Éppen 80 éve – a pengő romjain született meg a forint

Nyolcvan éve, 1946. augusztus 1-jén vezették be Magyarországon a forintot, amely a világtörténelem legsúlyosabb hiperinflációját elszenvedő pengőt váltotta fel. Az új fizetőeszköz nemcsak a pénzromlás megfékezését szolgálta, hanem a háború utáni gazdasági stabilizáció egyik legfontosabb eszköze is lett. A forint azóta is Magyarország hivatalos pénzneme. A modern forint 80. születésnapján egész napos programokkal várja látogatóit a Pénzmúzeum.

A forint szó a Firenzében vert aranypénz, a fiorino d’oro nevéből ered. Az idők folyamán több fizetőeszközt is neveztek forintnak, ilyen volt a Német-Római Birodalomban vert rajnai vagy rénes forint és a Habsburg Birodalomban a 18. század közepétől a 19. század végéig használatos ezüstalapú forint, németül Gulden. Magyarországon először a 14. században Károly Róbert veretett aranyforintot, amely évszázadokig használatban volt, az 1848-49-es szabadságharc alatt bevezetett Kossuth-bankók is forint bankjegyek voltak.

Legutóbb 1946-ban vált szükségessé új nemzeti valuta megteremtése, mert az 1927-ben a korona helyett bevezetett pengő a második világháborút követő, ma is világrekordnak számító hiperinfláció áldozatává vált. Az elszenvedett háborús pusztítás következtében az infrastruktúra jelentős része megsemmisült, a gyáraknak csak harmada tudott termelni, hiány volt élelmiszerben és munkaerőben, miközben még jóvátételt is kellett fizetni, külső hitel felvételére pedig nem volt lehetőség.

A bevételek híján maradt állam beindította a bankóprést: míg 1945 tavaszán még csak az ezer, őszre már a százezer pengős bankó volt a legnagyobb forgalomban lévő címlet. Hamarosan következett a millpengő, majd a billpengő, végül az adópengő, amely eleinte csak adófizetésre szolgált, később fizetési eszközzé vált, s kétezer trillió pengőt ért (ez esetben tizennyolc nullát kell az egyes után írni). A megállíthatatlan és öngerjesztő folyamat végén az árak már naponta 1500 százalékkal nőttek, azaz 24 óra alatt drágultak tizenötszörösükre, s elkészült (bár sohasem került forgalomba) a világ legnagyobb értékű papírpénze, az egymilliárd billpengős is. Az ilyen méretű pénzromlás gazdasági és társadalmi bizonytalanságot eredményezett, a megtakarítások elolvadtak, feltámadt a cserekereskedelem, mert a reggel megkapott fizetés estére már a vacsora megvételére sem volt elég.

A kormány végül az új valuta bevezetésével tudott úrrá lenni a helyzeten, ezt elősegítette a meginduló gazdasági növekedés és a szigorú költségvetési politika. Az 1946. augusztus 1-jén a 9000/1946. M.E. rendelet alapján bevezetett forint 200 millió adópengőnek, illetve 400 ezer kvadrillió papírpengőnek felelt meg – az egyes mögött álló nullák száma ekkorra már 24-re (!) nőtt. Az új, értékét megőrizni képes pénz fedezetét a Magyar Nemzeti Bank hazakerült aranykészlete adta: az amerikai hadsereg 1946. augusztus 6-án szolgáltatta vissza a nyilasok által 1945 elején Nyugatra hurcolt, mintegy 30 tonnányi magyar aranyat. A forintkibocsátás mértékét egymilliárd forintban határozták meg, 1 forint 0,0757575 gramm aranyat ért. A régi pénzt nem cserélték vissza, a sok kidobott, szó szerint szemétté vált pengőbankjegyet az utcán seperték össze, erről ikonikus fénykép is készült.

A forint bevezetéséhez az államháztartást is stabilizálni kellett, ezt sokan csak külföldi segélyek révén tartották lehetségesnek, de a kommunista Vas Zoltán vezette Gazdasági Főtanács javaslatára ettől eltekintettek. Ehelyett jelentősen csökkentették a bérszintet, s mivel a Belügyminisztérium ekkor már a kommunista párt kezében volt, ezt politikai szempontok alapján vitték végbe. A fizetések átlagosan 50 százalékkal csökkentek az 1938-as bérszinthez képest, de a korábban jól kereső rétegek bérét 60-70, a munkásokét „csak” 30-40 százalékkal fogták vissza. A forint iránti bizalom növelése érdekében az állam deflációs politikát folytatott, az előirányzott pénzmennyiséget – a vásárlóerő és a rendelkezésre álló árualap egyensúlyban tartása és egy újabb pénzromlás elkerülése érdekében – fokozatosan hozták forgalomba. Az új pénz bevezetése előtt az árukészleteket tartalékolták, a lakbért és a szolgáltatások árait pedig csökkentették.

A bankjegyforgalom az első hónap után, 1946. augusztus 31-én még csak 355,6 millió forintot tett ki. Kezdetben – speciális papír hiányában – csak 10 és 100 forintos bankjegyeket hoztak forgalomba ofszetnyomással, az új 10, 20 és 100 forintosok nyomása 1947-ben jó minőségű finn és francia importpapíron réznyomással kezdődött el. Az első forintban számolt költségvetési év 300 millió forintos hiánnyal zárult, az aranyparitás csak névlegesen valósult meg.

Az 50 forintos bankjegy 1951-ben, az 500 forintos 1970-ben, az 1000 forintos 1983-ban, az 5000 forintos 1991-ben, a 10 ezer forintos 1997-ben, a 20 ezer forintos 2001-ben került forgalomba.  1949-ig a Kossuth-címer, 1957-ig a „Rákosi-címer”, 1990-ig a „Kádár-címer” volt a bankjegyeken, helyükre 1990-től az új köztársasági címer került. Egy forintnak száz fillér felel meg, de a fillérérméket 1999-ben kivonták a forgalomból, majd 2008-ban az egy- és kétforintos érmék is erre a sorsra jutottak. Jelenleg 5, 10, 20, 50, 100 és 200 forintos pénzérmék, illetve 500, 1000, 2000, 5000, 10 000 és 20 000 forintos bankjegyek vannak forgalomban. A forint mára konvertibilissé vált, 2008. február 26. óta értéke rugalmas árfolyamrendszerben, szabadon lebeg.

Augusztus 1-jén, a modern forint 80. születésnapján egész napos ingyenes programokkal várja látogatóit a budapesti Pénzmúzeum. Megnyílik Az Aranyvonat öröksége – a magyar pénz újjászületése című időszaki kiállítás, lesznek családi kreatív foglalkozások, forintos játékok, érme- és bankjegyértékelés, tárlatvezetés és filmvetítés is.

Vezetőkép: 80 éves a forint. Forrás: Facebook/Pénzmúzeum