Szánthó Miklós: április 12-én arról döntünk, a magunk urai akarunk-e maradni
Április 12-én arról fogunk dönteni, hogy a magunk urai akarunk-e maradni, megőrizzük-e a békét, gyermekeinknek lesz-e jövőjük a saját hazájukban, vagy ismét feláldozzák őket idegen érdekek oltárán – mondta az Alapjogokért Központ főigazgatója A második világháború elfeledett áldozatai című rendezvényen szerdán Budapesten.
Szánthó Miklós úgy fogalmazott: Magyarországnak volt, és lennie is kell egy „nagystratégiájának”. Ez a stratégia pedig nem más, mint ellenállni a nagy birodalmak beolvasztási kísérleteinek, és megakadályozni azt, hogy ezek a birodalmak a saját háborújuk nyersanyagává tegyenek bennünket – mondta.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója hangsúlyozta: a magyar történelem tele van tragédiákkal, az egyetlen kérdés az, hogy tanulunk-e ezekből a tragédiákból.
Az elmúlt bő száz évből két magyar út is kirajzolódik előttünk: amikor a saját magunk urai voltunk, önként biztosan nem mentünk háborúba, amikor birodalmak – és birodalmak hazai kiszolgálói – döntöttek helyettünk, akkor általában ütközőzónává váltunk, háborúba keveredtünk, és a végén mindig magyar katasztrófa lett, hadifoglyok tíz- és százezrei keletkeztek
– magyarázta.
Felidézte: az első világháborúban a történelmi Magyarország vesztesége több mint 600 ezer hősi halott és 800 ezer sebesült volt, a második világháború embervesztesége 800 ezer-egymillió fő, a szovjet fogságba elhurcoltak becsült száma pedig további mintegy egymillió, akiknek a harmada soha nem tért vissza. „Ezek nem pusztán adatok, ezek ők. Apák, fiúk, férjek, özvegyek, árvák, félbemaradt családi múltak, üres székek a vasárnapi asztalnál” – fejtette ki, megjegyezve: nemcsak azok a magyarok hiányoznak közülünk, akiket eltemettek, hanem akik meg sem születhettek.
A főigazgató leszögezte: ezeket a rettenetes történeteket ismerni kell, a múlt feltárása tehát nem puszta kegyeleti aktus, hanem nemzetvédelmi feladat. „A nevek, a sírok, a családok szétszakadt emlékezete mind ugyanarra figyelmeztet: ha elveszítjük a józan ítélőképességünket, akkor újra külső hatalmak játszmáinak vesztes oldalára fogunk kerülni” – jelentette ki.
Szánthó Miklós kijelentette: ma is itt vannak a külső nyomás különböző formái, most egy birodalom „bele akar minket zsarolni a küszöbön álló harmadik világháborúba”.
„A kérdés ugyanaz: a magyar érdek szerint döntünk-e, vagy megint más akaratát hajtjuk végre” – hívta fel a figyelmet, kiemelve: egy nagy különbség van: „akkor nem kérdezték meg tőlünk, akarunk-e háborúba menni külső birodalmak céljaiért; most van ilyen választási lehetőség”.
Szánthó Miklós rögzítette, a magyar nagystratégia ma is ugyanaz, ami volt: nem beolvadni birodalmi struktúrákba, nem belekeveredni mások háborújába.
Szakály Sándor, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója közölte, a Gulág- és Gupvikutatók Nemzetközi Társasága (GKNT) Iustitia Gulág- és Gupvikutató Intézete (GGKI) jóvoltából elkészült egy online adatbázis, amely csaknem ötvenezer szovjet fogságba került magyar katona és civil adatait tartalmazza. A mindenki számára elérhető adatbázis a történelem olyan időszakát mutatja be, amelyről a lehető legkevesebbet beszéltek – tette hozzá.
Szakály Sándor hangsúlyozta: fel kell tárni ezt az időszakot, hogy hasonló tragédiák többé ne következhessenek be, a „megszépítő történeteket, legendákat” pedig el kell felejteni. Hiteles, tisztességes történelmet kell bemutatni – jelentette ki, hozzátéve: ez a munka folytatódik.
Bognár Zalán, a GKNT elnöke, a GGKI igazgatója elmondta, erről a témáról sokáig nem lehetett beszélni, „nagyon nehezen tört át a hallgatás fala”. Hozzátette: a középiskolákban szinte semmit sem tanítanak a hadifogságba esett és elhurcolt áldozatokról.
Rámutatott továbbá arra, hogy az összegyűjtött és nyilvánossá tett adatbázisból kinyerhető információk a pszichológia számára is hasznosak, mert segítik a transzgenerációs traumák feldolgozását.
Forrás: MTI. Vezetőkép: Facebook/Szánthó Miklós.
