Nolai Szent Félix – a csendes segítség embere
„Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemért, engem fogad be” (Lk 9,48) – hangzik el ma az evangéliumban. Ebbe a befogadásba, Krisztus nevében való szolgálatba kapaszkodott egész életében Nolai Szent Félix pap, akinek emléknapját ünnepeljük ezen a téli napon.
Félix a III. században élt Itáliában, Nolan városában. Papként szolgálta közösségét a legnehezebb időkben, amikor a keresztényüldözések hullámai folyamatosan érték a hívőket. Többször is fogságba került, megkínozták, mégis mindig kiszabadult – a hagyomány szerint angyali segítség által. Egyszer bilincseitől megszabadulva egy romos falusi kunyhóba menekült, ahol egy asszony éppen kenyeret sütött. Félix megáldotta a kenyeret, és az asszony egész évben nem fogyott ki a lisztből. Ez a csoda is mutatja: Félix nem a nagy láthatáron akart tündökölni, hanem ott segített, ahol a legkisebbek, a legszegényebbek szenvedtek.
Amikor a nép püspökké akarta választani, ő alázatosan elhárította a tisztességet, és inkább a szegények, az özvegyek, az árvák mellett maradt. Nem a püspöki trón, hanem a Krisztus-követés egyszerűsége vonzotta. Halála után is temérdek zarándok kereste sírját, mert hitte: Félix közbenjárása ma is hat.
Kedves Olvasó! Ma, amikor a karácsonyi fény még alig hunyt ki, de a hétköznapok már újra szürkévé teszik a világot, érdemes megállnunk Félix példájánál. Nem kell nagy tetteket tennünk ahhoz, hogy Krisztust szolgáljuk. Elég, ha észrevesszük a mellettünk élő „kisgyermeket” – a magányos nagyszülőt, a nehéz helyzetben lévő szomszédot, a munkahelyi kollégát, aki csendben szenved –, és az ő nevében befogadjuk, segítünk neki.
„Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemért, engem fogad be.” Talán éppen ma szólít minket az Úr arra, hogy Félixhez hasonlóan legyünk csendes segítők, ne keressük a reflektorfényt, hanem csak a szeretet sugarát vigyük oda, ahol sötét van.
Imádkozzunk együtt: „Szent Félix, taníts meg minket arra az alázatos szolgálatra, amellyel te éltél. Segíts, hogy észrevegyük Jézust a kicsikben és a szenvedőkben, és bátran nyújtsunk nekik kezet. Ámen.”
