Így babrálna ki Brüsszel Magyarországgal a migrációs paktumon keresztül

Ciprus tölti be az Európai Unió Tanácsa soros elnökségét 2026 első félévében, e körülmény segítheti Brüsszel azon szándékát, hogy minél gyorsabban megvalósuljon a migrációs paktum, ugyanis Ciprus nettó haszonélvezője a magyar kormány által elutasított egyezménynek. Persze Magyarország nem Ciprus ellen tör, hiszen számos, az illegális migráció megfékezését célzó intézkedésében egyetért a szigetállammal. A Vasárnap.hu-nak nyilatkozó Gönczi Róbert, a Migrációkutató Intézet elemzője szerint a paktum jó megoldás is lehetne, „ha nem kapcsolódott volna hozzá hátsó szándékú politikai érdek”. Szavaiból kitűnik, Magyarország migrációellenes lépései – így a déli határzár – politikai okok miatt nem tetszik mások mellett éppen Ursula von der Leyennek.

– Mekkora migrációs nyomás zúdul Ciprusra? Szíria és Libanon is közel van oda tengeren…

– Ciprus az utóbbi években, sőt az utóbbi 10 évben az egyik fő bevándorlási útvonal volt a Közel-Keletről és Észak-Afrikából – különösen Libanonból, Szíriából, Egyiptomból – az Európai Unió irányába. Ciprus adott egy különösen egyedi bevándorlási útvonalat az embercsempészek számára annak „köszönhetően”, hogy

az országnak a fele török megszállás alatt van, és ezáltal egy de facto államot képez: az Észak-Ciprusi Török Köztársaság tengerpartja mentén a ciprusi hatóságok nem képesek hatékony felügyeletet végezni, ezért az embercsempész hajók ott könnyedén be tudnak jutni Ciprus szigetére.

Utána csak a belső határon történő átjutást kell megoldaniuk, és ezáltal máris az Európai Unió területén tudják a migránsokat. Ez részint arra sarkallta a ciprusi kormányzatot, hogy saját megoldásokat hozzon a migráció kezelésére. Egyike voltak annak az első néhány államnak, amelyek együttműködési szerződéseket kötöttek harmadik országokkal. Sok mindenre kiterjedő szerződést írtak alá Libanonnal és Szíriával is. A megállapodások egyrészről segítik őket abban, hogy ezek az országok még a tengeren megállítsák az embercsempészeket, másfelől pedig egy visszatoloncolási egyezmény is aláírásra került ezen országok között: amennyiben Ciprus „nyakon csípi” azokat az irreguláris migránsokat, akik ezekből az országokból érkeztek, őket egyenesen vissza is tudja küldeni Libanonba, illetve Szíriába.

– 2026. január 1-től Ciprus tölti be az Európai Unió soros elnökségét. Milyen törekvések határozhatják meg az ő féléves időszakukat?

– Azt lehet látni, hogy Ciprusnak és mondjuk Magyarországnak a hozzáállása legalább annyiban hasonlít, mint amennyiben különbözik, ugyanis Ciprus is azt mondja, mint a magyar kormány, hogy szükség van egy nagyon erős külső határvédelemre, a migráció hatékony kezelésére, a kiutasításokra, viszont a magyar kormánnyal szemben a ciprusi kormány és ezáltal a ciprusi soros elnökség is ezt az Európai Migrációs és Menekültügyi Paktum keretein belül képzeli el. A migrációs paktumot alapvetően azon államok megsegítésére hozták létre papíron, akiknek elképesztő mértékű illegális bevándorlással kell szembenézniük, és emiatt arányos segítségnyújtásra van szükségük a többi tagállam részéről. Idáig rendben is van a történet. Ezen országok között található Ciprus is, akik tényszerűen, a korábban levezetett okok alapján is láthatóan, súlyos migrációs válsággal néztek szembe az elmúlt 10 évben. Mindazonáltal

az Európai Migrációs és Menekültügyi Paktum részint egy politikai dokumentum is, éppen ezért bizonyos országok politikai okokból nem kaptak megfelelő támogatást, ilyen hazánk is. Egyszerűen olyan adatokat válogattak ki – kvázi szemezgettek ki az adatok közül –, amelyeken keresztül úgy tűnhet, mintha Magyarországon nem lenne migrációs áramlás.

A paktum a Frontex (Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség) adataira építette az érvrendszerét, hogy hol milyen bevándorlási arányszámok mutatkoznak. Ugyanakkor, hogyha a Frontexnek az adatait megnézzük, láthatjuk, hogy csak a sikeres illegális határátlépési számokat veszi figyelembe. Magyarul azt, hogy hányan léptek át sikeresen illegálisan az adott ország területére. Na most Magyarországon ez a szám alacsony, mert nekünk van egy déli határzárunk, ami jellemzően megakasztja a Szerbia irányából érkező embercsempészeket és irreguláris migránsokat.

Ha kontrasztba hozzuk a Frontex számait a határrendészet számaival, utóbbi a sikertelen határátlépési kísérleteket számozza, abból már lehet látni, hogy lényegesen magasabb Magyarországon a kísérletek száma, vagyis a migrációs nyomás, mint például Horvátországban, vagy éppen Romániában és Bulgáriában, amely országok szintén egy lényegesen kedvezményezettebb pozícióból várhatják a migrációs paktumot, mint hazánk.

Ciprus jelentős engedményeket kap az Európai Bizottságtól a paktumon keresztül Spanyolországgal, Olaszországgal, Görögországgal együtt, ugyanis úgy tekint a paktum Ciprusra, mint azon országok egyikére, amelyek nettó haszonélvezői lesznek a paktumnak: nem kell befogadniuk, nem kell befizetniük, hanem tőlük vesznek el migránsokat, és ők kapnak támogatási pénzeket. Ez Ciprusnak megéri, ezért valahol logikus, hogy Ciprus támogatja a paktumot, egyszersmind azt is lehet érteni, hogy hazánk miért nem szimpatizál ezzel a kezdeményezéssel.

– A magyarországi határvédelem elismerést kaphat-e a ciprusi soros elnökség alatt olyan értelemben, hogy ezt valamilyen módon kompenzálja az EU?

A külső határvédelem Magyarország és Ciprus számára is fontos. Mind a két ország úgy gondolja, hogy szükség van egy megerősített Frontexre, tengeren szükség van az elrettentő hajók működtetésére, szárazföldön szükség van a fizikai határzárakra. Ebben egy platformon van Magyarország és Ciprus. A különbség az, hogy

Magyarország nem szeretné a paktumot, és helyette új jogszabályokat szeretne hozni, amelyek megfelelőképp reflektálnak Magyarország ténybeli szerepére a migrációs válságban.

Ciprus viszont a paktumon belül, annak a végrehajtása által tudja elképzelni, hogy az ország sikeresen tudjon hozzájárulni a megerősített európai migrációkezeléshez.

– Akkor összességében a migrációs paktum mellett állást foglalók számára jól jött, hogy most Ciprus a soros elnök?

– Határozottan. Az elmúlt időszak több migrációkritikus és paktumkritikus országa után, beszélhetünk akár Magyarországról, akár Lengyelországról – illetve itt volt Dánia is, de ők mentesülnek a paktum alól, azáltal, hogy nem vesznek részt az Európai Unió belügyeiben, így például a migrációban sem –, most egy olyan ország lett a soros elnök, „amely jókor jó helyen van”, és így tud segíteni abban az Európai Uniónak, hogy minél hatékonyabban, minél gyorsabban valósuljon meg a júniusban hatályba lépő paktum. Ez mindenféleképpen jól jön az Európai Bizottságnak. Ugyanakkor

ez rámutat arra is, hogy a paktum adott esetben egy jó megoldás is lehetne, ha nem kapcsolódott volna hozzá hátsó szándékú politikai érdek, méghozzá az, hogy bizonyos országokat ellehetetlenítsen a segítségnyújtástól.

Egy kicsit ahhoz tudnám hasonlítani ezt, mint ahogy az Európai Bizottság viszonyult a magyar-szerb határon található déli fizikai határzárhoz, avagy a kerítéshez, valamint ahogy viszonyult a lengyel-belorusz határon található fizikai határzárhoz, a kelet-európai határkerítéshez. Amíg a déli határzár miatt Magyarországnak folyamatosan politikai ellenállással, civil szervezetek jelentéseivel, európai uniós büntetéssel és forrásmegvonással kellett szembenéznie, addig Donald Tusk Lengyelországába Ursula von der Leyen személyesen ment el megnézni a fizikai határzárat, és biztosította arról a lengyel miniszterelnököt, hogy a bizottság megpróbál finanszírozással hozzájárulni a határkerítés építéséhez, amire kiemelt és követendő példaként tekintenek az európai határvédelemben. Kérdezem én, hogy akkor ebben az esetben léteznek rossz meg jó határkerítések, és miben különböznek ezek a határkerítések… Kicsit ez a helyzet a migrációs paktummal is. Egyes országok, amelyek hasonló vagy még kisebb migrációs nyomással néznek szembe mint Magyarország – ilyenek például a balti államok is, mint Litvánia és Lettország –, ők kapnak támogatást a paktumon keresztül,

Magyarország viszont annak ellenére is nettó befizető, hogy folyamatos migrációs nyomással kell szembenézni a szerb-magyar határon már 2015 óta.

Vezetőkép: Illegális bevándorlók a ciprusi Kokkinotrimithia faluban lévő befogadótáborban 2020. június 23-án. Fotó: MTI/EPA/Katia Hrisztodulu