Azonos neműek házassága a középkorban? Így csúsztat Boswell és a Felszabtér
Boswell azt állítja, nagyjából nyolcvan középkori szövegre alapozva: a középkori egyház megáldotta az „azonos neműek kapcsolatát” egy úgynevezett adelphopoiesis nevű liturgikus cselekmény által, ami így tulajdonképpen a házassági ceremónia melegpárokra alkalmazott ekvivalense volt. Boswell szerint viszont aztán a 14. századtól kezdve kialakuló „homofób” légkör nem kedvezett mindennek, így a rítus és a középkori „melegházasság” feledésbe merült. A történész emellett tulajdonképpen homoszexuális élettársakként prezentálja Szent Sergiust és Bacchust, a korai keleti egyház két katonaszentjét, összeboronálja Szent Pétert és Szent Pált, leszbikus párként állítja be Szent Felicitast és Perpetuát, továbbá azt állítja, Jézus és a „szeretett apostol”, János kapcsolata „intim volt, ha nem erotikus”.[1] Végső soron pedig, mivel szerinte a korban a házasság elsősorban gazdasági érdekeket szolgált, és nem hozott boldogságot (szexuális téren sem) a feleknek, ezért sokan homoszexuális kapcsolatokban kerestek menedéket és boldogságot, ami, lévén mentes a gazdasági érdekektől, erkölcsileg magasabb rendűnek nevezhető.[2]
Boswell állításai azonban problémásak. A középkori „azonos neműek házassága” és annak vizionált egyházi megáldása már csak azért is kétséges, mert nem pusztán az egyház ítélte el egyértelműen a homoszexuális cselekedeteket, hanem ezekben az évszázadokban a polgári hatóságok is meglehetősen drasztikus módon büntették a „szodomitákat”, tűzhalállal vagy kasztrálással, jobb esetben csak börtönnel vagy pénzbüntetéssel.[3]
Emellett tizennégy, 750 és 1150 közt megjelent vezeklőkönyv mind bűnként értékeli a homoszexualitást,[4] ahogy a különféle zsinatok és pápai dokumentumok sem tekintenek rá pozitívan:
elítélte az elvirai helyi zsinat 305-ben, a toledói helyi zsinat 693-ban, a nábluszi zsinat 1120-ban, a III. Lateráni Zsinat 1179-ben, valamint V. Szent Piusz pápa 1566-os, Cum primum illetve 1568-as, Horrendum illud scelus kezdetű konstitúciói.[5] Ezen nem változtat, hogy az akkor még nem létező „homoszexualitás” kifejezés helyett más kifejezéseket használtak.
A kritikusok – például az az idő tájt az Amerikai Katolikus Egyetemen kora keresztény történelmet tanító teológusnő, Robin Darling Young és az Emory Egyetemen történeti teológiát tanító Philip Lyndon Reynolds – szerint Boswell félrefordítja az általa kiválasztott szövegeket, amelyek többsége egyébként már korábban is ismert volt a korral foglalkozó tudósok számára és ki is elemezték azokat; emellett
önkényesen szelektál a forrásokban és adatokban, valamint csúsztat; s végül, de nem utolsó sorban: következetlen a fogalomhasználata.[6]
Boswell érvelésének egyik kulcsmozzanata az, hogy a szóban forgó rituálé, az adelphopoiesis fogalmában lévő görög „barát” szót „szeretőnek” értelmezi, és azt sugallja, hogy az ilyen barátságok nem pusztán spirituálisak voltak, hanem volt romantikus és szexuális aspektusuk is – ami a kritikák egybehangzó állítása szerint önkényes lépés.[7] Boswell ráadásul sokkal kevesebbet állít ténylegesen, mint amennyit sugall – például azzal, hogy barátság helyett „azonos neműek kapcsolatáról” (same-sex union) beszél, leszögezve, hogy ez semleges fogalom, ami nyilvánvalóan nem igaz.[8] A meleg történész más helyen a számos problémás szövegmagyarázatok közt a görög ametro philia-t, „korlátlan barátság”-ot (angolul „limitless friendship”) „határtalan szerelem”-nek („boundless love”) fordítja félre.[9]
Szöveghasználata pedig olyan, mintha a középkornak lett volna elképzelése valamiféle „melegházasságról”, miközben ez már csak azért is minimum valószínűtlen, mert – mint ő maga is elismeri – a középkor nem ismert „homoszexuális irányultságot”.
Robin Darling Young megjegyzi azt is: 1985- ben ő részt vett egy olyan ceremónián, amilyet Boswell ír le, amikor barátnőjével való spirituális barátságát megáldotta a jeruzsálemi szír ortodox pátriárka. Marian Therese Horvat egyenesen úgy látja, hogy Boswell kutatásait és meglátásait erősen befolyásolta saját, homoszexuális életmódja, Philip Jenkins pedig úgy, Boswel erőfeszítéseit „szélsőséges hurráoptimizmusának” tulajdoníthatjuk.[10]
Szomorú, hogy a Felszabtér szerkesztősége mindenféle forráskritika nélkül elfogadja azokat a narratívákat, amelyek szimpatikusak számára. Még szomorúbb, hogy a Felszabtér szerzője, Jézsó Tamás feltünteti forrásai közt a Wikipédia vonatkozó szócikkét, ami viszont megemlíti Boswell kritikáit, Jézsó viszont, miközben nyilvánvalóan tisztában van azzal, hogy azok léteznek, még csak meg sem említi őket.
Szilvay Gergely
A tanulmányt a szerző hozzájárulásával közöltük.
Darabjaira szedték a genderelméletet a Credo legújabb adásában
Darabjaira szedték a genderelméletet a Credo legújabb adásában
Irodalom:
Boswell, John 1980: Christianity, Social Tolerance and Homosexuality: Gay Peo ple in Western Europe from the Beginning of the Christianity to the 14th Cen tury. Chicago, Chicago University Press.
Boswell, John 1994: SameSex Unions in Premodern Europe. New York, Villard.
Horvat, Marian Therese é. n.: Rewriting History to Serve the Gay Agenda. http://www.traditioninaction.org/bkreviews/A_002br_SameSex.htm.
Jenkins, Philip 2003: The New AntiCatholicism: The Last Acceptable Prejudice. New York, Oxford University Press
Marchesini, Roberto 2013: Omosessualità e Magistero della Chiesa. Comprensione e esperanza. Milánó, Sugarco.
Reynolds, Philip Lyndon 1995: Same-sex unions: What Boswell didn’t find. Christian Century, 112., 1995/2. (január 18.), 49–59.
Weber, Helmut 2001 [1991]: Általános erkölcsteológia (ford. Tuba Iván). Budapest, Szent István Társulat.
Young, Robin Darling 1994: Gay Marriage: Reimagining Church History. First Things, 47., november, 43–48.
[1] Boswell 1994. 138.
[2] Uo. 108-161.
[3] Ismeretterjesztő jelleggel röviden erről lásd: Eszenyi 2006. 28-30.
[4] Weber 2001. 328.
[5] Marchesini 2013. 28-31.
[6] Többek közt: Young1994 Reynolds 1995. Horvat é.n.
[7] Young 1994.
[8] Reynolds 1995.
[9] Young 1994.
[10] Jenkins 2003. 95.
*Mely doktori disszertációja könyvváltozata: Századvég, 2016, 385-388.
Kiemelt képünk illusztráció, forrása a Pixabay.
