Szent István a sztyeppei országépítési logika helyett államot alapított
– Mit tudunk a honfoglaláskori és az azt megelőző magyar törzsek vezetéséről?
– Mielőtt a „vezérek” megválasztották az első fejedelmet, a közösség több – a különféle források egybehangzó állítása szerint hét – vezető irányítása alatt állt. Ezt szokás törzsszövetségnek nevezni, amelynek az a lényege, hogy azonos rangú, de egyébként erőben nem feltétlenül egyenlő súlyú emberek megállapodnak az együttműködésről. Ez utóbbinak két központi eleme van:
a közös védekezés, és a felmerülő vitás ügyek békés elintézése.
Egy szövetség jóval nagyobb erőt képvisel, mint bármelyik tagja önmagában, ami pedig a közösséghez tartozók megvédése miatt fontos. 
A nomád gazdasági egységek viszonylag kicsik, 8-10 fős családok élnek egymástól több kilométeres távolságban. Egy ilyen szétszórt struktúrát nehéz megvédeni egy ellenséges támadástól, de még egy kisebb rablóportyától is. Könnyű belátni, hogy ha kevés fegyverforgató férfi van egy területen, akkor nem is tudtak eredményesen fellépni a támadókkal szemben.
– Ennek érdekében szövetkeztek?
– Igen, ez egy hatékony megoldás, ami az elrettentés elvén alapul. Ha valaki megtámadja a közösséghez tartozókat, akkor az egész közösséggel kerül szembe.
Márpedig ha az egész közösség kellően nagy, akkor a támadó alaposan meggondolja a dolgot, hiszen nagyon komoly ellencsapással számolhat, ami nem csak őt, hanem egész népét érinti.
Ahhoz viszont, hogy egy szövetség eredményesen tudjon működni, feltétlenül szükséges, hogy a tagjai ne essenek egymás torkának, hanem tárgyalásos úton rendezzék a problémákat, erre valók a bírók és a törvények. Ez utóbbiak nem afféle polgári és büntető-törvénykönyvek voltak, hanem elsősorban arra vonatkoztak, hogy a törzsek egymás közti konfliktusait kezeljék.
– A honfoglaló magyarság így érkezett a Kárpát-medencébe?
– Nem, ők addigra már egy magasabb szervezettségi szintre léptek: fejedelmet választottak. Az egyenrangú vezérek, törzsfők fölé újabb hatalmi szint került, egy mindannyiukat irányító vezető. A különféle történetírói hagyományok azt állítják, hogy ez belső elhatározásból történt meg, a vezérek hozták meg ezt a döntést. Nem kis dolog ez, hiszen ezzel hatalmuk, önállóságuk egy részéről mondtak le.
– A fejedelemé volt mindenben a döntő szó?
– Nem, éppen a választás miatt a fejedelem aligha lehetett pusztán egy saját erejére, tehetségére és szerencséjére támaszkodó, teljhatalmú hadúr. A törzsfők tekintélye minden bizonnyal megmaradt.
Egyébként még két „országos” méltóságról tudunk, a gyuláról és a karcháról, mindkettő bírói funkciót töltött be.
– Van sejtésünk arról, hogy a bírói tisztségek nemzetségi alapon öröklődtek vagy választották őket?
– A krónikás hagyományok és a görög források is arra mutatnak, hogy ezek öröklődő titulusok voltak. Mindemellett a bírónak közmegegyezéses, vitathatatlan tekintélyű személynek kellett lennie, hogy döntéseit elfogadják. Legfőbb feladata az volt, hogy vér és fegyver nélkül oldja meg azokat a problémákat, amiket más esetekben azzal rendeznének. A békés elintézési mód kiemelkedő fontossággal bírt.
– Ha viszont volt bíró, akkor törvénynek is kellett lennie!
– Minden bizonnyal voltak is ilyenek. A törvénykezés és a bíró feltehetően nem szólt bele túlságosan a törzsek belügyeibe. A vitás kérdéseket a korábbi hagyományok alapján a törzsfők intézhették el saját hatáskörükben. A bírók szerepe az analógiák alapján kimondottan a törzsek közötti súrlódások orvoslására korlátozódhatott.
– A törzsszövetség már jóval a Kárpátokba érkezés előtt működött. A vérszerződés ennek a megújítása volt?
– Nem, nem erről van szó. A vérszerződés a fejedelmi hatalom elfogadását fejezte ki a vezérek részéről. Mondhatjuk úgy is, hogy ez az államalapítás aktusa.
Bonyolultabban fogalmazva: átlépés egy magasabb társadalomszerveződési szintre.
Addig volt egy törzsszövetségi rendszer, melynek a képviselője hét vezér volt. Ezután pedig volt egy ország, aminek a vezetője a fejedelem. Ráadásul nem csak fejedelmet, hanem uralkodói dinasztiát választottak ekkor, legalábbis a kései tudósítások szerint arról is döntöttek, hogy ezentúl Álmos családjából lesznek az uralkodók. 
– Ekkor már államról beszélhetünk?
– Úgy gondolom, hogy igen, még ha ez egy nagyon kezdetleges forma is. De mindegy, hogy milyen címkét ragasztunk rá: a korábbinál magasabb szervezettségi szint jött létre. Ez cseppet sem lebecsülendő és nem magától értetődő: egy sor nép nem tette ezt meg. Gondoljunk csak az utánunk jövő besenyőkre vagy a kunokra.
– Mindez a Kárpát-medence meghódítása miatt történt?
– Érdekes, hogy forrásaink nem nagyon szólnak az okokról. A magyar krónikás hagyomány szerint a fejedelmet kifejezetten egy feladat – a Kárpát-medencébe való beköltözés – lebonyolítása céljából választották meg. Azonban általában nem ilyen okok szoktak a komolyabb szerveződés mögött állni.
Többnyire a vezetők jobb túlélési esélyeket remélnek ettől, vagy pedig egy tehetséges vezér maga alá gyűri a többieket.
– Lehet, hogy a besenyő támadás az, ami felgyorsította az állammá szerveződést?
– Éppenséggel ez is lehet, akár áttételesen is. A besenyő veszélyre a magyar közösség elköltözéssel válaszolt, ami egy bevett megoldási forma: ha nem bírsz valakivel, akkor költözz el a közeléből. A magyar törzsek a Kárpát-medencébe való költözéssel lényegében kitértek a besenyőkkel való megütközés elől, hogy a veszteségeket minimalizálják.
A hagyományok szerint a fejedelmet a költözés okán választották meg. 
– Értem, de ha e logika mentén szemléljük a történelmet, akkor Árpád volt az igazi államalapító és nem Szent István király.
– Én inkább azt mondanám, hogy Álmos volt az első fejedelem, vele jön létre az ország, amelyet talán egy kicsit másképpen és máshol, de fia, Árpád visz tovább. Az ő nevéhez köthető a végleges szállásterület megszerzése.
Szent István egy már meglévő, hierarchikus rendszert alakított át nyugati minták alapján.
A sztyeppei országépítési logika helyett a letelepült társadalmak államépítési elveit alkalmazta, hiszen az új helyzet, az új környezet új struktúrát kívánt. Ő az első vitathatatlanul keresztény uralkodónk is. Ezért azután a keresztény királyság felől nézve ő az államalapító, ő az első. A dinasztia szempontjából nézve viszont Álmos. Mindezek nem zárják ki egymást: saját nézőpontjából mindenkinek igaza lehet.
Tóth Gábor
Az őshaza-elmélet „vándorprófétáit” a rendszerváltás termelte ki
Kiemelt képünk forrása Wikipedia.hu
