Mint egy pap a gyülekezet előtt – Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester 85 éves
Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester 2026. július 15-én nyolcvanöt éves. A Magyar Állami Operaház örökös tagja pályafutása során több mint nyolcvan operát és balettet vezényelt (van, amelyet több mint száz alkalommal), számosnak az ősbemutatóját is. Szakmai hitvallása egy Liszt-mondás: „Egy művész ne úgy álljon a zenekar és a közönség elé, mint egy elítélt a bírái elé, hanem mint egy pap a gyülekezet elé.”
Medveczky Ádám Budapesten született, édesanyja, Érsek Mária az Operaház korrepetitoraként dolgozott, közeli rokona volt Basilides Mária operaénekesnő, lakásukban rendszeresen megfordult mások mellett Simándy József operaénekes is. Édesapját négyévesen veszítette el, ezután Katona Lajos, az Operaház magánénekese lett nevelőapja. Otthonukban a muzsika természetes közeg volt, és bár fiatal korában érdekelte az irodalom, a földrajz és a sport is, végül mégis a zenét választotta. A Konzervatórium zongora tanszakára nem vették fel, ezért családi javaslatra, bár kicsit fanyalogva, az ütőhangszerek mellett döntött. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában a legendás Schwartz Oszkár volt a tanára, hatására egyre jobban megszerette az ütőhangszereket, főként azután, hogy zenekarban is játszhatott. 1960-ban lett a Magyar Állami Hangversenyzenekar (ma Nemzeti Filharmonikus Zenekar) üstdobosa, közel egy évtizeden át zenélt szólamvezetőként, hosszú évekig dirigálta Ferencsik János.
Régi vágya volt a karmesterség, ezért állandóan képezte magát. Magánúton folytatta az összhangzattan és a szolfézs tanulását, sokat játszott lapról, partitúrákat olvasott. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (ma: Egyetem) karmesterképző szakára 1968-ban vették fel. Az egyetemen Kórodi András vette szárnyai alá, aki 1969-ben meghívta az Operaházba vezénylő korrepetitornak, így vehetett részt a teátrum akkori hatalmas vállalkozásában, Wagner Ring-ciklusának betanításában. Olyan dirigensek asszisztenseként működött, mint Lamberto Gardelli vagy Giuseppe Patané, nagy tisztelője „a Maestro”, Arturo Toscanini művészetének. 1971-ben Olaszországban képezte tovább magát, elvégezte Franco Ferrara mesterkurzusát.
A nagy áttörést a Magyar Televízió I. karmesterversenye jelentette számára 1974-ben. A megmérettetésen második díjat nyert, és hihetetlen népszerűségre tett szert az első televíziós karmesterverseny első magyar díjazottjaként. Évekig vezényelte szilveszterkor a himnuszt a Magyar Televízióban. Ugyanebben az évben kezdett zenekari gyakorlatot vezetni a Zeneakadémián, ahol 1982-ben a magánének és a zongora, 2005-ben a korrepetitor tanszak tanára lett, 2014 óta a leendő karmestereket oktatja. 2015-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki.
1974-ben kapta meg karmesteri kinevezését a Magyar Állami Operaházban, amelynek 2004 óta örökös tagja, 2001-től pedig mesterművésze. Az intézményben Mozart Cosí fan tutte című operája dirigálásával debütált. 1990-től 1993-ig a dalszínház zeneigazgatójaként dolgozott. Operaházi tagságának negyvenesztendős jubileumára a muzsikusoktól aranypálcát kapott, amelyet páratlan elismerésnek tart.
1987-ben kinevezték a Magyar Posta Szimfonikus Zenekara (ma Concerto Budapest) zeneigazgatójának, ezt a tisztséget 1996-ig töltötte be. 1997-től a Győri Filharmonikus Zenekar karnagyaként, majd vezető karmestereként lépett fel, egészen hetvenéves koráig.
Pályafutása során több mint nyolcvan operát és balettet vezényelt (van olyan mű, amelyet több mint száz alkalommal), számosnak az ősbemutatóját is. Élete legmeghatározóbb szerzői Bach, Mozart és Verdi, repertoárjának kiemelkedő darabjai: Rigoletto, A végzet hatalma, Traviata (Verdi), Puccini operái, Mózes (Rossini), Faust (Gounod), Jancsi és Juliska (Humperdinck), A Rajna kincse (Wagner). Egy korábbi nyilatkozata szerint máig Erkel Ferenc Hunyadi László című operája áll a szívéhez legközelebb, a balettek közül pedig Prokofjev Rómeó és Júliája, Seregi László rendezésében.
A szimfonikus zeneirodalom jelentős részét is vezényelte. Különösen közel áll hozzá a bécsi klasszicizmus, a romantikus olasz muzsika és a magyar zeneszerzők, Erkel, Liszt, Bartók és Kodály művei. Mint mondja, Bach Máté-passiójához csak ötvenéves kora után mert hozzányúlni. Sikeresen vendégszerepelt Európa szinte valamennyi országában, Amerikában, Venezuelában, Japánban, Thaiföldön és Kínában is; ha teheti, akkor minden programba beilleszt magyar alkotásokat. Több önálló hanglemeze jelent meg a Hungarotonnál. Szakmai hitvallása egy Liszt-mondás:
„Egy művész ne úgy álljon a zenekar és a közönség elé, mint egy elítélt a bírái elé, hanem mint egy pap a gyülekezet elé.”
Munkásságát 1976-ban Liszt Ferenc-díjjal ismerték el, 1989-ben érdemes művész lett, 2000-ben Artisjus-díjat, 2002-ben Komor Vilmos-emlékplakettet, 2003-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat kapott, 2008-ban neki ítélték az alternatív Kossuth-díjat. 2011-ben a magyar zenei kultúra és oktatás ügyét szolgáló több évtizedes tevékenységéért, az egész európai zeneirodalmat átfogó repertoárja nagy sikerű tolmácsolásáért, kortárszenei kompozíciók bemutatásáért, művészi pályafutása elismeréseként vehette át a Kossuth-díjat. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2014-ben Gramofon-díjat vehetett át klasszikus zene kategóriában. 2016-ban megkapta a Prima Primissima díjat, 2018-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetést. A Terézvárosi Önkormányzat és Győr város díszpolgára. 2023-ban ő kapta az első alkalommal odaítélt Balassa Sándor-díjat. 2025-ben elnyerte a Bartók Rádió Zenei Díjat Az év életműdíjasa kategóriában. Varázspálca címmel 2013-ban portréfilm készült róla.
A családi hagyományt öt gyermeke közül több is folytatja – két fia szintén a művészi pályát választotta.
Vezetőkép: Medveczky Ádám. Kép forrása: opera.hu/Rákossy Péter
