Kaszab Zoltán: Előbb-utóbb belerokkan az Unió Ukrajna támogatásába
Az újabb kijevi finanszírozási igényt jó eséllyel ismét Brüsszelnek kellene kifizetnie.
800 milliárd dollárra lenne szüksége Ukrajnának a következő 10 évben az állam működtetésére – ezt állította legalábbis az ország miniszterelnöke, miután a napokban egyeztetett az őket támogató országok képviselőivel. Az összeg önmagában felfoghatatlan és csak úgy lehet értelmezni, ha valamihez viszonyítjuk. 800 milliárd dollár, vagyis 280 ezer milliárd forint 4 évnyi magyar GDP-nek felel meg, és 40 évig (!) lehetne belőle fizetni az összes magyar nyugdíjat. Így válik érthetővé, hogy mennyi pénzről van szó. És ez ráadásul „csak” az ország működtetésére menne, nincs benne a hadseregre és a védelemre szánt kiadás.
Felmerül az a kérdés is, hogy vajon mivel számolnak Ukrajnában, ha úgy gondolják, hogy még 10 évig nem tud a saját lábára állni az ország? Egy működő államnak ugyanis vannak bevételei, amelyekből a kiadásait fedezi, az esetleges különbözetre pedig hitelt vesz fel, amelyet évről évre törleszt. A 10 éves finanszírozási igény azt mutatja, hogy
Kijevben nem számolnak azzal, hogy Ukrajna egyhamar újra működőképes állam lesz. Brüsszel pedig így egy feneketlen kútba önti az egyre nagyobb összegeket.
Nem véletlen, hogy az uniós tisztségviselők is egyre jobban vakarják a fejüket, amikor az Ukrajnába szánt pénzek fedezete szóba kerül. Éppen ezért ragaszkodtak görcsösen a zárolt orosz vagyon felhasználásához és éppen ezért mentek bele végül abba, hogy 24 uniós ország – Magyarországot, Szlovákiát és Csehországot kivéve – közösen vesz fel hitelt, hogy támogassa a háborúban álló országot. Az, hogy ezzel a saját unokáik jövőjét adják el? Úgy tűnik, már ez sem számít.
Csakhogy arra a pénzre, amit Ukrajnába küldenek, a saját gazdaságaikban, a saját állampolgáraiknak is szüksége lenne. Az ezzel kapcsolatos társadalmi elégedetlenség pedig egyre csak növekszik és előbb-utóbb robbanni fog. Sajnos jó eséllyel akkor, amikor már késő lesz, amikor a pénz már ott lesz a kijevi arany wc-kben és bottal üthetik a nyomát.
Éppen ezért fontos, hogy Magyarország a közös hitelből és a háborús készülődésből is ki tudott maradni és még fontosabb, hogy ez a jövőben is így legyen.
Mert ne legyenek kétségeink, a nyomás a következő időszakban egyre csak erősödni fog Magyarországon, hogy álljon be a sorba. Amíg ugyanis hazánk nem csatlakozik a háborús kánonhoz, addig példát mutat, hogy lehet ezt így is csinálni. Hogy megszorítások helyett lehet adót csökkenteni, nyugdíjat emelni és utat építeni. És nem kell Ukrajnába küldeni a pénzt. És amíg ezt Magyarország meg tudja tenni, addig mindig ott lesz a reménysugár más országok polgárainak is, hogy náluk is lehet változás. Éppen ezért akarja Brüsszel minden áron felszámolni a magyar ellenállást. És hiába mondja Magyar Péter, hogy a Tisza nem támogatott és nem is fog támogatni egyetlen, a háború eszkalációjának irányába ható intézkedést, a Tiszás EP-képviselők szavazásai mást mutatnak. Jegyzőkönyvek bizonyítják például, hogy a Tiszások igennel szavaztak arra a dokumentumra, amely kimondja: Európa folytatni fogja Ukrajna teljes körű és feltétel nélküli támogatását, hangsúlyozza Ukrajna súlyos és azonnali pénzügyi és védelmi szükségleteit és felszólítja az EU-t az Ukrajnának szánt pénzügyi támogatások növelésére.
Magyar Péternek nem a szavait, hanem a tetteit érdemes figyelni, azok pedig riasztó képet mutatnak.
Ha Magyarország beállna a háborút támogatók sorába, annak nagyon súlyos biztonsági és gazdasági következményei lennének. Akkor jó eséllyel nem lenne pénz a 14. havi nyugdíjra, az édesanyák SZJA mentességére, vagy a vállalkozások terheinek csökkentésére. A választások tétje tehát egyértelmű és mindenki eldöntheti: akarja-e, hogy az elmúlt évek jóléti intézkedéseire szánt pénz inkább Ukrajnába menjen?
Vezetőkép: Az ukrán fegyveres erők 24. gépesített dandárjának képén a dandár katonája felderítő drónt indít el a kelet-ukrajnai Donyecki területen 2026. január 5-én, az Ukrajna elleni orosz háború alatt. Fotó: MTI/EPA/24. gépesített dandár
