Ungváry Zsolt: Aki nem tanul a történelméből, újraélheti azt
1241 áprilisa. A félelmetes tatár sereg rázúdul Magyarországra. Minden kézre, minden fegyverre, minden szóra, minden támogatásra szüksége van a hazának. A magyari urak egy része azonban annyira utálja a királyt – elsősorban annak határozottsága miatt –, hogy nem siet a segítségére, sőt talán még drukkol is Batu kánnak, hogy leckéztesse meg ezt a Bélát, nehogy fejébe szálljon a hatalom. Aztán következik Muhi, a megsemmisítő vereség; a mongolok végig dúlják az országot, elpusztítják a lakosság 20-25 %-át. Ezt a felfoghatatlan veszteséget a magyar etnikum sosem tudta kiheverni.
1541 augusztusa. Néhány janicsár, az elhunyt Szapolyai szövetségesének, Szulejmán szultánnak a katonái betéblábolnak Budára. Nézegetik a házakat, esetleg a menyecskéket is, a dunai panorámát, a keresztény templomokat. Ők magukban már azt méricskélik, miképpen lehet ezeket dzsámivá alakítani. A helyiek pedig kíváncsian, szinte barátságosan figyelik őket; talán mosolyognak rájuk, és beszélgetnek velük. Kínálják őket mindenfélével. A süteményt és az apróbb szuveníreket elfogadják, az alkoholt visszautasítják, azzal nem élnek a próféta hívei. Nem tűnnek veszélyesnek. Aztán maradnak 145 évig. Ugyan nem válunk törökké, de a másfél századot sohasem heveri ki az ország.
1918 ősze. Felbőszült magyargyűlölők, sértett politikusok, nagyravágyó senkik, idegen zsoldban álló ügynökök és kémek, szabadkőművesek és elvtársaik szétzavarják a még fegyverben álló hadsereget. Vigyázzba vágják magukat az antant előtt, a káosz eszkalálódik, egyre mélyebbre süllyedünk a pokol bugyraiban. A haza elveszíti kétharmadát, miközben a többség bénán, beletörődve, tehetetlenül, félve figyel.
2002 tavasza. Néhány mandátum különbséggel nyer a még jobbat, még több pénzt, még gazdagabb létet ígérő egykori kommunista D-209-es ügynök. Sokan beveszik, hiába történt annyi nagyszerű dolog a megelőző 4 évben, a balosok és a liberálisok majd biztos jobban csinálják. És nem. Ők sosem csinálják jobban. Gyorsan kifogynak az Orbán kormány megtakarításaiból, beismerik a „jóléti rendszerváltás” végét. Sebtében leváltják az aktuális megváltójukat, egy bizonyos Medgyessyt, és – mint ilyenkor általában lenni szokott a históriánkban – jön a fekete leves. Megszorítások, áremelések, hazugságok, trükkök százai, szemkilövések és a teljes erkölcsi, pénzügyi, gazdasági, politikai összeomlás. És nyolc év az életünkből.
És a történelem mint végtelenített szappanopera pörög velünk tovább.
Most újra itt állunk, és a Dallasszal vagy az Agymenőkkel ellentétben a következő részt mi írhatjuk.
Csak félre ne csússzon a tollunk…
Vezetőkép: Illusztráció
