Szent Vince vértanú – a diakónus, aki a hit szavával győzte le a kínzást
Szent Vince – a bátor tanúságtevő a 3. század viharaiban
Valencia (Hispánia) szülötte, Szent Vince diakónus a 304 körüli Diocletianus-féle üldöztetés egyik legismertebb áldozata lett. Szent Valériusz püspök diakónusaként szolgált, s amikor a hatóságok letartóztatták őket, őt különösen kegyetlenül kínozták, mert nem volt hajlandó lemondani hitéről és felolvasni a pogány áldozati imákat.
A legenda szerint a kínzások közepette is prédikált, bátorította a társait, és a hóhéraikat is megszégyenítette szelíd, mégis határozott szavaival. Végül – miután minden kínzás kudarcot vallott – szalmán hagyták meghalni, de a teste érintetlen maradt, sőt angyalok vigyázták. Halála után temetkezési helye zarándokhellyé vált, kultusza gyorsan elterjedt egész Európában.
Liturgikus jelentősége ma: Piros liturgikus szín – a vértanúság jele Az Egyház január 22-én emlékezik rá (általános naptárban választható emléknap). A szentmise olvasmányaiban gyakran a vértanúk közös formuláját használjuk: bölcsességkönyv vagy Jelenések könyve a győzelemről, evangélium pedig pl. a „boldogok az üldözöttek” (Mt 5,1-12a) vagy a szőlőtő és a szőlővesszők (Jn 15).
Mai evangéliumi részlet (rövid idézet, pl. a napi olvasmány alapján): „Aki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (vö. Mk 8,34 kk. – a napi evangélium kontextusában gyakran illeszkedik a tanítványság és hitvallás témájához.)
Szent Vince példája ma is időszerű: a hit nem csendben marad, hanem tanúságot tesz – akár szavakkal, akár a mindennapi kitartással a nehézségek közepette. Kérdésünk ma: hol vagyunk mi „Vincék”? Hol tesszük meg a tanúságot a munkahelyen, a családban, a közösségi médiában? Az ő bátorsága emlékeztet: a legnagyobb kínzások között is az Úr ad erőt, és a végső győzelem az övé.
Imádkozzunk Szent Vince közbenjárására, hogy hitünk legyen bátor és világos, mint az övé!
