A katolikus egyházi naptárban január 16. egy olyan nap, amely a hit bátorságát és a misszió szellemét idézi fel. Ezen a napon emlékezünk Szent Berárdra és vértanú társaira – Péterre, Akkurziuszra, Adjútuszra és Ottóra –, akik az első ferences vértanúkként adták életüket Krisztusért. Történetük nem csupán történelmi tény, hanem élő példa arra, hogyan válhat a hit terjesztése a legmagasabb áldozattá. Emellett a liturgikus olvasmányok is gazdag lelki táplálékot nyújtanak, amelyekben a gyógyulás és az engedelmesség témája fonódik össze.
Szent Berárd és társai a ferences rend alapítójának, Assisi Szent Ferencnek közvetlen küldöttei voltak. Szent Ferenc, aki maga is vágyott a vértanúságra, 1219-ben bízta meg őket azzal a feladattal, hogy hirdessék az evangéliumot a muzulmán világban. A csoport először Spanyolországba, Sevillába érkezett, ahol bátran prédikáltak a mecsetekben, kihívva a helyi muzulmán vezetőket. Üldöztetésük ellenére nem hátráltak meg: a sevillai fejedelem halálra ítélte őket, de végül kiutasította az országból, remélve, hogy így menti meg őket.
A vértanúk azonban nem adták fel küldetésüket. Marokkóba folytatták útjukat, ahol a szultán udvarában is nyíltan hirdették Krisztust. A szultán eleinte kíváncsi volt rájuk, de amikor látták, hogy nem térnek el hitüktől, kegyetlen kínzásoknak vetették alá őket. Végül maga a szultán végezte ki őket karddal 1220. január 16-án. Haláluk híre gyorsan eljutott Szent Ferenchez, aki örömmel kiáltott fel: „Most már valóban öt kisebb testvérem van!” Ez a mondat jól kifejezi a ferences spiritualitást: a kisebb testvérek (Friars Minor) nem csupán szegénységet és alázatot vállaltak, hanem kész voltak életüket adni a hitért.
A vértanúk relikviái Portugáliába kerültek, ahol számos csoda történt általuk. IV. Sixtus pápa 1481-ben kanonizálta őket, és emlékük ma is inspirálja a ferences rendet és a hívőket világszerte. Történetük emlékeztet arra, hogy a misszió nem mindig sikeres a világ szemében, de Isten szemében a hűség a legnagyobb győzelem. Különösen aktuális ez ma, amikor a keresztény hit terjesztése sok helyen üldöztetéssel jár.
Napi liturgia
Január 16. az évközi idő első hetének péntekje a katolikus liturgikus naptárban. Az olvasmányok gazdag összefüggést mutatnak a szentek történetével: mindkettőben a hit engedelmessége és a gyógyulás témája jelenik meg.
Az első olvasmány az Ószövetségből származik: Sámuel első könyvéből (1Sám 8,4-7.10-22a). Itt Izrael népe királyt kér Sámueltől, hogy olyanok legyenek, mint a környező népek. Isten azonban figyelmezteti őket a királyság veszélyeire, mégis enged a kérésüknek. Ez a rész arra emlékeztet, hogy az emberi akarat gyakran ellentmond Isten tervének, de a hitben való engedelmesség vezet az igazi szabadsághoz. Hasonlóan Szent Berárdékhoz, akik nem követték a világ logikáját, hanem Isten hívására hallgattak, még ha az halálhoz vezetett is.
A zsoltár (Zsolt 88,16-17.18-19) panaszos hangvételű, de Isten irgalmát kéri: „Boldog a nép, amely tud neked ujjongani, Uram, arcod fényében járhatnak.” Ez a zsoltár a szenvedés közepette is a hitben való kitartást hangsúlyozza, ami a vértanúk életében is megnyilvánult.
Az evangélium Márk könyvéből (Mk 2,1-12) a kafarnaumi béna ember gyógyulását meséli el. Jézus látja a barátok hitét, akik a tetőt megbontva hozzák elé a beteget, és először a bűneit bocsátja meg, majd fizikailag is meggyógyítja. „Kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!” – mondja Jézus. Ez a csoda nem csupán testi gyógyulás, hanem a hit erejének bizonyítéka: a barátok hite hozza el a változást. Összekapcsolva a szentekkel, láthatjuk, hogy Szent Berárdék hite is „gyógyított” – nem fizikailag, de lelkileg, hiszen haláluk után sokakat inspirált, például Szent Antalt, aki később a ferences rend nagy alakja lett.
A liturgia üzenete január 16-án tehát az: a hit nem passzív, hanem cselekvő. Ahogy a barátok cselekedtek a bénaért, úgy a vértanúk is cselekedtek Krisztusért. Ez hívás mindannyiunknak, hogy mindennapi életünkben terjesszük az evangéliumot, akár kis tettekkel is.
Elmélkedjünk a hit áráról és jutalmáról
Szent Berárd és társai példája mutatja, hogy a vértanúság nem tragédia, hanem dicsőség. A napi olvasmányok pedig emlékeztetnek: Isten terve mindig nagyobb az emberi vágyaknál, és a hitben való kitartás gyógyulást hoz. Kérjük a szentek közbenjárását, hogy mi is bátran éljük meg hitünket a mai világban. Áldott legyen ez a nap minden olvasónak!
Vezetőkép: Illusztráció
