Szent Timóteus és Szent Titusz – Pál apostol hű tanítványai, az Egyház első püspökei
január 26-án két olyan szent püspök emléknapját üli a katolikus Egyház, akik a legszorosabban kapcsolódtak Szent Pál apostol munkájához: Szent Timóteust és Szent Tituszt.
Mindketten a kereszténység első nemzedékéhez tartoztak. Timóteus Lisztrából (Lykaónia tartomány) származott, anyja zsidó származású keresztény, apja pogány volt. Pál apostol második missziós útján vette maga mellé (ApCsel 16,1–3), és attól kezdve szinte mindenhová elkísérte. Timóteus neve összeforrt a hűséggel és a gyengéd lelkipásztori gondoskodással. Pál „szeretett fiamnak” és „hűséges gyermekének a Krisztus Jézusban” szólította (1Tim 1,2; 2Tim 1,2). Két pasztorális levelet is neki írt az apostol – ezek az Újszövetség legfontosabb egyházkormányzati és lelkipásztori iránymutatásai.
Titusz pedig a pogányok közül került ki, valószínűleg antiochiai vagy korintusi származású volt. Őt Pál a „valódi gyermekének a közös hitben” nevezte (Tit 1,4). Titusz különösen fontos szerepet játszott a korintusi közösség békítésében és a jeruzsálemi gyűjtés megszervezésében. Pál később Kréta szigetére küldte, hogy ott „rendezze el a hiányosságokat” és közösségeket állítson (Tit 1,5). Mindkét szent tehát az Egyház megszervezésének, a presbiterek kinevezésének és a helyes tanítás megőrzésének kulcsfigurája lett.
A hagyomány szerint Timóteust Efezus első püspökévé tette Pál, ahol hosszú ideig szolgált, és végül mártírhalált halt: a pogány ünnepeken tiltakozott a bálványimádás ellen, ezért megkövezték (kb. Kr. u. 97 körül). Tituszt pedig Kréta püspökeként tisztelték, ahol békésen fejezte be földi életét.
A mai liturgiában A római katolikus naptárban január 26-án kötelező emléknap Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök közös ünnepe. A szentmise olvasmányai a következőek (2026-ban is érvényes rend szerint):
- Első olvasmány: 2Tim 1,1–8 vagy Tit 1,1–5 (a hűség és az evangélium hirdetésének bátorítása)
- Zsoltár: Zsolt 95–96 vagy hasonló
- Evangélium: Mk 3,22–30 (a mai olvasmány a szentek közös emléknapján is gyakran a napi folyamatos olvasmány marad, amely a Lélek elleni bűnnel foglalkozik)
A prefáció a „pásztorokról” vagy a „szentekről” mondott prefációk közül választható.
Miért fontos ma is a példájuk? Timóteus és Titusz nem önálló „sztárok” voltak, hanem Pál apostol munkáját folytatták, kiegészítették, a rájuk bízott közösségeket építették. Ez a mai lelkipásztorok, plébánosok, hitoktatók és minden hívő számára fontos üzenet: a hűség, az engedelmesség és az evangélium iránti alázatos szolgálat a legnagyobb erősség.
Szerzői jogi megjegyzés: a cikkhez forrásként a katolikus.hu, breviar.sk és a hagyományos szentélet-irodalom adatai szolgálnak.
