A kiengesztelődés „megnyugtató tengere” ott van a Biblia minden lapján


Hirdetés

Ivan Šaško segédpüspök volt a NEK Teológiai Szimpózium gerincét adó hét előadás utolsó szónoka.

Šaško atya beszéde legelején kiemelte: a szimpózium zárásaként, annyi az Eucharisztia misztériumát vizsgáló nézőpontot követően nem lép fel nagy igénnyel. Csupán néhány részletre kívánt rávilágítani, melyek ihletet adhatnak. Šaško az euchológiáról beszélt, illetve az etimológia megközelítéséről.

A segédpüspök, az euchológiát vizsgálva azt a folyamatosságot tárgyalta, amely összeköti az ókori liturgikus könyvek imádságait a mai Római Misekönyvvel. 

Itt a Sacramentarium Veronesében található prefácio reconciliatio kifejezést tárgyalta elsőként. Šaško rávilágított, hogy a kifejezés az Eucharisztia megünneplésének szinte minden részében – a bevonulási antifónában, a collecta imádságokban, a felajánlási imákban, és főként az eucharisztikus imában – megjelenik.

„A Római Misekönyv imádságai tükrözik az Eucharisztia és a kiengesztelődés közötti kapcsolat csomópontjait, és azt is megmutatják, hogy az Eucharisztia a megvalósult, megvalósuló és megvalósítandó kiengesztelődés”

– fogalmazott Šaško.

Az előadó felhívta a figyelmet, hogy ha nem is mélyedünk el a részletekben, már az első pillanattól fogva világos: minden imádságban megbújik a kiengesztelődés. 

„Az is világos, hogy ezek az imádságok a megtestesülés és a megváltás misztériumából származnak […] Többször szólnak úgy az ostyáról, hogy az a »mi kiengesztelődésünk« vagy »az egész világ békéje és üdvössége«. Az elmondottak szerint a kiengesztelődés egzisztenciális értelemben előfeltétele annak, hogy a Szentlélek kiáradhasson a hívek életébe.”– tárgyalta Šaško.

A segédpüspök felhívta a figyelmet:

A kiengesztelődés műve legszorosabb értelemben Krisztus halála és feltámadása, amelynek jelentősége nem csak az emberre, hanem az egész világegyetemre kiterjed.”

Majd hozzátette: annak ténye, „hogy a korábban említett Sacramentarium Veronense és a jelenlegi Misekönyv tartalmazza ugyanazt a könyörgést, rámutat, hogy ebben a régi szövegben jelen van minden olyan elem, amely szükséges a kiengesztelődés, és általában a liturgia megértéséhez”.

Šaško figyelmeztetett, hogy míg sok nyelvben a kiengesztelődés és a megbékélés fogalmai közt nincs különbség, addig az előbbi jóval mélyebb értelmű, hiszen „benne rejlik a hívás és válasz, a kölcsönös adás dinamikája”.

„Minden kiengesztelődés Isten irgalmának bizonyosságában kap helyet, amelyben a hívek hisznek és remélnek. Ez a megnyugtató tenger felfedezhető a Bibliának szinte minden lapján, de főként az üdvösségtörténet kiemelkedő eseményeiben”

– fogalmazott a segédpüspök példának felhozva a teremtés vizeit, a kivonulás-megszabadulás vizeit, a fájdalomba való belemerítkezés vizeit, az új élet vizét.

Előadása végén Ivan Šaško segédpüspök elmondta: „Ez a kiengesztelődés azonban nem hasonlítható valamilyen megbeszélt vagy elrendelt »politikai cselekményhez«, és nem alkalmazható teljes mértékben a polgári társadalom életére. Az igazi kiengesztelődés lehetetlen, ha nem kapcsolódik a Forráshoz, a reményhez és nincsen meg benne az isteni beavatkozásba vetett bizalom.”

A Vasarnap.hu Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal kapcsolatos hírei itt érhetők el.

„Ez a folyamat Isten ereje az erőszak átalakítására”

 

„Legnagyobb kincsünk törékeny edényben van, ez az edény pedig a liturgia”

 

„Legnagyobb kincsünk törékeny edényben van, ez az edény pedig a liturgia”

Kiemelt képünk forrása: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb