Övék a mennyek országa – I. rész


Hirdetés

Sorozatunkban a közel-keleti keresztények mindennapos harcait közvetlen közelről elénk táró dokumentumfilm-sorozat egyes részeit mutatjuk be. Siklósi Beatrix és Marossy Géza 2017-ben forgatott filmje megrendítő egyenességgel és mindenféle köntörfalazás nélkül szólaltatja meg a lerombolt templomok és felrobbantott otthonok közt a mai modern világ keresztény hitének talán legnagyobb harcosait. 1. rész.

A közmédia kétfős stábját egy háromfős magyar delegáció kísérte el Észak-Irakba, a Ninivei-fennsíkra: Böjte Csaba ferences szerzetes, Sajgó Szabolcs, a jezsuita menekültszolgálat képviselője és Hölvényi György európai parlamenti képviselő, hogy lássák a pusztítást, amely sok száz egyházi épületet rombolt le, és megtapasztalják közvetlenül azt, amit az közel-keleti keresztényüldözés jelent; hogy találkozzanak azzal a több ezer elüldözött családnak túlélőivel, akiknek sokszor csak perceik voltak, hogy az Iszlám Állam terroristái elől, otthonaikból a pusztába fussanak, 50 fokban, mindenféle élelem vagy víz nélkül.

Az Iszlám Állam nevű terrorszervezet 2014-ben szállta meg Észak-Irakot, a Ninivei-fennsíkot. Százezrek menekültek előlük.

25 évvel ezelőtt a térség keresztény lakossága másfél milliós volt, 2017-re ez a szám 250 ezerre csökkent.

A film végigjárja a régió jelentősebb településeit, menekülttáborait és megszólaltat mindenféle korosztályt, a felszabadulás után azonnal hazatérni vágyó idősebb generációt és az ország fiatal keresztényeit, akik a világ felé üzenve, a hitnek és reménynek azzal az üzenetével tartanak ki az ISIS nyomása ellenére Irakban, hogy ott, a kereszténység bölcsőjében a hitünk soha nem fog meghalni.

A kint megélt események hatására megrendítő gondolatokat hallhatunk a magyar delegáció tagjaitól, valamint meglepően nyílt és örömre hajló lélekkel reménykedő beszámolókat is láthatunk egy frissen végzett egyetemistától, vagy egy helyi kurd milicistától, aki a legnagyobb természetességgel beszél a családi összetartozásról, meg arról, hogy a múlt alkalommal is, mikor rossz híreket kaptak otthon a rokonok a frontról, egyszerűen elmentek hozzájuk, hétköznapi emberekként segíteni neki és katonatársainak.

A film külön kiemeli azt a nemzetközi fronton is egyedülálló kezdeményezést, amely a Magyar Állam és a Katolikus Egyház együttműködésének köszönhetően Erbíl városa számára egy általános- és középiskolát épített fel egy 3800 négyzetméteres telken. A munka idén tavasszal fejeződött be, az építési folyamatot Bashar Warda káld katolikus érsek felügyelte, akivel a 777 is beszélgetett egy OFFLINE keretében. (A beszélgetés itt hallgató és nézhető meg – a szerk.)

A film és a benne felszólaló emberek, papok, elöljárók felhívják az európai ember figyelmét a felelősségünkre. Arra a felelősségre, amelynek igazsága felül áll azon a vitán, hogy ez jogosan-e a miénk vagy sem. Nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy egy csepp együttérzéssel az embert, ha végigtekint csak a Ninivei-fennsíkon lerombolt 13000 újjáépítendő keresztény otthon romjain, vagy azon az ezer meg ezer táborban tengődő családon, ne hagyná nyugodni ez a helyzet. Ők nem kívánnak Európába jönni, csak biztonságban otthon maradni, jel akarnak lenni, és  csupán arra vágynak, hogy – Nicodemus Daoud Sharaf asszír ortodox metropolita szavaival élve – bárcsak a nemzetközi társadalom legalább annyi jogot biztosítana nekik az élethez, mint Kína a pandáinak, vagy Ausztrália a védett békáinak.

Ha a földről felvett csipet homokot arcodhoz emelet, érezni fogod a keresztények vérének szagát. /Közel-keleti szólás/

A sorozat első része megtekinthető ezen a linken.

Varga Gergő Zoltán

 


Hirdetés

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

'Fel a tetejéhez' gomb