Belmondo szerette a magyarokat
– Többször is volt alkalma találkozni Jean-Paul Belmondoval. Milyen embernek ismerte meg?
– Igen, először 2016-ban találkoztam Párizsban a Jónak lenni jó jótékonysági műsor keretében. Akkor egy bőrdzsekijét ajánlotta fel jótékonysági célokra, majd három évvel később egy dedikált nyakkendőt ajándékozott számunkra. Mindkét alkalommal egy nagyon közvetlen, kedves és jókedvű embert ismertem meg Jean-Paul Belmondo személyében.
– Úgy tudom, hogy nagyon szerette a magyarokat is? – Igen, noha csak kétszer, rövid ideig volt Magyarországon, nagyon szeretett bennünket magyarokat. Már az első találkozásom alkalmával név szerint sorolta az Aranycsapat játékosait, és közismert, hogy Papp László volt a kedvenc bokszolója.
Szerette a sportot, a bokszot, hiszen mielőtt a színészi pályafutását elkezdte, profi ökölvívóként is megmérettette magát.
– A csillogó életművek mögött számos nehézség és kihívás is állhat, így volt ez Jean-Paul Belmondo életében is.
– Valóban, kevesen tudják, hogy milyen vallásos ember volt, a hite átsegítette számos nehézségen. 2001-ben Korzikán agyvérzést kapott, aminek következtében kómába esett, féloldalt lebénult, és újra kellett tanulnia járni és beszélni. Egy másik súlyos tragédia is érte, amikor lakástűzben lánya életét vesztette.
Ezeknek a tragédiáknak a földolgozásába a mély hitének fontos szerepe volt.
– Mi lehetett Jean-Paul Belmondo sikerének a titka?
– Talán az, hogy sohasem volt B-terve. Világ életében színész akart lenni. Nem hagyta magát eltéríteni ettől, még akkor sem, amikor a főiskolán megmondtak neki, hogy belőle soha nem lesz színész. Autodidakta módon képezte magát, Párizs utcáin és bárjaiban igyekezett kitanulni a színészmesterséget, megnevettetni az embereket.
Bebizonyította, hogy szorgalommal, kitartással és akaraterővel bizony mindent el lehet érni.
Ebből mi magyarok is sokat tanulhatunk. Lehetetlen nem létezik, ha készek vagyunk kitartóan dolgozni érte. 
Jean Paul Belmondo hihetetlen optimista és kedves ember volt, nehéz tőle búcsúzni. Sok emberrel találkoztam életemben, de nálánál derűsebb személyiséggel sohasem. Nem voltak sztárallűrjei, mókázott, viccelődött szkanderezett velem. Olyan jól éreztük magunkat, hogy amikor felszálltam a Párizs–Budapest repülőjáratra, fájt az állkapcsom a sok nevetéstől.
Jó volt vele találkozni, jó volt látni, hogy bennünket, magyarokat mennyire szeret és tisztel. Most rajtunk a sor, hogy emlékét megőrizzük, hogy optimizmusából, derűs természetéből tovább vigyünk valamit.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása MTI/EPA/Ian Langsdon
