Budapest elveszett tetődíszei – A Herz-bérház
A mai Bajcsy-Zsilinszky út és környéke Budapest egyik legfontosabb városszerkezeti tengelye, amelynek története a 19. század közepéig nyúlik vissza. Az egykori Váci körút, majd Vilmos császár út a pesti városfalak lebontása után jött létre, és a Sugár út megnyitásával párhuzamosan a főváros egyik legreprezentatívabb, gyorsan fejlődő útvonalává vált.
A környéket a századfordulóra sűrűn beépítették bérházakkal, palotákkal, bankokkal és szállodákkal, amelyek a polgárosodó Budapest gazdasági erejét és kulturális ambícióit tükrözték. 
Ebben a gyorsan fejlődő, rangos városi környezetben, a Váczi körút 59. (ma Bajcsy-Zsilinszky út 61.) épült fel 1894 és 1895 között a Herz-bérház, amelyet tekintetes Herz Mór kereskedő és befektető megrendelésére emeltek. Herz Mór a dualizmus kori Budapest vagyonos, asszimilálódott zsidó származású polgárságához tartozott, aki az ingatlanépítést biztos és hosszú távú befektetésnek tekintette, ugyanakkor fontos volt számára a reprezentáció is. A bérház terveinek elkészítésével Sterk Izidort bízta meg, aki ekkor már önálló irodával rendelkező, elismert építész volt a fővárosban. 
Sterk Izidor műegyetemi tanulmányait Bécsben végezte, pályája elején Schmahl Henrik mellett dolgozott, majd 1892-ben Budapesten nyitott saját irodát. Munkásságát a historizmus és a szecesszió magas szintű alkalmazása jellemezte, és számos bérház, üzletház, valamint ipari épület fűződik a nevéhez. Későbbi fő műve a Gellért Szálló és Gyógyfürdő lett, amelyet Hegedűs Árminnal és Sebestyén Artúrral közösen tervezett, és amely máig a magyar építészet egyik ikonikus alkotása. 
A Herz-bérház a századforduló budapesti historizáló bérházépítészetének igényes és reprezentatív példája volt. Az épület szigorúan szimmetrikus tömege, hangsúlyos középtengelye és kiegyensúlyozott arányrendszere egyszerre illeszkedett a körút városképébe és fejezte ki a tulajdonos társadalmi rangját. A földszint erőteljesebb, rusztikusabb kialakítása fölött a felső emeletek finomabb részletképzéssel jelentek meg, a homlokzatot pilaszterek, lizénák és gazdagon keretezett nyílások tagolták, míg a párkányok világosan elválasztották az egyes szinteket. Stílusát tekintve az épület a késő historizmus körébe sorolható, ahol a neoreneszánsz rend és fegyelmezettség neobarokk mozgalmassággal társult. Ez a kettősség különösen erőteljesen jelent meg a tetőzónában, amely palotaszerű lezárást adott az egész háznak. 
A Herz-bérház legkülönlegesebb elemei a tető fölé emelkedő, szimmetrikusan elhelyezett két hagyma alakú tornyocska voltak. Ezek a barokkos, részben keleties ihletésű tetőidomok ritkaságnak számítottak a pesti bérházakon és az épület sziluettjét messziről felismerhetővé tették. A tornyok nem csupán díszítőelemek voltak, hanem a homlokzat tengelyességét és ünnepélyes karakterét is erősítették, a közöttük emelkedő magas tetőzettel együtt mintegy megkoronázva az egész épülettömeget. 
Különös és máig nem teljesen tisztázott módon ezek az értékes tetődíszek eltűntek. A két hagymakupolás torony és a köztük húzódó magas tető még egy 1944-es légifelvételen jól kivehető, ám később nyomuk veszett. Nem tudni biztosan, hogy Budapest világháborús ostroma során pusztultak el, vagy a háború utáni évtizedek ideológiai indíttatású torony- és kupolabontásainak estek áldozatul, amikor számos historizáló tetőidomot egyszerűsítettek vagy teljesen eltávolítottak. 
Ma, amikor végigsétálunk a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Herz-bérház még mindig impozáns, de a gazdag tetőzet hiánya fájóan érezhető. A két hagymatorony és a manzárdtető eltűnésével a körút városképe szegényebb lett, és egy fontos, karakteres hangsúly veszett el. Különösen sajnálatos ez azért is, mert a tervek fennmaradtak, és elvileg lehetőség lenne arra, hogy a tetődíszeket Sterk Izidor eredeti elképzelései szerint visszaépítsék.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Az 1936-os fényképen közelebbről látszódik a két torony, amelyek Sterk Izodor eredeti terveihez képest is sokkal tagoltabban, díszesebben épültek meg. Forrás: Fortepan
