Mi ez, ha nem gonoszság?
„2021-ben Magyarországon, Európa közepén tízből négy gyerek még mindig éhesen megy iskolába minden nap! Mi ez, ha nem gonoszság?” – harangozza be szociális programját Karácsony Gergely, hozzátéve a gyengébbek kedvéért, hogy neki bezzeg egyetlen gyerek egyetlen napnyi éhezése is sok.
A számadat forrását nem linkelte be, ami sajnálatos, mivel a legjóindulatúbb kutakodás után is csupán néhány korábbi újságcikket sikerült fellelnem, melyekben dietetikusok elmondják, az általános iskolások egyharmada, a kamaszok fele megy reggeli nélkül iskolába. Csakhogy „a gyerekek általában időhiányra vagy az éhség hiányára hivatkoznak” – teszik hozzá a szakemberek ugyanezen cikkekben. A 40 százalék tehát nagyjából stimmelhet, ám rendszerint köze nincs a családok anyagi helyzetéhez. Jórészt arról van szó (egyébként nemzetközi szinten, még Ausztriában is, a volt szocialista országokban meg pláne), hogy apuka-anyuka is rossz példát mutat, nincs közös étkezés, rohanás van, vagy egyszerűen a kamasz gyerek kijelenti, hagyják őt békén, ő inkább szunyál plusz tíz percet, aztán majd legfeljebb betol valamit a büfében a haverokkal (idézet egy unokaöcsémtől, azaz még a legjobb családokban is).
Nem is tudom, melyik magyarázatot akarjam inkább: azt-e, hogy Karácsony Gergely diplomás szociológusként, volt egyetemi oktatóként tudatosan próbálja félrevezetni a szavazókat egy szociológiai kérdésben, Dobrev Klára méltó versenytársaként alkalmazva a legszégyentelenebb csúsztatás módszerét, minimum négymillió mélyszegényt vizionálva,
vagy inkább azt-e, hogy Karácsony Gergely (diplomás szociológus és volt egyetemi oktató létére) nincs tisztában azzal, hogy álhírt terjeszt egy szociológiai témában. Természetesen sejtem, hogy az első magyarázat a valószínűsíthetőbb, és Puzsér I. axiómája áll fenn („Karácsony Gergely hazudik, és onnan lehet tudni, hogy hazudik, hogy mozog a szája”, illetve jelen esetben a billentyűzeten az ujja), de azért csak össze-összerezzen az ember, ha ilyen mértékben nézik ostobának.
Még inkább kinyílik a bicska a zsebben, ha beleolvasunk Ferge Zsuzsa gyermekszegénység elleni, 2006-os programjába, amelyre maga Karácsony Gergely hivatkozik, mondván, ők azt bizony végrehajtanák. Ez a dokumentum ugyanis már 2006-ban, a Gyurcsány-éra sűrűjében rámutatott: „Az iskolai étkeztetésnél figyelembe kell venni a reggelizés »kultúrájának« hiányát.” Továbbá a program szorgalmazta a közétkeztetés fokozatos ingyenessé tételét, valamint szünidei biztosítását – ami az elmúlt években meg is kezdődött, köszönhetően annak, hogy megháromszorozódott a gyermekétkeztetésre fordított kormányzati támogatás. Ennek fényében találja helyénvalónak Karácsony Gergely feltenni a kérdést, hogy „Mi ez, ha nem gonoszság?”.
De rendben, tételezzük fel, hogy az iskolások 40 százalékának valóban nem lenne mit ennie, Karácsony Gergelynek pedig tényleg sok akár csak egyetlen gyerek egyetlen napi éhezése is. Ebben az esetben abból kell kiindulnunk, hogy a budapesti gyerekek között is lennének érintettek, akik a gonosz kormány hibájából mennének suliba korgó gyomorral.
Nos, ha Karácsony Gergely kizárólag az ő esetükben megvalósítaná ígéretét, és csak nekik ingyenessé tenné a tömegközlekedést, az egy-egy ilyen gyerek esetében havi 3450 forint megtakarítást jelentene a családnak. Akárhogy is számolom, ebből kijönne havonta 156,8 darab zsemle, 50 darab rozsos-magvas buci vagy 34,8 kakaós csiga, azaz máris jutna minden reggelre betevő falat.
Az összeg kigazdálkodása sem feltétlenül lenne probléma: a Covid sújtotta 2020 végén a főpolgármester kabinetfőnöke például 1,2 millió forintos év végi jutalmat kapott a szociálisan hiperérzékeny Karácsony Gergelytől – már ebből rögtön 30 gyerek számára lehetne az év minden egyes napján biztosítani egy túrós táskát vagy egy sajtos pogácsát. Ha pedig Jávor Benedek brüsszeli kormányellenes lobbiirodájának költségvetését lecsökkentenénk a korábbi összegre, azzal évi 74,9 millió forint szabadulna fel, ami 1026 gyerek mindennapos reggelijének finanszírozására lenne elegendő. Vagy esetleg (tényleg csak próbaképpen) be lehetne tartani azt a vállalást, hogy „legalább a 20 000 leginkább rászoruló budapesti háztartás részére évi legalább 20 000 forint rezsitámogatást” biztosít a főváros – hátha abból a húszezerből is jóllakna egy-két gyerek.
Az a gond ugyanis, hogy iszonyú szívesen elhinnénk Karácsony Gergely legújabb, immár országos szociális programját, csak zavaró, hogy a témában főpolgármesterként eddig annyit sikerült letennie az asztalra, hogy a koronavírus-járvány kellős közepén (egyszemélyben meghozott döntésként, Ferge Zsuzsa programjával totálisan szembemenve)
10 százalékkal megemelte a közétkeztetés árát a fővárosi fenntartású bölcsődékben és óvodákban.
Azaz a nem mélyszegény kisgyerekes családoknak egy kicsit rosszabb lett, cserébe a mélyszegényeknek semmivel nem lett jobb. Tipikusan az az eset ez, amikor egy Karácsony Gergely felháborodva kérdezné meg a Facebookon: „Mi ez, ha nem gonoszság?”
A szerző további cikkei itt olvashatók.
Kiemelt kép forrása: Karácsony Gergely Facebook-oldala
