„Mária születése a világot betöltő öröm hírnöke”

Szeptember 8-án ünnepeljük Kisboldogasszony napját, a Boldogságos Szűz Mária születését. Ez az ünnep a megváltástörténet hajnala, hiszen Mária születésével megjelent a világban a „Hajnalcsillag”, amely Krisztus eljövetelét hirdeti.

Amikor a világot a bűn sötétsége és a reménytelenség csendje borította, Isten egy csodálatos, tiszta fénysugarat gyújtott a földön. Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén arra a szent pillanatra emlékezünk, amikor megszületett a Boldogságos Szűz Mária. Az egyházi liturgia gyönyörű hasonlattal él: Mária a hajnalcsillag, amely az éjszaka végét és a Nap – a mi Megváltónk, Jézus Krisztus – eljövetelét jelzi.

Mária születése nem egy hétköznapi történet kezdete. Bár egy idős, hívő házaspár, Szent Anna és Szent Joakim gyermekeként, emberként jött a világra, fogantatása pillanatától kezdve Isten különleges kegyelme óvta őt. Ő az a „zárt kert” és „pecséttel lezárt forrás”, akit az Úr kiválasztott, hogy Szent Fia földi édesanyja legyen.

Érdekesség, hogy A katolikus egyházban ritkán ünnepeljük a szentek földi születésnapját; általában a mennyei születésnapjukról, azaz haláluk napjáról emlékezünk meg. Csupán három kivétel van ez alól: Keresztelő Szent János, Jézus Krisztus, és az Ő Édesanyja, Mária.

Mária születése ugyanis az egész emberiség számára az öröm forrása. Szent Ágoston így fogalmaz:

„Mária születése a világot betöltő öröm hírnöke.”

Az ő igenje már születésének pillanatában ott rejlett Isten tervében. Benne talált otthonra az a tiszta szeretet, amelyre mindannyiunknak törekednünk kell.

A magyar néplélek és a keresztény hagyomány ezer szállal kötődik ehhez a naphoz. Őseink Kisboldogasszony napját a hálaadás és az újrakezdés idejének élték meg. Ekkor vetették el az őszi búzát, amelyet a vetés előtt sok helyen szentelményként vittek a templomba, kérve az Istenanya oltalmát a jövő évi termésre.

Sokan úgy tartották, hogy ezen a hajnalon a felkelő napban meg lehet látni a ringó bölcsőt és magát a Szüzet. Ez a kedves néphagyomány arra emlékeztet minket, hogy a teremtett világ minden apró részlete Isten dicsőségét zengi, és Mária anyai palástja beborítja mindennapi munkánkat is.

Mária ma is üzen: Ebben a rohanó és sokszor békétlen világban Kisboldogasszony ünnepe csendes megállásra hív minket. Arra hív, hogy Máriához hasonlóan mi is váljunk „Isten-hordozókká”.

Nyissuk meg a szívünket és engedjük, hogy az Úr munkálkodjon bennünk, ahogyan azt Máriában is tette. Legyünk a remény hordozói: ahogyan a hajnal elűzi a sötétséget, úgy kell a mi hitünknek is fényt vinnie a környezetünkben élők életébe. Bízzunk a gondviselésben: ahogy Mária szülei, Anna és Joakim is hosszú ideig hordozták a gyermektelenség fájdalmát, hogy végül Isten a legszebb ajándékkal vigasztalja meg őket, higyjünk benne, hogy a mi imáink is meghallgatásra találnak.

Kérjük ma, Kisboldogasszony ünnepén égi Édesanyánkat, hogy kísérjen minket az életszentség útján, és vezessen el mindannyiunkat Szent Fiához, Jézus Krisztushoz!

Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.
Keservét a búnak-bajnak eloszlatni van hatalmad.
Hol ember már nem segíthet, a Te erőd nem törik meg.
Hő imáit gyermekidnek, nem, Te soha nem veted meg.
Hol a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.
Most segíts meg, Mária, ó irgalmas Szűzanya.

Vezetőkép: Szent Joakim és Szent Anna Szűz Máriával. Kép forrása: katolikusokeloforuma.network.hu