A pálos rend névadója és Magyarország elfeledett védőszentje, Remete Szent Pál
Liturgikus emléknap – 2026. január 15., 1. évközi hét csütörtök
Ma, az 1. évközi hét csütörtökjén a katolikus liturgia opcionális emléknapot szentel Remete Szent Pálnak (Thébai Szent Pál, kb. 227/228 – 341. január 15.), az első ismert nevű keresztény remetének, a sivatagi atyák egyikének. Ő a szerzetesség mint világtól elvonuló életforma első kezdeményezője, akit a pálos rend – az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend – védőszentjeként és szellemi őseként tisztel.
Remete Szent Pál Egyiptomban, Thébában született gazdag keresztény családba. Szülei korai halála után, a Decius-féle üldöztetések (249 körül) idején 16 évesen menekült a thébai sivatagba, ahol évtizedekig magányban élt. Barlangjában tiszta forrás fakadt, pálmafák adtak árnyékot és gyümölcsöt, ruháját pálmalevelekből fonta. Szent Jeromos (†420) életrajza szerint Isten gondviselése napi fél kenyeret küldött neki egy holló által – legendás attribútuma ez a holló, amely a találkozáskor Szent Antallal egész cipót hozott.
Élete végén, 113 évesen Szent Antal (a remeték másik nagy alakja) kereste fel égi szózat hatására: „Nem te vagy a legszentebb remete.” Antal temette el Pált, két oroszlán kaparta ki a sírt – innen a másik klasszikus ábrázolás: oroszlánokkal. Holtteste gyorsan mumifikálódott, 494-ben I. Geláz pápa szentté avatta. Ereklyéit 1169-ben Konstantinápolyba, majd 1240 körül Velencébe vitték.
Magyar kapcsolat: Nagy Lajos és a pálos rend
1381-ben Nagy Lajos király Velence elleni háborújában hadisarcként szerezte meg az ereklyéket, és fényes körmenettel Budára, majd Budaszentlőrincre szállíttatta a pálos főmonostorba. Ezzel Remete Szent Pált Magyarország társvédőszentjévé tette – hazánk egyetlen magyar alapítású rendje, a pálosok (Boldog Özséb alapította a 13. században) róla kapta nevét: Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje (OSPPE). A budaszentlőrinci kolostor zarándokhellyé vált, csodás gyógyulások (különösen gyermekeknél) kapcsolódtak az ereklyéhez. A török időkben az ereklyék nyoma veszett, de a pálosok ma is őrzik szellemét – pl. a budapesti Sziklatemplomban lábszárcsont-ereklye van.
Liturgikus üzenet ma
A napi evangélium (Mk 1,40–45: Jézus megérinti és meggyógyítja a leprást) szépen illeszkedik Pál életéhez: a remete a világ „tisztátalanságától” vonult el, hogy közelebb kerüljön Istenhez, de Jézus érintése mutatja, hogy a gyógyulás és a közösségbe való visszatérés az Ő akaratából fakad. Pál magánya nem menekülés, hanem Istenre figyelés: ima, aszkézis, szegénység.
A pálos regulában is ez a lényeg: „Az ima vezeti el őket a legmélyebb istenismeretre, itt gyullad ki leginkább a szeretet tüze.” Ma, amikor a zajos világban sokan keresik a csendet, Remete Szent Pál példája: a magány nem üresség, hanem Isten-teli teljesség. Közbenjárására kérjük: tisztítson meg minket a világ szennyétől, és segítsen hűségesen követni Krisztust!
Imádság Remete Szent Pálhoz (régi pálos misekönyvből adaptálva):
„Istenünk, ki az első remetét, Szent Pált, aki e világ zűrzavarából visszavonult a pusztai magányba, a mai napon vetted föl az angyalok társaságába, kérünk, közbenjárására tisztíts meg a világ minden szennyétől, és mennyei ajándékoddal szentelj meg minket!”
