A kövek őrzik a történelmet
Ha választhatnék, akkor az újpesti lóvasúttal kezdeném az utazást, amelyet 1866-ban vehetett birtokba a Pest-Buda közönsége. No, akkor induljunk is el. Utam az akkor még külön város, Újpest határában (ma Városkapu) lévő Budapest Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) indóháznál kezdődik, ahol nyomban fel is szállok a lóvonatra és meg nem állok egészen a belvárosig. Utam térben és időben a Rákos patak – Lehel tér – Nyugati tér-Deák tér érintésével egészen az Astoriáig tart. Megérkezvén célállomásomhoz már 1907-et írunk és nem lóvasúton, hanem villamos vasúton gördülök be a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Természetrajzi Intézete (ma ELTE BTK) Múzeum körúti épülete mellett található villamosmegállóba. 
A megálló az egyvágányú vonal miatt egy kitérővágánnyal volt ellátva, hogy a szembe jövő villamos tovább tudjon haladni Újpest felé. A kitérő vágány két végénél váltókat helyeztek el, amelyeknél éjjel-nappal váltóőr teljesített szolgálatot. A BKVT, váltóőreinek munkakörülményein javítva, fából készült váltóőr házat készíttetett még 1896-ban. Elindulok az Astoria irányába és azt látom, hogy a 2. számú váltóőr, akinek sötétkék ruhája mellől már távolról kipiroslott a jelzőzászlaja, valami szokatlant csinál a bódéja mögött. Közelebb megyek hozzá és meglátom, hogy unalmában, két villamos között, valamit rápingál az épület terrakotta színű nyerstégla burkolatára. 
Vajon mi járhatott Adorján György váltóőr (V.Ö.) fejében, amikor 1907. november 1-én a mai ELTE épületének lábazatán otthagyta keze nyomát? Gondolt-e arra Adorján György székesfővárosi villamosvasúti váltóőr 1907 Mindenszentek napján, hogy keze nyoma túlélve az első, majd a második világégést, az 56-os forradalmat, a 40 szocializmust és az épület legutóbbi felújítását, 2018 december 11-én, kedden is ott lesz még? Ennek az egyszerű váltóőrnek megadatott, hogy nyomot hagyjon maga után, hogy a váltóbot és a váltóőr zászlón nyugvó koronás magyar címer társaságában (micsoda heraldisztikai megoldás), zászlóval integető alakja hirdesse az örökkévalóságnak, hogy létezett. 
De nem csak ő gondolta azt, hogy a főváros ezen, központi részén „emlékművet” állít magának. Teltek múltak az évek, majd négy vérzivataros év után, a magyar történelem egyik sötét napján jött a következő eset. Történt ugyanis, hogy egy hazaáruló gróf átadta a hatalmat egy magát külügyi népbiztosnak nevező jöttmentnek, aki éppen a szemközti Astoria szálló első emeletén rendezte be a főhadiszállását. A főhadiszállás védelmére kirendelt vörös őrség katonái Adorján György hajdani székesfővárosi váltóőr bódéja mellett helyezkedett harcállásba egy maxim típusú vízhűtéses géppuskával. Mit ad Isten, a vöröskatonák egyike, egy bizonyos Martin László, valószínűleg unalmában vagy Adorján György kifinomult plasztikai műve láttán, golyóhüvelyt ragadott. 
Martin László után pár évtizeddel, a huszadik század másik pestisének, a nyilas uralom egyik fájdalmas napján bővült a köztéri emlékek sora. Az önjelölt művész egy nyilaskeresztet és a „bátorság” feliratot vésett az épület falára. Ha jól megvizsgáljuk a téglát, láthatjuk, hogy a „művész” már egy meglévő (az írásból századfordulósra tehető) emléket hekkelt meg. Egyéb szándékát nem tudjuk, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy később az ő alkotását is meghekkelték: jól látható, hogy valaki átsatírozta a nyilaskeresztet. 
Budapest megannyi értéke közül talán ezek a kis kőbe vésett „üzenetetek” azok, amik legjobban megérintik az arra sétáló embert. Ma már tudjuk, Adorján György és társai hagyományt teremtettek, amelyet – korukból fakadóan – védeni kellene. Ugyanakkor napjainkban semmilyen felirat nem jelzi, hogy az egyetem tégláin érdekes és megőrzésre méltó vésetek vannak. Sajnálatos módon sem az időjárás vasfoga, sem a legutóbbi felújítás nem kímélte őket, így egyik-másik felirat már olvashatatlan. Akár egy plexi lappal, akár egy kis kovácsoltvas kerítéssel, kulturált módon őrizhetnénk ezen értékeinket, hogy unokáink is láthassák.
Fecske Gábor László
