George H.W. Bush hazatért
George Herbert Walker Bush 1924. június 12-én született a Massachusetts állambeli Miltonban. Apja pénzember, később Connecticut állam szenátora, anyja egy gazdag bankár lánya volt. Ifjúságának legnagyobb részét a gazdagok lakóhelyének számító Greenwichben, New York villanegyedében és a család nyaralóhelyén, Kennebunkportban töltötte, és a legelőkelőbb magániskolákba járt. Amerika hadba lépése után, 1942-ben tizennyolc évesen bevonult, a haditengerészet legfiatalabb pilótájaként a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált. 1944-ben lelőtték gépét, egy tengeralattjáró mentette meg, helytállását számos kitüntetéssel ismerték el.
Leszerelése után a Yale Egyetemen két és fél év alatt kiváló eredménnyel szerzett közgazdaságtani diplomát, az egyetemen a diákszövetség vezetője és a baseballcsapat kapitánya volt. 1948-tól Texasban a kőolajiparban érdekelt Dresser vállalatnál dolgozott, majd 1951-ben saját vállalkozást alapított. Cége úttörő szerepet vállalt a kontinentális talapzaton működő kőolajfúró berendezések gyártásában.
Politikai pályafutása 1966-ban kezdődött, Texas állam republikánus képviselőjeként került be a Kongresszusba, ahol sohasem szavazott az olajérdekeltségek vagy a vietnami háború miatti katonai kiadások ellen. Pályája Richard Nixon elnöksége idején ívelt fel: 1971-től 1973-ig az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete volt, ezután egy évig a Watergate-ügy hullámaitól megtépázott Republikánus Párt Országos Bizottságának elnökeként tevékenykedett. 1974 őszétől az Egyesült Államok pekingi Összekötő Hivatalát vezette, 1976-tól egy évig a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) élén állt.
George H.W. Bush 1989-tól 1993-ig töltötte be az elnöki hivatalt. Elnökségének idejére esett a Szovjetunió összeomlása, a hidegháború vége, a kelet-európai rendszerváltás, a berlini fal leomlása, 1989 decemberében történelmi csúcstalálkozót tartott Mihail Gorbacsovval, s a nyugati nagyhatalmak közül egyedül támogatta fenntartások nélkül a német újraegyesítést. 1989 végén a panamai diktátor, Noriega tábornok eltávolítására amerikai csapatokat küldött a közép-amerikai országba. Kuvait 1990-es iraki megszállása után sikerült meggyőznie a közvéleményt az Öböl-háború szükségességéről, és a Sivatagi Vihar fedőnevű hadműveletben az ENSZ-felhatalmazással rendelkező, amerikai vezetésű szövetséges erők kiűzték Szaddám Huszein csapatait Kuvaitból.
A hidegháború vége és a kommunizmus bukása után elsőként fogalmazta meg az Új Világrend koncepcióját, amely azóta is meghatározza az Egyesült Államok külpolitikáját.
A külpolitikájával népszerűséget szerzett elnök az ország belső, gazdasági problémáira nem talált megoldást, az adókkal kapcsolatos ígéretét nem tudta betartani. A választópolgároknak inkább ez számított, ezért 1992-ben alulmaradt a demokrata párti Bill Clinton ellenében. (Az első világháború óta rajta kívül csak Herbert Hoover és Jimmy Carter volt olyan megválasztott elnök, aki ismét indult, és mégsem győzött.)
1989-ben Bush Magyarországra is ellátogatott. A szakadó esőben beszédének papírjai teljesen eláztak. Emlékezetes pillanat, hogy ekkor széttépte papírjait, és fejből szólt az őt ünneplő sokasághoz, akiket „szívből köszöntött” . Azután az ellenzéki Kerekasztal tagjaival, köztük Orbán Viktorral is találkozott.
Bush tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el, többek között a brit-amerikai különleges szövetségi kapcsolatok ápolásáért II. Erzsébet brit királynő 1993-ban tiszteletbeli lovaggá ütötte, 2011-ben Barack Obama elnök a legmagasabb amerikai polgári kitüntetéssel, az Elnöki Szabadság érdemrenddel tüntette ki. 2009-ben állították hadrendbe a tiszteletére elnevezett USS George H. W. Bush nukleáris repülőgép-hordozót.
Élete végéig a humanitárius ügyek tevékeny szószólója volt, és csípőműtétei ellenére hetvenötödik, nyolcvanadik, nyolcvanötödik és kilencvenedik születésnapját is ejtőernyős ugrással ünnepelte. A Parkinson-kórral küzdő politikus az elmúlt időszakban már kerekesszékben jelent meg a nyilvános eseményeken, és többször került kórházba
Magyarországon 2013-ban jelent meg az Európa szerencséje – George H. W. Bush, az USA 41. elnöke című kötet, amelyben a Konrad Adenauer Alapítvány és a XX. Század Intézet által megrendezett konferencia előadásait adták közre. 2014-ben fia, George W. Bush publikált róla életrajzi könyvet 41: A Portrait of My Father (41 – Apám portréja) címmel.
(MTI)
