A lelki köteléket segítek fenntartani az anyaországgal – vallja példaképünk, Mezei András atya

– Miként érintette meg a papi hivatás? Állt ön előtt példakép? 

– Azt gondolom, minden vallását gyakorló gyermeknek megfordul a fejében, hogy a papi vagy szerzetesi életformát válassza. Gyermekkoromban számos egyházmegyés pappal találkoztam, talán ezért fordult az életem a papság irányába. Példaképeim mindig voltak, szinte az összes Gyergyóditróban szolgáló káplán hatással volt rám, illetve a plébánosok is – habár többnyire a káplánok foglalkoztak velünk. Ebből is látszik, micsoda

óriási felelősség, hogy milyen példát mutatunk az új generációnak!

– Miként származott el a gyergyóditrói székely legény a Veszprémi Egyházmegyén át Clevelandbe?  

– Tamási Áron Ábel-trilógiája jut eszembe: Ábel a rengetegben, Ábel az országban és Ábel Amerikában.
Erdélyben születtem, Gyergyóditróban, ahol a havasok körülölelnek. Gyermekkoromban báránypásztornak is elszegődtem, ami, bevallom, siralmas volt. Rengeteget bosszantottak a bárányok, gyakran sírásra fakadtam, amint szaladtam utánuk. Gyermekkorom után városba kerültem, nevezetesen Budapestre, ahol öt évet töltöttem. Ott egy teljesen más életforma rajzolódott ki bennem; a havasi pásztorság után egyre jobban kezdett foglalkoztatni a papság, ennek hatására aztán 2002-ben a veszprémi Boldog Gizella Szemináriumban találtam magam.

2008-ban szenteltek pappá Veszprémben. Első állomáshelyem Keszthelyen, a Magyarok Nagyasszonya Plébánián volt, ahol öt évet töltöttem mint káplán. Azt követően Csabrendekre lettem kinevezve plébánosnak. Időközben megismertem a clevelandi Szent Imre templom kálváriáját, vagyis a 2010-es jogtalan templombezárást, majd a hívek kitartó munkája révén a Vatikánhoz juttatott kérés alapján a 2014-es újranyitást. Illetve közben elért hozzám az akkori plébános, Ft. Siklódi Sándor atya hirtelen halálhíre – a sokat szenvedett magyar közösség magyar pap nélkül maradt. Ezért a magyarországi püspököknél zörgettek magyar pap reményében, aminek hatására dr. Márfi Gyula veszprémi érsek elengedett egy időre a clevelandi magyarok szolgálatára. Ekként kerültem Csabrendekről Amerikába, a clevelandi Szent Imre Plébánia élére 2015 nyarán.

Időközben a Szent Erzsébet templom plébánosa, Ft. Antal András nyugállományba vonult, ezért a clevelandi püspök 2018 nyarán engem bízott meg a kelet oldali magyarok lelki gondozásával.

Ezért jut eszembe Tamási Áron, mert mindhárom életformát megtapasztaltam!

– Ismerjük a kultúrsokk jelenségét. Milyen kihívásokkal találkozott Veszprémben és milyenekkel Clevelandben? Hiszen ez két teljesen más világ – főleg Székelyföldhöz képest.

– Igen, minden régiónak megvan a saját szépsége és egyedisége, ugyanakkor nekem eddig soha nem jelentett semmilyen problémát a kulturális különbség vagy sokszínűség.

Sosem próbáltam a saját kultúrámat ráerőltetni másokra, de büszkén mutattam be a székely kultúrát, ami mindenkiben felejthetetlen lelki gazdagságot hagyott.

Igyekeztem minden állomáshelyemről zarándokcsoportokat vinni Erdélybe, ezen belül Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra. Még innen Amerikából is, hiszen két alkalommal szerveztem zarándoklatot nemcsak a clevelandi magyar hívek részvételével, hanem más, főként keleti oldali városok magyarjaival.

– Clevelandben két, több mint száz éves múltra visszatekintő magyar katolikus közösség is van, egy ideje mindkettőnek ön a plébánosa. Hogyan jellemezné a magyar katolikus diaszpóraközösségeket? 

– Lényegében az első magyar csoportok már az 1848/49-es forradalom után ideérkeztek. Amikor tömegesen kezdtek bevándorolni az „ígéret földjére”, az a századforduló végére tehető, azaz 1870- től kezdve. Mivel egyre többen lettek a magyarok, ezért úgy döntöttek, hogy magyar papot hozatnak ki Magyarországról, ami 1892 decemberében meg is valósult. . Amint megérkezett a magyar pap, Ft. Böhm Károly személyében, már másnap, azaz 1892. adventje első vasárnapján megalapították a Szent Erzsébet Plébániát – majd sorra a többit, köztük a Szent Imre Plébániát a nyugati oldalon 1904-ben. Napjainkban csak ez a két katolikus templom működik magyar nemzetiségű katolikus templomként.

Jellemző vonásai az itteni magyar közösség tagjainak a magyar haza iránti szeretet, a honvágy enyhítése, illetve a magyar kultúra életben tartása. Arra nincs elég hely és idő, hogy részletesen elmondjam, vagy leírjam a vonásokat, hiszen nagyon sokat lehetne mesélni.

Összességében Magyarországot költöztették át kicsiben Amerikába, beleértve ebbe a keresztény hitet és tradíciót, a gasztronómiát és a művészetet. 

– Mire kell odafigyelnie a diaszpórában szolgálatot teljesítő atyának? Hiszen nemcsak papnak, hanem sok esetben közösségszervezőnek is kell lennie. 

– Meg kellett tanulnom tojásokon lépkedni!

Bárki, aki itt van, és a közösséget életben akarja tartani, annak nem elég papként funkcionálnia, hanem egyfajta kultúrafelelősnek is kell lennie.

Talán szerencsés helyzetben vagyok, mivel van némi vendéglátói múltam – persze sosem gondoltam, hogy papként is tudom majd ezt kamatoztatni a rendezvények, ünnepségek során.

Nagyon erős az itteni közösségekben a kialakult szokás, ami „szentírás”, tehát amin lehetetlen változtatni.
Ugyanakkor elmondhatom, hogy a meglévő hagyományok mellé új szokásokat is sikerült bevezetni, gondolok itt az évtizedekig feledésbe merült, de immáron újra felelevenített Szent István király tiszteletére, a zarándoklatokra, a sok vendég atyára illetve vendégelőadókra, akik megfordultak plébániánkon.

Clevelandben van egy erős mag, amely mindent megtesz azért, hogy a nemzeti örökséget továbbadhassa az új generációnak. Például a cserkészeknél mindmáig elvárás, hogy beszéljenek magyarul, különféle egyletek pedig azon fáradoznak, hogy Magyarország egy kis részét megéljük az emigrációban. A rendezvények általában nagyon jól szervezettek, mondhatni előkelőek is, mint például a magyar bál.

Az önkéntes mozgalom nagyon dicséretes, templomunknál, a Szent István fesztiválon majd’ 150 önkéntes dolgozott keményen, hogy a kétezer jelenlévő jól érezhesse magát. Az ünnepeink mindig szívhez szólóak voltak, legye szó akár nemzeti, akár keresztény ünnepekről.

– Mit tanul, illetve tanult az amerikai magyaroktól – és hazatérve mit hoz majd magával? 

– Amit gyakran szoktam mondani:

azért vagyok itt, hogy a lelki köteléket segítsem fenntartani az anyaországgal.

Ameddig erre van igény, szerintem érdemes fáradozni. Ugyanakkor napi szinten megtapasztalom a beolvadást az amerikai társadalomba, ami megállíthatatlan. Hiszen az itteni magyaroknak csupán 6 százaléka beszéli a magyar nyelvet.  Mindig hozzáteszem, hogy tisztelet a kivételnek, hiszen vannak itt olyan harmadik-negyedik generációs magyarok is, akik jobban ismerik hazánk történelmét és irodalmát, mint az átlag magyarországi magyarok.