Mindig jó itthon


Hirdetés

Biztos vagyok benne, hogy még a legurbanizáltabb területen élő, betonszerető, nagyvárosi embernek is van olyan emléke vagy személyes tapasztalata faluról, mikor látja a néniket, bácsikat egyesével-kettesével lassan ballagni a harangszó felé egy vasárnapon. Ha mást nem is vált ki belőlünk ez a látvány, legalábbis meg szoktuk mosolyogni. Eszünkbe jut az is, hogy ez dolog mennyire „rendben van”?

 

Keresztény Európa, ökumenikus istentisztelet, tenyésztett keresztény. Fogalmak, amelyekkel nap, mint nap találkozhatunk itthon. Némelyik megfogalmazástól a témában olykor feláll a szőr az ember hátán, de azért szegről-végről mégis csak egy pozitív dolgot hivatottak leírni. Jó dolog egy – a szó legteljesebb értelmében véve – egészséges családban felnőni és jó érzés az iskolai hittanra beülni a barátaiddal. Jó dolog fiatal felnőttként keresztény közösségbe járni, és ott párt keresni, olyan emberekkel körülvéve lenni, akik között nem kérdés, mi az igazság, és egyértelmű, hogy vasárnap milyen fix program van. Jó dolog, hogy olyan dolgokról tanulhatsz, amik érdekelnek, és hogy becsületes munkával megkeresheted a kenyered. Az emberek nem kívánják egymás vérét az utcákon és senki nem akarja fegyverekkel bizonygatni az igazát. Jó dolog, hogy a legalapvetőbb isteni értékrend már több mint ezer éve fontos az itt élők számára, és jó annak bizonyítékát is megélni, hogy a több évtizeden átívelő, megdönthetetlennek hitt, homokra épült ideológiák is térdre kényszerülnek.


Hirdetés

Szentföld, a kereszténység bölcsője, vértanúk. A Közel-Keleten évezredes gyakorlata van az üldöztetésekben edződött keresztényeknek a túlélésben. Mustármaggá csökkent közösségek, maroknyi hívő, a még kevesebb épen megmaradt templomban. Egyfelől önfeláldozó emberek, nemes kezdeményezések és a semmiből mindent újjáépítő vállalkozások rendületlen hite, másfelől az óvatosság, az idegentől való érthető távolságtartás, a folyamatos atrocitásokból, életveszélyből fakadó bizalmatlanság jellemzi ezen országok keresztényeinek mindennapjait.

Böjte Csaba testvér szokta mindig mondani:

„Soha jobb dolga nem volt még a történelem során a Kárpát-medencében élő embernek.”

Ismerjük fel hálával mindazon értékeinket, amelyekért egy fél lépést sem kellett tennünk, de az Isten már nekünk ajándékozta, de ismerjük fel a lehetőségeinkben rejlő felelősséget is, amellyel szegényebb testvéreink felé tartozunk!

Varga Gergő Zoltán


Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb