A virtuális autizmus korunk egyik újszerű jelensége
De mi is az a „virtuális autizmus”? Az elnevezés egyelőre nem hivatalos, az Autista Gyerekekért Központ egy 2018-as tanulmánya említi először. A kutatás a 2012 és 2017 közötti időszakban, 1 és 5 éves kor közötti gyerekek bevonásával készült, és többek között arra az eredményre jutott, hogy azoknál, akik 2 éves korukig napi 4-5 órát töltöttek el valamilyen eszköz képernyője előtt, a szenzomotoros és szociális ingerek szegényessége olyan tüneteket eredményezett, melyek hasonlítanak az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermekek tüneteihez.
Tehát ha valaki ebben a korban túl sokat bámulja az audiovizuális eszközöket, autizmusra jellemző tüneteket produkálhat – ilyen például a késői beszédfejlődés, vagy épp a különböző viselkedésavarok. A klasszikus autizmus tipikus szimptómái között egyébként olyanok szerepelnek, mint a szociális kötődés zavara, a szemkontaktus kialakításának hiánya, a nyelvi készségek fejlődésének zavara, a játék – különösen a közösségi játékok és szerepjátékok – hiánya, vagy a sztereotip, ismétlődő tevékenységek megjelenése. Sok esetben az orvosoknak is nehéz megállapítaniuk, hogy a kettő közül melyik problémával állnak szemben. Mindenesetre alapvető különbség a két zavar között, hogy az autizmus spektrumzavar egy a születéskor már fennálló állapot, míg a „virtuális autizmus” kialakulásának hátterében a fokozott képernyőhasználat áll.
A „virtuális autizmus” állapota a képernyőidő csökkentésével, új ingerek bevonásával – ilyen a szóbeli mesélés, a részvétel a közösségi programokon, a mozgás stb. – viszonylag gyorsan megszüntethető, a klasszikus fajta esetében azonban, sajnos, visszafordíthatatlan folyamatról kell beszélnünk. 
Talán észre sem veszik a szülők, mekkorát hibáznak, amikor engednek a csábításnak, és a könnyebbik utat választják: gyermekük kezébe adják a tabletet, az okostelefont, hogy pár percre tehermentesítsék magukat. Bébiszitterként funkcionál számos családban az elektronikus kütyük egész kelléktára. Ez több szempontból is veszélyt hordoz magában. Nincs kontroll, a gyermek bármerre szörfözhet a világhálón, nem kívánt tartalmakra bukkanhat. Persze léteznek szülői felügyelet programok, reklámblokkolók, de sajnos kevesen tudnak róluk. Ráadásul, mivel az audiovizuális tartalmaknál kész tartalmakat kap, a gyermek nem használja a fantáziáját, nem kezd képeket alkotni, így kimarad nála egy nagyon fontos folyamat, amelyre a későbbiekben szüksége lenne. A kommunikációja egészen beszűkül – vagy nem fejlődik a kívánt mértékben. Ezen túl számos szakember megállapította, hogy az 1-3 éves csöppségek idegrendszerét a napi több órás képernyőhasználat súlyosan károsítja. S végül azt is figyelembe kell venni, hogy az okoseszközök nézegetése komoly függőséget okoz, amely hosszú távon a társas kapcsolatok, szociális érintkezések rovására megy, adott esetben azok teljes megszűnéséhez is vezethet.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság már 2000-ben megfogalmazta a kérését: a szülők „hároméves korig egyáltalán ne adjanak okoseszközt a gyerekeik kezébe, mert ezekkel visszafordíthatatlan, maradandó károsodást okoznak nekik”. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia pedig 2008-ban meghatározta a gyerekek optimális képernyőidejét: a 3-6 éves korosztály számára maximum egy óra, a 6-12 éveseknél pedig maximum 2 óra. Az akadémia szerint is szigorúan tiltott lenne a három év alattiaknak bármilyen audiovizuális tevékenységet végezniük. 
Szülőként tisztában kell lennünk azzal, hogy mekkora kárt okozhatunk gyermekünk egészséges szellemi és lelki fejlődésében, ha órákra a képernyő elé ültetjük őt. Erre utal korunk egyik újszerű jelensége, a „virtuális autizmus” megjelenése is. Törekednünk kellene arra, hogy minél több minőségi időt töltsünk mi magunk a gyerekeinkkel: kiránduljunk, kézműveskedjünk, meséljünk, amennyit csak lehet. A mostani helyzetben szinte lehetetlen elkerülni az audiovizuális eszközök beszüremkedését az életünkbe – de azért meg kell találnunk az egyensúlyt, azt a maximális képernyőidőt, amennyit a gyermek szervezete még be tud fogadni.
Forrás: Fmc.hu, Filantropikum,
Kapcsolódó, olvasásra ajánlott írásunk:
Tízből egy szülő maga teszi ki a gyermekét pedofil zaklatásnak
Kiemelt képünk forrása: Pixabay
