Billió dollárok a semmiért. Az erőltetett „zöld átmenet” elbukott
Az álom az volt, hogy a nap és szélenergia termelésének növelésével létrehozunk egy „zöld világot” amelyben mindenki boldogan és tiszta környezetben élhet. Nem lesz szükség fosszilis eredetű (szén, kőolaj, földgáz), sőt atomenergiára sem. Villámgyorsan létre is jöttek a „zöld” pártok mint ennek az álomnak élharcosai amelyek (főleg kezdetben) jelentős befolyást szereztek az országok döntéseiben.
Ma már minden jel arra utal, hogy az erőltetett zöld átmenet elbukott.
A világ legalább 4 billió dollárt költött arra, hogy 2023-ig 3%-kal csökkentse a szénhidrogén-üzemanyagok ellátását. 2024-ben további 2,4 billió dollárt költöttek, miközben a szén alapú energia semennyit sem csökkent, sőt rekordokat döntött.
A „zöld” energiába történő befektetés viszont nem csökkentette az áramárakat, hanem inkább emelte azokat, mert a szél- és napenergia redundáns technológiát vagy drága akkumulátorokat igényel amikor a szél nem fúj, vagy a nap nem ragyog. A magas áramárak viszont gazdasági károkat okoztak és okoznak az európai országoknak – írta az Institute For Energy Research néhány nappal ezelőtt megjelent tanulmánya alapján az Expose-News.
A Világenergia statisztikai áttekintése szerint tavaly a fosszilis tüzelőanyagok adták a világ energiájának 86,6%-át. Tizenhárom évvel korábban ez a szám 89,6% volt. Így 2012 és 2025 között, a globális gazdaság 6,4 billió dollárt költött a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodásra, de az energiájának majdnem 87%-át még mindig belőlük fedezi.
A ZeroHedge szerint Németország tavaly 75,8 milliárd dollárt veszített közvetlen befektetésben, idén pedig ez a szám meghaladhatja a 117 milliárd dollárt. Mindezt, hogy megvalósítsa az „Energiewende”-t, vagyis az „energia áttérését”, amely célja, hogy a nukleáris és szénhidrogén alapú energiát időszakos szél- és napenergiával helyettesítse. A változás érdekében erősen támogatta a megújuló energiát, ami megemelte az áram költségeit. A lakossági villamosenergia árak Németországban majdnem háromszor magasabbak mint az Egyesült Államokban, az ipari árak pedig több mint háromszor magasabbak.
Nagy-Britanniában most még magasabb az ipari villamosenergia ára, mint Németországban, annak ellenére, hogy közel van az Északi-tengeri olaj- és gázkészletekhez. Egy tipikus brit háztartás villamosenergia-számlájának több mint fele (!) az energiatermelés és szállítás költségéből áll. A fennmaradó rész a megújuló energia támogatásainak és hálózatfejlesztések finanszírozására használt adókból és szén-dioxid-díjakból származik. Az elmúlt évtizedben ezek a pluszdíjak gyorsabban emelkedtek, mint a nagykereskedelmi villamosenergia árak.
Európában a szél- és napenergia-projekteket gyakran távol építik fel a lakottsági központoktól, ami új átviteli vezetékeket és egyéb infrastruktúrát igényel. A kritikusok szerint ezeket a hálózati költségeket a kormány ráterheli a meglévő díjakra, miközben erőltetett ütemben gyorsítja fel a megújuló energiára való átállást.
Hogy miért is?
Elsősorban azért, hogy megfeleljenek az Európai Bizottság „klímacéljainak”, az European Green Deal-nek amely szerint 2030-ra 55 százalékkal kell (!!!) csökkenteni a fosszilis kibocsájtást, sőt most már azért is, hogy az Unió országai leváljanak az orosz enegiáról…
Tehát a szemmel látható gazdasági károk ellenére az EB nem akar/nem tud a fékre lépni, hogy egy ésszerű szintre csökkentse az erőltetett zöld átállás sebességét.
Pedig az európai villamosenergia-árak emelkedése még távolról sem ért véget. A Wall Street Journal jelentése szerint a Goldman Sachs Research arra számít, hogy Európának akár 3,48 billió dollárt kell majd befektetnie az elkövetkező 10 évben a villamosenergia-termelésbe és infrastruktúrába, ami nagyjából kétszerese annak (!!) amit az európai országok az elmúlt évtizedben költöttek, miközben az áram árak robbanásszerűen megugrottak!
Az alábbi ábrán az is jól látható, hogy a világ egyes országai illetve kormányai hogyan taktikáznak az ipari és a háztartási áram áraival. Itthonról nézve azt gondolnánk, hogy az iparnak többet kell fizetnie, a lakosságnak pedig kevesebbet. De ez nincs így. Sőt, a lakosság szinte minden országban sokkal többet fizet például olasz,- német, – spanyol és Svédországban is.
Kinek, mit intéz a kormánya.
Vezetőkép forrása: Freepik.com
