Szalai Piroska szerint a Tisza megszorításai, adóemelési és energiaterve szegénységbe lökheti a magyar családokat

Soha nem csökkent még ilyen mértékben a szegénység Magyarországon, mint az elmúlt másfél évtizedben: több mint 1,3 millió ember lépett ki a nélkülözés kockázatából, miközben a foglalkoztatás történelmi csúcsra emelkedett. Mindez azonban veszélybe kerülhet: a Tisza által – Brüsszel és az ukránok kedvéért – tervezett megszorítások, adóemelések és az energiatervük szegénységbe lökheti a magyar családok százezreit – figyelmeztet Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.

– Mik a tények, hogyan változott a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával élők aránya Magyarországon az elmúlt 4, illetve az elmúlt 16 évben?

– Hazánkban soha nem csökkent még ilyen jelentősen a szegénység, mint az elmúlt 15 évben! 2017-től kisebb a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával élők aránya, mint az uniós átlag. Nálunk csökkent a 6. legnagyobb mértékben (12 százalékponttal) a szegénység az uniós tagállamok között 2010-2024 időszakban. Volt több év is, amikor a javulásunk még előkelőbb volt.

2010-ben a honfitársaink több, mint 30 százaléka élt szegénységi kockázattal, 2024-ben már csupán 20 százalék alatt, összesen 1,3 millió honfitársunk emelkedett ki, s lépett át a középosztályba. Különösen jelentős az előrelépés a gyermekes háztartások körében, több mint 300 ezer gyermek tudott kikerülni ebből a kockázati körből, tehát majdnem megfeleződött a gyermekszegénység Magyarországon.

A javulás nagy része 2013-2017 között történt. Ebben az időszakban emelkedett meg jelentősen a foglalkoztatás és a keresetek reálértékének javulása is ekkor gyorsult fel. Sőt miután 2013-ban visszafizettük a Gyurcsány kormány által 2008-ban felvett IMF hiteleket, el tudtuk indítani a rezsicsökkentést és a devizahitelek kivezetését is.

A 2010-es kormányváltás együtt járt egy gazdaság és társadalompolitikai fordulattal, ami a segélyezés helyett a munkát állította a fókuszba. A magyar eredmények is kitűnően bizonyítják, hogy a fókusz áthelyezése hatékonyan csökkentette a szegénységet. A lakosság akkor tud nagy arányban kilépni a szegénység kockázatából, ha az egész család életkörülményei javulnak, nő a reáljövedelmük, van a felnőtteknek biztos munkája.

– Honnan hová jutott el a foglalkoztatás helyzete Magyarországon?

– 2010-2024 között a 15-74 éves foglalkoztatottak létszáma közel egymillióval nőtt. Ebből közel 250 ezer fővel a munkanélküliek száma csökkent, a többit az inaktívak létszámának csökkenése adta. Ennyi foglalkoztatott soha korábban nem volt hazánkban.

A 20-64 évesek foglalkoztatási rátája mára meghaladja a 80 százalékot, vagyis jóval az EU-átlag felett járunk, már nem Romániával és Görögországgal, hanem Németországgal vagyunk egy szinten.

A javulásunk a 2. legnagyobb volt az unióban. Az egymillió új állás megjelenése a piacon tűpontos gazdaságpolitikai intézkedések hozadéka, amelyekből az egyik legfontosabb a munkát terhelő elvonások csökkentése volt. A 20–64 évesek körében a munkanélküliségi ráta 4,3 százalék, ami már teljes foglalkoztatási szintnek tekintendő.

Számos szegmensben a legjobbak lettünk. Például a teljes munkaidős foglalkoztatottak aránya nálunk a legmagasabb, azon anyáknak a foglalkoztatási rátája, akiknek a legfiatalabb gyermeke még 6 év alatti, nálunk nőtt a legjobban, és az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája is nálunk emelkedett a legnagyobb mértékben.

Az eredményeink gyorsan elszállhatnak, ha a Tisza párt visszavezetné a 2010 előtti progresszív adórendszert, s a munkát terhelő adók jelentős megemelésével rá lennének kényszerítve a munkáltatók a szürke és fekete foglalkoztatásra.

– Sikerült-e új „szereplőket” behívni a munkaerőpiacra akár részmunkaidőben például egyetemisták, fiatal édesanyák, illetve ismét dolgozni kívánó nyugdíjasok helyzetbe hozása révén?

– Számos olyan részterület van, ahol sereghajtóból az élbolyba került az ország. 2010-ben például nálunk volt a legalacsonyabb azoknak a nőknek foglalkoztatási rátája, akiknek a legfiatalabb gyermeke még nem érte el a 6 éves kort, 2024-re pedig már sokkal jobbak lettünk, mint az uniós átlag, a 11. helyen álltunk a tagállamok között a 75,4 százalékos rátánkkal.

Minden korcsoport foglalkoztatása jelentősen javult az elmúlt másfél évtizedben. Amikor a Fidesz-kormány megalakult 2010-ben a 15–24 évesek (18,3%) és az 55–64 évesek (33,6%) foglalkoztatási rátája az utolsó előtti helyen állt az unió tagállamai között, de a 25–54 éves (72,5%) legaktívabb korúakénál is csupán négy országban volt rosszabb érték. Ezzel szemben 2024-re a 25–54 évesek tekintetében Magyarország Szlovénia, Málta és Németország mögött a 4. helyre tudott előre lépni (88,3%), és az 55–64 évesek is jóval az unió átlaga felett, a 10. helyen állnak már (70,4%).

A fiatalok rátája ugyan hatalmasat javult (27,3%), de még ők az unió átlaga alatt teljesítenek, a 17. helyen állnak, náluk még van bőven potenciális tartalék, főként a tanulás mellett dolgozók, például a duális képzésben résztvevők esetében.

A 65 év fölötti foglalkoztatottak száma az ösztönzőknek köszönhetően a 2010-es 30 ezerről mára 126 ezerre, azaz négyszeresére nőtt, a nyugdíjas foglalkoztatottak pedig összesen 150 ezren vannak (ebben benne vannak azok is, akik a korhatár előtt mehettek nyugdíjba, például a Nők 40 program révén).

A foglalkoztatásban az elsődleges munkaerőpiacon, a versenyszférában történt meg a javulás, hiszen a közfoglalkoztatásban mára már kevesebben dolgoznak, mint 2010-ben. Illetve azt is érdemes tudni, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás Magyarországon még kevésbé elterjedt nemzetközi összehasonlításban.

– Hogyan érvényesülnek a foglalkoztatás-fókuszú gazdaságfejlesztés részeként a pályakezdőket, valamint az édesanyákat, családokat segítő adókedvezmények, illetve a 13. és 14. havi nyugdíj bevezetése? Ezek esetleges kivezetése mit eredményezne?

– Drámai következményei lennének annak, ha egy új kormány megváltoztatná a foglalkoztatást ösztönző adórendszerünket, megszüntetné a pályakezdők és az édesanyák szja-mentességét, ezek ugyanis mind szükségesek a munkaerőpiacunk és társadalombiztosítási rendszerünk stabilitásához. A 13. és a 14. havi nyugdíj is fontos eleme ennek a gazdaságpolitikai mixnek, nem azért, mert a foglalkoztatásra kihat, hanem azért, mert ez a kormány felvállalta azoknak az életszínvonalának a javítását, akik egész életükben miértünk dolgoztak.

Ha a foglalkoztatás jelenlegi feltételei megszűnnének, és az adórendszerünket átírná a Tisza Párt, búcsút inthetnénk az alacsony munkanélküliségnek, amely a Fidesz gazdaságpolitikájának az egyik alapja, a családok körében újra megnőne a szegénység és társadalmi kirekesztettség kockázatával élők száma, összességében rövidesen újra ott találnánk magunkat, ahol 2010-ben volt a gazdaságunk, azaz a csőd szélén.

Ne kövessük el újra azokat a hibákat, amiket megtapasztaltunk a balliberális kormányzás alatt! A Fidesz-kormány foglalkoztatáspolitikája az egyedüli megoldás arra, hogy tényleg mindenki dolgozhasson, aki akar és tud, s munkából származó tisztes keresetből tudja eltartani a családját. Így tud megmaradni az az anyagi biztonság, amire 2010 előtt sokan csak vágytak, ma pedig már életünk részévé vált.

Vezetőkép: Szalai Piroska miniszterelnöki főtanácsadó, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa. Fotó: MTI/Lakatos Péter