Eltűnt épületek nyomában – A szentimrevárosi ideiglenes Nagyboldogasszony-templom
A Ferenc József híd 1896-os átadásával a Gellért-hegy nyugati oldala, a mai Szentimre város, hirtelen közelebb került Budapest lüktető központjához. A 20. század első éveiben a szőlőkkel betelepített lejtőkön sorra jelentek meg a villák és lakóházak, új városi szövetet alkotva.
1915-ben elkészült a mai Villányi út, az egykori Szent Imre út, amelyet az I. világháborúban foglyul ejtett orosz hadifoglyok munkájával építettek meg. Az újonnan beköltözők hamar közösséggé szerveződtek, párhuzamosan pedig megjelent az igény a vallási élethez szükséges intézményekre. Ennek jegyében kezdődött meg a Ciszterci Szent Imre Gimnázium tervezése is. A diákok lelki gondozását eredetileg a tabáni plébánia látta volna el, ám a nagy távolság és a templom szűk befogadóképessége hamar nyilvánvalóvá tette ennek tarthatatlanságát. A ciszterci rend ezért csak azzal a feltétellel vállalta az iskola működtetését, ha a környéken önálló plébánia is létrejön. 
1917-ben a hívek megalapították a Kisegítő Kápolna Egyesületet, amely kápolna céljára kibérelte az Verpeléti út 15. szám (ma Karinthy Frigyes út) alatti épület földszintjén található, L alakú saroküzlethelyiséget, amelyet alaposan átalakították, hogy alkalmas legyen az istentiszteletek megtartására. A derékszögű sarokban kapott helyet az oltár, vele szemben a harmónium, a két szárny mentén pedig a hívek ülőhelyei, így mindkét oldalról jól látható volt a szertartás központja. A kápolnát 1917. május 27-én, pünkösd vasárnapján szentelték fel. Ez a szerény helyiség különleges szerepet töltött be Budapest egyháztörténetében. Ez volt az első kisegítő kápolna a fővárosban, amely megnyitotta az utat további tizenkettő előtt. Ezekből az ideiglenes megoldásokból idővel önálló plébániák születtek. A kápolna oltárát Mère Schaftgotsch, a Sacré Coeur apácák főnöknője adományozta, ezzel is erősítve az új közösség lelki alapjait. 
A Kelenföldi Nagyboldogasszony Plébánia hivatalosan 1923-ban alakult meg. Ekkorra a kisegítő kápolna már csupán átmeneti szerepet töltött be, hiszen időközben felépült a Szent Imre herceg útja 3. szám alatt az ideiglenes templom, közvetlenül a mai Szent Margit Gimnázium szomszédságában. Az új templom mellett, a Villányi út és a Himfy utca sarkán ezzel egy időben elkészült a ciszterci rendház is. A kápolna mindaddig szolgálta a híveket, amíg ezek az épületek felszentelésre nem kerültek. 1924. június 29-én ünnepélyes körmenet kísérte át az Oltáriszentséget a kisegítő kápolnából az újonnan felépült ideiglenes templomba. 
A Gellért-hegy lejtése meghatározta az épület elhelyezését, így a templom a Villányi út szintjéhez képest két-három méterrel magasabban emelkedett. Ennek következtében támfal épült, amely egyszerre szolgált kerítésként és térhatároló elemként, a bejárathoz pedig a támfalba illesztett lépcsősor vezetett fel. Az ideiglenes templom messze túlnőtt az átmeneti jellegen. A korszak egyik legigényesebb egyházi építményeként háromhajós, bazilikális térszervezésű templom épült, csúcsíves bejárattal. Az eklektikus szemlélet és a neogótikus elemek kiegyensúlyozott együttese határozta meg megjelenését.
A középső főhajó hangsúlyosan magasabb volt a két oldalhajónál, ami kívülről is markánsan kirajzolódott a homlokzaton. A főbejárat felett csúcsíves ablakok engedték be a fényt a belső térbe, a tagolt bejárati rész ünnepélyes, hívogató karaktert kölcsönzött az épületnek. A templom egyik legmeghatározóbb eleme az oldalra helyezett torony volt, amely aszimmetrikus elrendezésével dinamizmust vitt az összképbe. Karcsú arányai és felső szellőzőnyílásai könnyeddé tették a tömeget. A homlokzatok díszítése visszafogott maradt, az építészeti hatást elsősorban az arányok, az ívek és a tömegformálás adta. 
A környék lakóinak kitartó hűsége és egyre gyarapodó száma hamarosan kézzelfoghatóvá tette az igényt egy nagyobb templom iránt. A mintegy négyszáz fő befogadására alkalmas ideiglenes épület rövid időn belül szűknek bizonyult, így megkezdődött a végleges templom tervezése. A munkával dr. Wälder Gyula egyetemi tanárt bízták meg, aki olyan egységes elrendezést alakított ki, amelyben a templom bal oldalához a gimnázium, jobb oldalához pedig a rendház kapcsolódott. A gimnázium épülete 1929-re készült el. A végleges, neobarokk stílusú Nagyboldogasszony-templom felszentelésére 1938-ban, Szent Imre napján került sor. Az ünnepi esemény részeként az Oltáriszentséget az ideiglenes templomból új, végleges helyére vitték át, a szertartást Serédi Jusztinián hercegprímás vezette. 
Ezzel egy időben az ideiglenes templom sorsa megpecsételődött. A Szent Imre út 3. szám alatti épületet lebontották, helyén park létesült. A mellette álló ciszterci rendház 1972-ig állt fenn, majd azt is elbontották, és 1973-ban vasbeton lakóház épült a helyére. A hajdani kápolnából és az ideiglenes templomból mára mindössze egyetlen elem maradt fenn. 
A Villányi úti támfalból nyíló lépcsősor, amely egykor a templom bejáratához vezetett, ma néma tanúként őrzi Szentimreváros eltűnt egyházi épületeinek emlékét. Bár az ideiglenes Nagyboldogasszony-templomot már a második világháború előtt lebontották, építészeti minősége és különleges, átmeneti szerepén messze túlmutató megoldásai alapján könnyen lehet, hogy helye lett volna a város megőrzött értékei között.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Vezetőkép: Az ideglenes templom a mai Villányi út 3. szám alatt. Jól megfigyelhető a járda melletti támfa és az abban kialakított lépcsősor, 1924. Forrás: Wikipedia
