sajtóházat” és a Schwarz-bérházat és fizikailag egyesítették. Az épület egyesítés totális átépítésbe torkolt: az 1950-re befejezett építkezés során leverték az összes díszt a homlokzatról és a háborút túlélő saroktornyokat és tetődíszeket lapos tetőre cserélték, az épület belsejét pedig apró irodákra szeletelték. A József körúti homlokzatra egy három emeletnyi magasságú, szocreál dombormű került Felszabadítás és újjáépítés címmel. A megbocsájthatatlan metamorfózis kitalálója Lux László építész volt, aki saját bevallása szerint a Bauhaus és Le Corbusier stílusjegyeket akarta a hazai viszonyokra adaptálni. Az új épületszörny a kommunista Szabad Nép napilap székháza lett. Az 1956-os forradalom első napjaiban az épületet – mint a cenzúra és a kommunista propaganda központját – a felkelők és az egyetemisták feldúltak és az ablakon kiszórt propagandatermékeket felgyújtották. 
A forradalom után felújították az épületet és az állami Hírlapkiadó Vállalat székháza, pestiesen a „sajtószékház” lett: itt működött többek között Népszabadság, a Népszava, a Szabad Föld, a Nők Lapja, az Esti Hírlap, a Magyar Ifjúság és a Ludas Matyi szerkesztősége is, melyek neonfény feliratai évtizedekig a homlokzatot díszítették.
A kilencvenes évek elején a Hírlapkiadó Vállalat még próbálta életben tartani a házat, de a szerkesztőségek folyamatosan kiköltöztek, ezzel együtt a szocreál felszabadítási domborművet is leszedték a József körúti homlokzatról. A kiürült házra végül 2005-ben lebontották, helyére 2010-re elkészült az Europeum bevásárlóközpont, amelynek modern homlokzata rombolja a Blaha Lujza tér és a belváros egységes eklektikus látképét. A rossz döntés következtében felépült monstrum minimalista külseje a mellette álló Corvin áruház korhű rekonstrukciójával még inkább szembetűnővé fog válni.
(A sorozat jövő héten folytatódik.)
Fecske Gábor László
