3 jótanács, hogy akkor is gyarapodjon a hitünk, amikor kétségek gyötörnek

Hívőként elkerülhetetlen hogy kísértésekkel, intellektuális kihívásokkal, kétségekkel küzdjön az ember. Ez akár akadályozhatja is hogy Jézushoz kapcsolódjunk, de mindig tartsuk szem előtt, hogy Ő ott lesz nekünk: mert még „ha hitetlenek vagyunk is, ő hű marad; mert magát nem tagadhatja meg” (2Tim 2:13).

A diadalmas keresztény élet Isten akarata minden igazi hívő számára – írja a The Christian Post szerzője, aki három lényeges dolgot gyűjtött össze, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy egy hívő virágzó keresztény hitre törekedjen.

Az elsőt azért kell kiemelni, mert a mai kultúrában minden eddiginél nagyobb szükségünk van az éleslátás képességére az elektronikusan érkező „lángoló nyilakkal” szemben. Szent Pál figyelmeztetése még mindig időszerű: „Vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden lángoló nyilát” ( Ef 6,16 ).

1. Ismerjük fel a kétség és a hitetlenség közötti különbséget

Az online világban mindig leselkedik ránk valami – vagy valaki – és megpróbál lebeszélni a hitünkről. Fontos tudni, hogy a keresztény hittel kapcsolatos kételyek még nem jelentenek hitetlenséget.

Vegyük például a szkeptikusok kitartó és téves kritikáját, amelynek célja a hitetlenség megteremtése: „Keresztény vagy, mert keresztény kultúrában születtél.” Az ilyen „lángoló nyilak” bénító kétségeket okozhatnak, mivel azt sugallják, hogy a keresztény hite nem feltétlenül igaz, hanem a neveltetése kondicionálja. Ez arra ösztönzi a hívőt, hogy racionalitással, ellenkérdésekkel és a retorika megkülönböztető jegyeinek gyakorlásával válaszoljon.

Pedig ismert társadalomtudósok is úgy vélik,

a hittel való vívódás időszaka része annak, ami „az Isten erősebb szeretetéhez vezető úton terel minket”

Kétségeink, kérdéseink és mélységeink gyakran olyan események, amelyeket „Isten arra használ, hogy megváltoztasson minket, hogy részesei lehessünk a változó világnak.”

Elkerülhetetlenül tapasztalunk kétséget, miközben hiszünk a keresztény hit központi szerepében, de az is előfordulhat, hogy valaki megerősödve kerül ki mindebből.

A szerző arra is kitér, hogy az őszinte hívők, akikben Krisztus lakozik, nem fognak hitetlenség miatt elbukni. Jézus azt mondta: „Én ismerem őket, és ők követnek engem… és soha örökké el nem vesznek, és senki sem ragadja ki őket az én kezemből” ( János 10:28 ). Tehát a kétséget nem szabad hitetlenségnek tekinteni, inkább egy érési folyamat részének tarthatjuk.

2. Jézus értékes számunkra, még akkor is, ha másnak nem ez a megélése

Isten kegyelme újjáteremti a hívő embert: Jézus minden korábbinál értékesebb lesz számára. „Szemeik” kezdeti megnyílása és a félreérthetetlen „sötétségből világosságra” ( ApCsel 26,18 ) való átmenet személyes megtapasztalása kitörölhetetlen élmény, amelyet egy kétkedő soha nem érthet meg. Kedves családtagjaink, udvarias barátaink vagy éppen szomszédaink sem érthetik ezt, ha „újjászületett” hívők vagyunk. „A testi ember” – írta Pál – „nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert bolondságok néki, és nem képes megérteni” ( 1Kor 2,14 ).

Hatalmas tévedés azt gondolni, hogy ami számunkra olyan világos és csodálatos az Úr Jézusról, az mindenki más számára is az kell, hogy legyen.

Megtapasztaltuk, hogy az Úr valami különlegeset adott nekünk, amit a világ nem fogad el. Jézus erről így szólt imájában: „Átadtam nekik a te igédet, és a világ gyűlölte őket… Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” ( János 17:14-15 ).

A nyugati kultúrában már elharapódzott a keresztény hit becsmérlése, sokan tapasztalunk cinizmust ha hívőként kiállunk azért, amit gondolunk. Ekkor is ragaszkodjunk a Krisztussal való különleges kapcsolathoz, és tartsunk ki mellette minden áldott nap.

3. Létfontosságú, hogy kitartsunk

A hit ismertetőjegye a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete, amelyet érdemes gondosan tanulmányozni. Ez bemutatja, hogyan győztek a hívők generációi azáltal, hogy kitartottak Isten ígéreteiben. A szerző ezekkel a rendíthetetlen példákkal inspirált minket, mi is tartsunk ki: „Mivel tehát ilyen nagy fellege van a bizonyságoknak, mi is… állhatatossággal fussuk meg az előttünk álló pályát, tekintve hitünk megalapítójára és beteljesítőjére, Jézusra” (Zsid 12:1-2 ).

Amikor Jézus távolinak tűnik, a hívőnek fel kell ismernie, hogy nem Ő az, aki elmozdult. Ilyenkor belső önvizsgálat feltárhatja, mit kell tenni ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Hozzá. „Közeledjetek Istenhez” – bátorított Jakab –, „és ő közeledni fog hozzátok” (4:8). A személyes elmélkedés és a Lélek vezetése mindig erőt és bölcsességet ad a győzelemhez.

A virágzó keresztény hit arról szól, időt szánunk rá, hogy megismerjük, mi mindent vitt végbe értünk Isten kegyelme, és hogy rájövünk, ebben a világban semmi nem helyettesítheti ezt.

Vezetőkép: Illusztráció. Kép forrása: magnific.com