Generációk sodrában – Miért értjük (mégsem) egymást a családban?
Veteránoktól az Alfa generációig – mit hoz(hat) a következő 10-15 év a magyar családokban?
Évtizedek óta halljuk: „Ezek a mai fiatalok…” vagy éppen „a régi időkben azért nem így volt!”. Pedig a generációk közötti különbség nem új keletű jelenség – csak mostanra váltak nagyon látványossá. A technológia, a gazdasági fordulatok, a rendszerváltás és most már a mesterséges intelligencia is olyan gyorsan változtatja a világot, hogy egy 15-20 éves periódus alatt már egészen más alapélményekkel nő fel egy gyermek, mint a szülei vagy nagyszülei.
Ma Magyarországon nagyjából hat generáció él egymás mellett aktívan. Nézzük meg őket sorban, és próbáljuk megérteni, mi formálta őket, és miért ütköznek néha annyira egymással – vagy éppen miért tudnak mégis nagyon szépen együtt élni.
A Veteránok / Építők (kb. 1925–1945/46) Ők azok, akik átélték a második világháborút, az éhínséget, a kitelepítéseket, majd a szocialista újjáépítést. Számukra a biztonság, a tartalék és a kétkezi munka szent érték. Sokuk még ma is spórol az élelmiszert, „hátha jön valami”, és nehezen érti, miért dobja ki a fiatal unoka a tegnapi kenyeret. Ők a nagyszülők, akik még tudnak befőzni, disznót vágni, és akiknek a szava sok családban máig törvény.
A Baby Boomerek / Ratkó-generáció (kb. 1946–1964) A háború utáni népességrobbanás gyermekei. Magyarországon sokuk a Ratkó-korszakban született, amikor a rendszer bátorította a sokgyermekes családokat. Ők már megélték a „szocializmus fénykorát”, a KGST-t, a Trabantot és a nyaralást a Balatonnál. Keményen dolgoztak, sokan kétszer-háromszor is pályát módosítottak a rendszerváltás után. Ma ők a nyugdíjasok vagy kora-nyugdíjasok, akik gyakran még mindig aktívan segítenek gyerekeiknek, unokáiknak – sokszor azzal a meggyőződéssel, hogy „régen mi magunktól megoldottuk”.
Az X-generáció (kb. 1965–1980) A kulcsos gyerekek nemzedéke. Szüleik dolgoztak, ők egyedül mentek haza az iskolából, tévét néztek, majd jött a rendszerváltás és vele a bizonytalanság. Ők az első generáció, akiknek már nem volt egyértelmű, hogy „ha jól tanulsz, biztos állásod lesz”. Sokan váltottak szakmát, céget alapítottak, külföldre mentek. Ma ők a középvezetők, a szülők, akik egyszerre próbálják megérteni a digitális világot és megőrizni a régi értékeket. Gyakran ők a „hídgeneráció” – még beszélgetni tudnak a szüleikkel, de már részben értik a gyerekeik nyelvét is.
Az Y-generáció / Millennials (kb. 1980–1995) A fogyasztói társadalom első igazán digitális nemzedéke. Ők már kamaszként kaptak mobilt, de még emlékeznek a tárcsás telefonra és a kazettás magnóra. Értékelik a munkában az egyensúlyt, a szabadságot, a „meaning”-et. Magyarországon sokuk számára a 2008-as válság és a 2010-es évek eleji kilátástalanság alapélmény. Emiatt sokan halasztják a házasságot, a gyerekvállalást – vagy éppen külföldre mennek. Ők azok, akik most 30-45 évesen próbálják egyensúlyba hozni a karriert, a családot és a mentális egészséget.
A Z-generáció (kb. 1996–2010/12) Az igazi digitális bennszülöttek. Számukra az okostelefon nem technológia, hanem levegő. TikTokon, Instagramon, Discord-on szocializálódtak, a világjárvány alatt online érettségiztek. Értékrendjükben nagyon fontos a fenntarthatóság, a mentális egészség, a sokszínűség. Ugyanakkor sokan küzdenek szorongással, teljesítménynyomással és azzal, hogy a szüleik még mindig a „régi világ” szabályai szerint ítélkeznek felettük. Magyarországon különösen nehéz a lakhatás és a stabil megélhetés – ez sok Z-s fiatalban mély pesszimizmust szül.
6. Az Alfa-generáció (2010/12-től napjainkig) Ők még csak most kezdik az iskolát, de már tableten nézik a mesét, AI-asszisztenssel beszélgetnek, és számukra a virtuális és a valós világ teljesen összefolyik. Miről fognak ők emlékezni felnőttként? Valószínűleg a klímaváltozás miatti szorongásról, a pandémiáról, de talán a mesterséges intelligencia mindennapossá válásáról is. Ők lesznek az első generáció, akiknél a szülők már nem tudnak mindent előrébb megélni – sokszor ők magyarázzák majd el a szüleiknek, hogyan működik a világ.
Mi a közös bennünk mégis?
Bármennyire is különböznek a generációk, a magyar családokban még mindig nagyon erős a kötődés. A nagyszülők vigyáznak az unokára, az X-es szülők fizetik a Z-es gyerek lakbérét, az Y-os nagynéni megmutatja az Alfa unokaöccsnek, hogyan kell biciklizni – offline.
A legnagyobb kihívás talán nem is a különbözőség, hanem az, hogy tudunk-e egymásra figyelni. A veteránok biztonságot adhatnak, a boomerek kitartást, az X-esek rugalmasságot, az Y-osok egyensúlyt, a Z-esek őszinteséget, az Alfák pedig valószínűleg olyan kreativitást, amit mi még el sem tudunk képzelni.
Talán nem is kell egyetértenünk mindenben – elég, ha meghallgatjuk egymást. Mert a generációk harca helyett sokkal szebb a generációk párbeszéde.
Vezetőkép: Freepik.com
Kapcsolódó:
A hagyományőrzés tudatos döntés kérdése a diaszpórában – Példaképünk dr. Szentkirályi Endre
