Szent Szilveszter pápa: az Egyház békéjének csendes építője óév végén
December 31-én, az óév búcsúztatásakor az Egyház Szent I. Szilveszter pápa emléknapját ünnepli. Nevéről kapta számos nyelvben a „szilveszter” elnevezést ez az este, ám alakja sokkal mélyebb üzenetet hordoz: ő az a pápa, aki átvezette a kereszténységet az üldözések sötét korszakából a szabadság és a béke hajnalába.
Szilveszter 314-től 335-ig, huszonegy éven át volt Róma püspöke. Pontifikátusa egybeesett a történelmi fordulóponttal: Nagy Konstantin császár 313-ban kiadta a milánói ediktumot, amely véget vetett a keresztények üldözésének. Szilveszter lett az első pápa, akinek nem kellett bujkálnia vagy vértanúságot vállalnia – feladata az egyházi élet megszervezése, a liturgia rendezése és a közösség építése lett a béke új körülményei között.
Konstantin támogatásával épültek fel Róma nagy keresztény bazilikái: a Lateráni Szent János-bazilika, amelyet Szilveszter maga szentelt fel, és amely ma is „minden templomok anyja és feje”; továbbá a régi Szent Péter-bazilika a Vatikán-dombon, valamint más jelentős szentélyek. Küldötteivel képviseltette magát a 325-ös niceai zsinaton, amely elítélte az ariánus tanokat és megfogalmazta a hitvallást, amit ma is elimádkozunk.
Alakját a középkorban számos legenda övezte. A legismertebb szerint megkeresztelte és csodás módon meggyógyította a leprában szenvedő Konstantint, aki hálából templomokat építtetett és hatalmas javakat adományozott az Egyháznak.
Ezek a történetek – amelyeket szép középkori ábrázolások őriztek meg – a pápai szolgálat tekintélyét kívánták erősíteni, ám a történelmi valóság más: Konstantin csak halálos ágyán, Szilveszter halála után keresztelkedett meg.
A legendák mögött azonban ott áll a valóságos Szilveszter: a szerény, bölcs püspök, aki csendben építette az Egyházat, amikor végre szabadon tehette. Nem csodatévő hős volt, hanem hűséges szolgáló, aki felismerte Isten kegyelmi idejét a történelemben.
Óév végén, amikor hálát adunk a múltért és reménnyel tekintünk az új esztendőre, Szent Szilveszter emléke arra hív: bízzunk abban, hogy Krisztus fénye mindig áttör a sötétségen, és az Egyház új korszakokat élhet meg Isten gondviselésében.
Áldott óév búcsúztatást és kegyelemmel teljes új évet!
