A keresztények eltűnnek a Közel-Keletről, és a Nyugat semmit sem tesz ellene

Közel két évezredig a kereszténység beépült a Közel-Kelet szövetébe. Már jóval azelőtt, hogy Európa kibontakozott volna a pogányságból és átvette volna ezt a vallást, ősi egyházak virágoztak Jeruzsálemtől Damaszkuszig, Antióchiáig, Moszulig és Alexandriáig. A történészek szerint a Szíriában lévő Antióchiában nevezték a hívőket először keresztényeknek.

Ma ezek a közösségek riasztó ütemben tűnnek el. Országról országra a keresztény népesség katasztrofálisan összeomlott a háború, az iszlamista szélsőségesség, a gazdasági nyomás és a csendes diszkrimináció miatt, amelyek kiürítik azokat a területeket, ahol a keresztények egykor őslakosok voltak.

Mindezt a Nyugat közömbösen nézi – állapította meg cikkében az Expose-News.

A keresztény közösségek történelmileg kiemelkedő szerepet játszottak az oktatásban, orvostudományban, diplomáciában és kereskedelemben. Gyakran kulturális hídként működtek kelet és nyugat, hagyomány és reform, vagy az iszlám és a szekuláris modernitás között. Végső soron egy keresztények nélküli Közel-Kelet nem egyszerűen „kevésbé keresztény” – írta a honlap.

Az összeomlás brutális sebességgel következett be, és még nincs vége. Irakban a keresztények másfél millióan voltak negyven évvel ezelőtt, ma már csak körülbelül 170 ezren vannak. Szíriában a keresztény lakosság 2011 óta több mint felére (!!) csökkent. Libanon egykor keresztény többségű állam volt a régióban (ide tartoznak a római katolikus, görögkeleti, maronita, örmény apostoli, görög katolikus és más keleti közösségek), de mára a keresztények részesedése 30-35 százalékra csökkent a kivándorlás és a „demográfiai egyensúlyhiány miatt”.

Az idézőjel nem mást jelent, mint a napjaink valóságában is létező tényt: a muszlim lakosság szaporodása jelentősen és huzamosan túlszárnyalja a keresztényekét. Amíg Libanonban a keresztények aránya 30-35 százalékra csökkent, a siíták és a szunniták aránya körülbelül 60 százalékra nőtt! (Megjegyzés: a Pew Research szerint a muszlim nők átlagos termékenységi rátája 3,1, a keresztényeké 2,7, de ez egy globális, átlagos szám amely országonként és területenként is nagy mértékben változhat.)

Egyiptomban a hagyomány szerint Márk evangélista terjesztette el a kereszténységet. Az egyiptomi keresztények már a kezdetektől fogva büszkék voltak arra, hogy a Szent Család Egyiptomba menekült, ezért Jézus gyerekkora Egyiptomban kezdődött. Mivel szemben állt a római császárság hitével, az első szervezett keresztény üldözést Septimius Severus idején szenvedte el a közösség, 200 körül. Ezután megsokasodott, Szent Antal pedig megalakította a kopt szerzetességet.

Bár 642-ben az arabok meghódították Egyiptomot, az a 8. századig keresztény országnak számított. Majd eltelt háromszáz év, ami alatt a muszlimok erőre kaptak, Al-Hakim kalifa alatt a koptokat háttérbe szorították a közéletben, és templomaikat mecsetté alakították. Ekkortól, napjainkig is bezárólag egyre nagyobb a muszlim hívők aránya, mint a keresztényeké. Olyannyira, hogy a 110-120 milliós Egyiptomban jelenleg 90-95 százalékra tehető a muszlimok aránya.

Visszaérve az alapkérdésre, míg az első világháború kezdetén a keresztények a régió lakosságának 20 százalékát tették ki, ez 2020-ig körülbelül egytizedére, 2,9 százalékra csökkent, és a folyamat megállíthatatlan.

Ezt pontosan tudják a nyugati kormányok, ezért a segélyeik fejében soha nem kérnek semmit a megmaradt keresztények életének védelmében, és megelégednek az éppen aktuális muszlim kormányok szóbeli ígéreteivel. Szíria esetében a kormány megbüntetésére kirótt szankciók sem teljesítik küldetésüket, mert tovább rontják a kisebbségben élő keresztények életkörülményeit, akik a kivándorlásban látják az egyedüli megoldást. Némileg jobb a helyzet Egyiptomban, amelynek esetében a segélyezés és a nyugati fegyvereladások fejében a nyugatiak már megkövetelik, hogy ne romoljon tovább a kopt kereszténység helyzete.

A Nyugat soha sem gondolkodott azon, hogy keresztényeket védő zónákat hozasson létre, és nem vetett ki szankciókat a keresztényeket üldöző, nem állami szereplőkkel szemben. Ezzel szemben elfogadta a kivándorlást a túlélés helyettesítőjeként, ahelyett, hogy olyan feltételekhez ragaszkodna amelyek elősegítenék az ősi keresztények szülőföldjükön való megmaradását – írta az Expose-News.