Én ma harangozni fogok! – egy katolikus pap Trianon 100 éves évfordulójáról

A Magyar Katolikus Püspöki Kar azt kérte, hogy szólaljanak meg minden magyar templomban a harangok június negyedikén. Ehhez az imádságra buzdító kezdeményezéshez feltehetően nem fognak csatlakozni a nem magyar ajkú híveket tömörítő egyházközségek. Harmai Gábor esztergomi plébános írásában a feszültség feloldását kereste.

MKPK: Szólaljanak meg a harangok a trianoni döntés 100. évfordulóján!

Közösségi oldalán megfogalmazott véleményében a lelkipásztor legelőször is emlékeztetett rá: a katolikus egyház már neve alapján is egyetemes, nemzetközi.

„Hittel vallom, hogy Krisztus Urunk megváltója magyarnak, románnak, szlováknak.

Ha az Úr befogad a mennyei hajlékokba, azokon osztoznom kell majd szlovákokkal és románokkal is, és nem lesznek közöttünk határok” – jelentette ki Harmai Gábor.

A katolikus pap felidézte a 103 évvel ezelőtti, nehezen értelmezhető helyzetet – amikor is az isonzói front mindkét oldalán szentmisét mutattak be „az egymást meggyilkolni próbáló hadseregek katonáinak” –, amelyhez várhatóan igencsak hasonlítani fognak a trianoni békediktátum 100 éves évfordulójának megemlékezései.

A szerző úgy gondolja, 103 évvel ezelőtt azzal a szándékkal misézett volna a katonáknak, hogy „a fiúk, akik ott, a pokolban szolgálnak, túléljék valahogy, és hazajussanak a családjukhoz. Még azért, hogy ami ehhez öldöklésben szükséges, az ne legyen több, mint fegyveres önvédelem, ne legyen ezen túlmenő kegyetlenkedés”.

„Ma sem hiszem, hogy sok olyan szlovák nemzetiségű katolikus papkolléga vagy püspök volna, aki osztozik Trianonnal kapcsolatos gyászomban és felháborodásomban.

Egészen kevés harangozásra számítok Szlovákia északi részén június 4-én délután fél ötkor”.

Vajon melyik a fontosabb: a katolikusság vagy a magyarság? – teszi fel a kérdést a szerző. A válasz teológiai megfejtését a házasság szentségében véli megtalálni.

„Krisztus Urunk szeretetparancsából nem következik, hogy egy férjnek a világ összes asszonyára ugyanúgy kell tekintenie, mint a feleségére. Az ellenkezője következik” – mutatott rá Harmai Gábor, aki úgy látja, hogy Jézus Krisztus nem „emberszeretetet” kért követőitől, hanem „felebaráti szeretetet” parancsolt. A felebarát pedig a legközelebbi embert jelenti, ami leginkább egy szempontot jelöl ki számunkra. Inkább felebarátom az édesanyám, mint egy „átlagos” magyar, és inkább egy átlagos magyar, mint egy „átlagos” szlovák.

„Trianonban és Trianon óta folyamatosan ezt a kiterjesztett családi közösséget,

az édesanyám nyelvét beszélő magyarok közösségét, a magyar nemzetet érte és éri súlyos méltánytalanság”

– olvassuk.

Nehezíti a helyzetet, hogy miközben a magyarok gyászolnak, a szlovák katolikus papkollégák az általunk „átélt méltánytalanságot saját nemzetük születésnapjaként, örömnapként ünneplik, és akiket alighanem megbotránkoztat majd az én harangozásom” – fogalmazott az atya.

A trianoni békediktátum száz éves évfordulójáról szólva Harmai Gábor egyértelművé tette:

„Nem úgy akarom magyar felebarátaim javát, hogy távolabbi, szlovák felebarátaimnak rossz legyen. Annyit akarok, hogy magyar felebarátaim jól érezzék magukat ott, ahol megszülettek, módjuk legyen magyar iskolába járni, ezen a nyelven tudják ügyeiket intézni. Úgy látom, ez sokkal egyszerűbb volna, ha 100 éve nem rekesztettek volna 3 millió magyart a magyar állam határain kívülre – de megfelelő méltányossággal ma is megvalósítható.

A Belvárosi és a Vízivárosi templom harangjai ezt a méltányosságot fogják kérni a Seregek Urától, továbbá a szlovák, román, szerb, ukrán és horvát döntéshozóktól” – összegezte véleményét az Esztergom-Belvárosi Szent Péter és Pál templom plébánosa.

A kiemelt montázsképünk elemeinek forrása Pixabay.