Száz év Montrealban – ahol az istentisztelet a magyarság megélését is jelenti

A hit megélése mellett a kanadai magyarság bástyája is a montreali magyar református gyülekezet, amely idén ünnepelte alapításának századik évfordulóját. Az észak-amerikai városban az anyanyelvi istentisztelet egyben kulcsfontosságú közösségi élmény is. A centenáriumon részt vevő anyaországi egyházi küldöttség kiemelte: a távol élő, többségében erdélyi gyökerű közösség számára a templom a magyar szó, a nemzeti kultúra és az összetartozás megőrzésének legfőbb színtere.

A kanadai magyar reformátusság egyik legrégebbi közösségével a Magyarországi Református Egyház küldöttsége is együtt ünnepelt. Mező István Mózes, a Zsinati Hivatal vezetője és Sógor Csaba, a hivatal Kárpát-medencei és diaszpóraosztályának vezetője számolt be a látogatásról – tudatta honlapján a Magyarországi Református Egyház. Az ünnepi alkalmon mintegy százhatvanan vettek részt.

Mint írták, a gyülekezetben anyaországi és felvidéki származású magyarok is vannak, de a közösség nagyját azok alkotják, akik az 1980-as és 1990-es években Erdélyből érkeztek.

Sógor Csaba elmondta, örömmel látta, hogy a jelenlegi presbitériumban vannak fiatalabb egyháztagok is, mert egy diaszpóragyülekezet életében különösen fontos a vezetés továbbadása.

A Magyarországi Református Egyház küldöttségének részvétele a centenáriumon nem pusztán egy hivatalos meghívás teljesítése volt. Sógor Csaba szerint jelenlétükkel is azt fejezték ki, hogy a montreali gyülekezet fontos a magyar reformátusság számára.

Mint fogalmazott, ilyen alkalmakkor gyakran idézi Jézusnak az elveszett juhról szóló példázatát, amelyben a pásztor otthagyja a kilencvenkilencet, hogy megkeresse az egyet. Hangsúlyozta, hogy Montreal esetében nem arról van szó, hogy elvesztek volna, csak hogy messze élnek a nyáj többi részétől.

A Zsinati Hivatal és a Magyarországi Református Egyház feladatának nevezte, hogy személyes jelenlétével is erősítse az összetartozás érzését.

„A nyugati diaszpórában élőknek is tudniuk kell, hogy nincsenek magukra hagyva, számon tartják őket, és számíthatnak az anyaország református közösségre”

– hangsúlyozta.

Mező István Mózes tapasztalatai szerint a diaszpórában élő magyar közösségek különösen várják az anyaországból érkező látogatókat.

„Mindig megkülönböztetett szeretettel fogadják azt, aki Magyarországról érkezik, hiszen fontos számukra a személyes kapcsolat. Egy kisebb közösség számára sokat jelent, ha valaki ellátogat hozzájuk és személyesen részt vesz a gyülekezeti alkalmaikon”

– hívta fel a figyelmet.

A diaszpóragyülekezetek általában sokkal heterogénebbek, mint egy Kárpát-medencei közösség. Olyanok is eljuthatnak a református közösség alkalmaira, akik elsősorban nem egyházat keresnek, hanem magyar szót és magyar közösséget.

„A magyar református diaszpórában az igehirdetés magyar nyelven szól” – mondta Mező István Mózes.

„Ott az ember meg tudja élni a hitét, de meg tudja élni a magyarságát is

– jegyezte meg.

„Ez egyszerre istentisztelet és közösségi élmény is” – hangsúlyozta. Mint mondta, a diaszpórában élő magyar reformátusok számára az is sokat jelent, hogy ilyenkor akár finom töltött paprikát vagy birkapörköltet ehetnek, magyar zenét hallgathatnak, elénekelhetik a Himnuszt, és az anyanyelvükön beszélgethetnek egymással.

A montreali gyülekezet nyilvántartásában mintegy három-négyszáz tag szerepel. Egy átlagos vasárnapi istentiszteleten harminc-negyvenen vesznek részt, ünnepi alkalmakkor azonban száznál többen gyűlnek össze.

Sógor Csaba szerint a gyülekezet előtt álló egyik legnagyobb kérdés az, hogy hogyan tudja megszólítani és megtartani a második és harmadik nemzedéket. Kanadában a magyar református istentiszteletek jelenleg magyarul folynak, miközben a fiatalabbak közül sokan már alig beszélik felmenőik nyelvét.”Ez egy olyan folyamat, amelyet nem lehet megállítani, de amíg lehet, miért ne magyarul szóljon Isten Igéje?” – tette fel a kérdést Sógor Csaba.

Mező István Mózes úgy látja: ahol van aktív lelkipásztor, ott van esély a gyülekezet fennmaradására is. „Ha van pásztor, akkor nem szélednek szét a juhok” – fogalmazott.

A teljes beszámoló ide kattintva olvasható el.

Vezetőkép: A korábbi presbitereket is köszöntötték az alkalmon. Fotó: Sógor Csaba